Bakcsy Gergely: A szatmárnémeti ev. ref. főgimn. története (Szatmárt, 1896)

X. a főgimnázium épülete

— 122 — 1714. Cl. Naszályi János, ki 1719-ben Németibe vitetett papnak, a honnan négy hónap múlva Kolozsvárra ment tanárnak. 1719. Tabajdi Saska János; jött Dadáról, itt tanított 1723-ig, innen Debreczenbe vitett, a hol még 1748-ban is professor volt. 1 723. Szoboszlay L. György, hozatott Erdélyből; meghalt 1724. február 27-én. Halála után tanított 1724. november 3-ig az egyik pap, Hamvai Igó György. 1724. Cl. Rimaszombati Sámuel, a ki négy évig tanított; hozatott Erdélyből. 1729. Cl. Németi Sámuel, a ki kismarjai pap volt. Lett tanárrá megválasztása után egyházmegyei ülnök; 1 737-ben lelkésznek vitték Ivabára. 1737. Cl. Fogarasi Pap Máté, a gróf Barcsai Gergely udvari papja; jött Erdélyből, Piskiről; 1742-ig volt tanár, akkor lett szászvárosi pap s ott 1745-ben meghalt. Kegyes, szorgalmas és buzgó tanár volt, a mit az egyház megyei vizsgálat több ízben bizonyít. A jánki zsinat, mely 1741, márczius 17-én tartatott^ az általa megvizsgált, papságra menő deákokról jegyzőkönyve 65-ik lapján igyszól: Censores et opponentes fuerunt ex fratribus et studiosi seu togati ex illustri gymnasio Szatmariensi. Hi (fratres) docta argumenta proposuerunt vei apposuerunt; respondentes docti responderunt. Fogarasi 1742-ben elmenvén, helyét két hónapig a helybeli lelkész, Ecsedi Csapó István töltötte be. 1742. Cl. Bardocz Pál, ki Bervéről jött, a hol a gróf Bethlen Mária gyermekeit oktatta. Idejöttével uj tanrendszert és tantervet terjesztett a tanács elé s behozta a harmoniás éneklést, mely addig ez iskolában ismeretlen volt. 1745. őszén Szászvárosba vitetett papnak. Helyette is Ecsedi Csapó István töltötte ki az évet. 1746. Kevy András, hozatott Balmazújvárosról, a hol lelkész volt. 1748-ban Szatmár választotta papjául, dc lelkészi hivataloskodása mellett egy évig a tanári tendőket is végezte. 0 volt első jegyzője az egyháztanácsnak (consistorium), mely 1747. jan. 1-én állíttatott fel. 1749. Szigeti Sámuel előbb tépei pap. Az ő elnöklete alatt szerkesztetett egy jegyzőköny (1749. május 13.), melyben az akkori praeceptorok és hivatalnokok megválasztásáról van szó. Tanársága idejében történt 1754-ben az iskola lefokoztatása. Elénk részt vesz azon tanácskozásokban és küldöttségekben, a melyeknek munkásságától várta a város és vidék protestáns világa a gimnázium újra visszaállítását. A mikor az nem sikerült, ő tovább is itt maradt s ő, a rector professor, tanit még két évig mint praeceptor prímarius. A jegyzőkönyvek róla említést legutoljára 1764-ben tesznek.