Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

III. az oktatásügy története - 1. Kezdettől 1754-ig - b) Fegyelmi állapot

a mint fennebb is említettem, vagy a professor által, vagy a sedes mixta által. A gyakrabban alkalmazott büntetések nemei a következők: a professor vagy a praeceptorok intése, dor gálába; deprecatio, declamatio, oratio publica, azaz a vétkes tanuló az egész tanuló ifjúság előtt beismeri vétségét s tőlük az elkövetett hibáért bocsánatot kér; degradatio (lennebb sorozás); a jótéteményektől való megfosztás vagy egy időre, vagy véglegesen; koplaltatás; magáról reversalis adás; pénzbirság. Ez utóbbi büntetés a leggyakoribb és terjedt 1 — 100 dénárig. Ritkábban fordult elő a megpálczázás, megostorozás; e büntetéseket rendesen követte az iskolából való nyilvános kicsapás, kitiltás. Elzárás vagyis börtönbüntetés e korban nem fordul elő. A többször említett jegyzőkönyv fegyelmi részét említésre méltó súlyos fegyelmi vétség nyitja meg és zárja be. 1 7 1 9-ben ugyanis Pályi János senior részeg állapotban betör egy tisztességes nő házába s gyalázatos rágalmak és aljas kifejezések közt garázdálkodik. Több alkalommal engedetlenkedik a fensőbbekkel szemben, a professorral gúnyolódik s hogy bűnét még tetézze, kétes hirű nőszemélyek társaságában elfecsérli az ifjúságnak közvagyonát, a gondjaira bízott cassa caritatis (szent bursa) pénzét. E bűneiért nyilvánosan kicsapatott az iskolából. A másik, még súlyosabb fegyelmi vétség röviden a következő: Németi Sámuel tanársága idejében 1735-ben Debreezeni János juratus, a kit Kovács István igen találóan „főiskolánk gyalázatos emlékű Catalinaja"-nak nevez, összeesküvést sző a professor ellen. Az összeesküvésnek megnyeri Hídvégi István, Kállai Ábrahám, Csengeri Pál, Szathmári János juratusokat és Vári Mihály, Réczi István közdeákokat. Oka az elégedetlenségnek az volt, hogy Némethi Sámuel professor a tanuló ifjúsággal szemben több alkalommal durva és sértő kifejezést használt. Nem is csillapult le mindaddig az ifjúság, a mig Némethi Sámuel meg nem igéri, hogy a történtekre a feledés fátyolát borítja s mindenkivel érdem szerint fog elbánni. Az ifjak erre látszólag felhagynak a lázadással; de csak látszólag, mert a seniortól erőszakkal elveszik az iskola pecsétjét és elégedetlenségüket a püspök elé, Zoványi György elé terjesztik. Mig az ifjúság követei a püspöknél járnak, a sedes mixta szigorú büntetést szab a lázongókra; a vezetőket megpálczáztatja és az iskolából kicsapja s a lázongókat kiutasítja. A püspök az egyoldalú felvilágosításra rosszalását fejezi ki a sedes mixta eljárása felett. Erre az ifjúság még inkább vérszemet kap. A lázongás közöt-