Vay Dániel: Magyarország története 2. (Debrecen, 1888-1889)

Rudolf

kiszabadítása végett Rudolf királyhoz irt, de levetet elfogták, miután a gyanújában megerősödött nép tömlöczéből kihurczolta, hol az első vágást Ghémes Ferencz a Jiajduk kapitánya mérte fejére, azután annyira összeaprittatott, hogy özvegye éjjel lepedőbe szedte össze tetemeit, mit egy közel faluban Mislyén eltemetett. Homonnai Drugeth Bálint Bocskaynak hamvaival Kassáról 1607 február 4-én indult ki, mielőtt követeit Dobay Tamást és Széplaky Pétert a török fővezérhez küldötte, hogy tudassák Bocskaynak halálát, egyszersmind fejede emségbe a sultán által megerősítsék, ezekntán háromszáz huszár kíséretében a drága halottal Gyulafehérvárra utazott. Homonnay Drugeth Bálint a fejedelemség elnyerésében, mindenek felett ipának Rákóczy Zsigmondnak pártfogására számított, miben keserűen csalódott, mert a vén és beteges Rákóczy Zsigmond, az e végett összehívott országgyűlés által magát február 11-én Erdély fejedelméül kikiáltatta. A gyászmenettel közeledő Homonnay Drugeth Kornis Boldizsártól értesült, hogy ipa fejedelmül kiáltatott ki, Erdélynek nyugalmát háborgatni s ipával viszályba keveredni nem akart, Goroszlónál a hamvakat Kornizsnak általadta, testvérével Györgygyei és Nyáry Pá'lal viszsza indult, Bocskaynak kincseit, a szultántól küldött koronával kezei közt megtartotta, hivét Perneszy Györgyöt Goroszlónál a huszti várnak és a', ezzel nékie hagyományozott mármarosi illetőségnek átvételére küldötte. Rákóczy Zsigmond vejétől ily könnyen szabadulva, másik félhetett vetélytársát Bethlen Gábort letartóztatta, ezekntán magát fejedelmi székében biztosítottnak hitte s követeit megerősítés végett megindította Konstantinápolyim, hogy ezt okvetlenül kinyerje, követeit Lippa és Jenő váraknak átadásával megbízta, azonban követei még útban voltak, midőn Kapucsi pasa a Homonnay Báli*