Vay Dániel: Magyarország története 2. (Debrecen, 1888-1889)

I. József

— 419 — Rákóczy a függetlenségi nyilatkozat után észlelte, hogy Eszterházy nádor óvásával erejét végtelenül meggyöngítette, hogy magát s a confoederatiónak ügyét megmenthesse, mindenekelőtt /seregét akarta szervezni, mik őzben szomorúan tapasztalta, hogy kitűnő tábornoka Sennyei István köszvény baja miatt, a tábori szolgálatra képtelen. Forgách Simont makacssága miatt nem használhatta, Károlyi Sándor hadsikereibe nem bizott, Eszterházy Antalban, mint Dánielben a vezéri képesség hiányzott, Ocskay merész csapatvezér, de nem tábornok ; ki minden tulajdonaival ajánlkozott, a hadjárataiban szerencsés, a császáriaktól rettegett Botthyánt pedig az aristocratia irigysége miatt mellőzendőnek Ítélte, igy bár hevességét, önkénykedosét jól ösmerte, szemeit Bercsényire vetette, s ezt fővezérül kinevezte. Az ötödik évi hadjáiat Rákóczyra nézve, főleg ha a franczia királylyal békekötés felett alkudozó József hadait Magyarországra vetheti, aggasztó kilátást nyújtott. Ezt látva a fejedelem, a diplomatiai alkudozásoktól reménylett sikert, mire alkalom kínálkozott. Lengyelország a Szász August és Lesczinszky Szaniszló között két pártra szakadt, Augustot Péter czár, Lesczinszkyt XII. Károly svéd király pártolta. — August Lengyelországból kiűzetve lemondásra kényszeríttetett. Péter czár a hozzá szitó lengyelekkel Rákóczyt óhajták a lengyel trónra emelni, Péter tanácsosát, Korbe nevü főpapot, Rákóczyhoz küldötte, ki az ónodi gyűlés előtt a lengyel trónt két izben felajánlotta. Rákóczy tűnődött, mert ha a czárnak ajánlatát elfogadja, a svéd királyt, ha pedig elutasítja, a czárt ingerli maga ellen, pedig a czárnak barátságát ez időben József is kereste, hogy az oroszszal egyesülve a magyar forradalmat elnyomhassa. — Rákóczy odázná válaszát, de Korbe határozott feleletet követelt, egyszersmind ki26