Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

X. a főgimnázium épülete

— 129 — emlékezete" czimen a gimnázium javára alapítványt tettek le, melynek kamatait évről-évre egy szegény, jó magaviseletű s jeles előmenetelő H-ik osztályú tanuló élvezi. Meghalt tanári működésének 35-ik évében, 1888, deczember 7-ikén. Orosz István; Született Botfalván, Ung megyében, 1817. április 11-ikén. 1835—36-ig felsőbb tanulmányait végezte SárosPatakon, 1836. szept. 1-től 1837. márczius végéig tanító volt egy pestmegyei faluban: 1837. április 1-én visszatért S.-Patakra, hol a jogot, theologiát és a gyakorlati bölcsészetet tanulta. 1839hen a Lasztóczi-féle intézetben tanított; 1840-ben Tályán és 1840—1846-ig Balkányon mint praeceptor és provisor tanított és gazdálkodott. 1847-től 54-ig volt Visken elemi tanitó. 1855, szept. 9-ikén választatott meg és hivatott Szatmárra a természettan és mennyiségtan rendes tanárául. Tanított ezen iskolában 1871-ig, a mikor a halál megfosztotta az iskolát ezen jeles tanárától. 1861 — 62-ben az eltávozott Figura (Ábrái) Károly helyére megválasztatik Zombori Gedö. Ugyanezen iskolai évben felállítják a 6-ik rendes tanári tanszéket s arra megválasztják Kovács Istvánt, a ki 1837-től kezdve volt a szatmári ev. ref. egyház felső népiskolájának igazgató-tanítója. Zombori Gedő 1862—1868-ig volt, e gimnáziumnak rendes tanára. 1868-han elfogadja a megyaszói ev. ref. lelkészséget s az iskolától eltávozott. Nyomtatásban megjelent önálló művei a következők: „Fény és árny", történeti beszélyek, Szatmár 1862. 2 köt. „Magyar királyság földrajza". Debreczen 1863. „A heidelbergi káté értelmezése", Kolozsvár, 1866. „Az úttörők, regényes korrajz a magyar prot. egyház történetéből", Sárospatak 1866. Dolgozott a Sárospataki fűzetekbe és szerkesztette a „Szatmári tárogató" cz. lapot 1862 —1867-ig. Kovács István-. Született Tisza-Igaron, 18 1 3, október 23-ikán. A debreczeni collegiumban végezte a bölcsészeti, jogi és nagy részben a theologiai tanfolyamot. 1837-ben a debreczeni collegiumból jött Szatmárra s itt mint az elemi polgári iskolának (felső népiskolának) igazgatója működött 1863-ig. Ekkor választatott meg a gimnáziumhoz rendes tanárnak s tanított latin nyelvet és történelmet buzgalommal, kitartással élete utolsó napjáig. Hivatali szorgalmát, a társadalmi életben kifejtett tevékenységét a legmagasabb helyről is elismerés jutalmazta, a királyi kegy ugyanis koronás érdemkereszttel tüntette ki. Meghalt 1886, április 10-ikén. Szerető gyermekei az ő emlékére a gimnázium javára 200 frt alapítványt tettek, melynek kamatait évenként két tanuló, egy 10