Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

II. az iskola külső története ős kormányzása

17 — megállapodás nélkül oszlott szét. Ugyanaznap délután öszegyiiltek többen, mint: Gáspár Sándor, Sulyok János, Csanádi János, Komáromi Sámuel, Mikolai Sámuel, Domahidy Ferencz, Szeőke Zsigmond, Szinfalvi András, Szilágyi Ferencz, Kállai Ábrahám és a vidék nemesei közül többen és számosan a város ref. vallású előkelői és tanácskoztak a királyi felséghez intézendő folyamodvány szövege és annak a királynő elé juttatása felett. Ekkor Zanathy József biró, egyetértve a jezsuita rendház superiorjával, Hedri Andrással, a városon elszállásolt vasas ezred parancsnokával Saintignonnal, felhívja a tanácskozókat, hogy hagyják félbe a tanácskozást és menjenek haza, különben kénytelen lesz őket katonai karhatalommal szétoszlatni. A tanácskozó nemesek, miután megállapodtak a folyamodvány szövegében és megválasztották követeiket, kik azt Bécsbe felvigyék s a királynő elé terjesszék, szétoszlottak. A biró a főgimnázium iránt melegen érdeklődő nemesek eljárását feljelentette a helytartó tanácshoz. Felterjesztik a kérvényt s ismételten kérik a tanácsot, hogy a rendelet végrehajtását függesztesse fel addig, mig a felterjesztésre a válasz megérkezik. A tanács e kérést teljesíti, de már szept. 16-ikán jött a rendelet a helytartótanácstól, hogy az első rendeletnek minden pontját foganatosítsa a tanács s ez kénytelen volt tudatni az egyháztanácscsal, hogy a rendelet értelmében az egyik lelkészi állást beszünteti, a főiskolát lefokozza két osztályú grammatikai iskolává, a professor csak mint tanító szerepelhet tovább és beszünteti úgy a tanár fizetését, mint a togatus tanulók részére való főzetést, vagyis a coquiát. Más szóval lefokozta a főiskolát és a tanuló ifjúságot szétoszlatta. Megdöbbent minden nemesen érző református e szigorú parancs szavaira. Tudományossága mellett hitét látta leginkább megtámadva a prote-dantismus. Es bár győzött az aknamunka, a sötét felekezeti elfogultság, a harczot a reformátusok még sem adták fel, mert élt lelkükben az a remény, hogy a felséges királynő, ha megismeri az ügy miben állását s különösen megérti a főiskola szükségességét s átérzi a protestánsoknak ezen törvénytelen eljárás miatti mély fájdalmát, megfogja változtatni a helytartótanács rendeletét és úgy az Explanatio Leopoldina, mint a Carolina Resolutio értelmében meghagyja e főiskolát eredeti, vagyis elébbi helyzetében. Ettől a jó reménytől buzdíttatva küldik fel Bécsbe követekül Csanádi János gebei földbirtokost, Gáspár Sándor szatmármegyei főügyészt és Szatmári Sámuel egyházi főgondnokot. Nem lesz érdektelen, ha e küldöttség szerepléséről, viszontagságairól a tőlük fennmaradt emlékírat alapján bővebben szólok 2