Vay Dániel: Magyarország története 2. (Debrecen, 1888-1889)

Zápolya János és I. Ferdinánd ellenkirályok

— 17 — ' közelgő tél miatt a király téliszállásra Lippára vonult. — A következő évben Erclődy Simon püspök János hivségében Tót országba Ferdinánd zsoldosai ellen küzdött ; a szultántól felhatalmazott Péter moldvai vajda, a Bárczaságban junius 22-én Ferdinándnak hadait tönkre verte. Ugyanez évi május 10-én Soliman Konstantinápolyból 200,000 törökkej kiindult és Jánosnak védelmére gyorsmenetekben közeledett. — Junius végén már Nándorfehérvár alatt táborozott. Es Jánost Mohácsra rendelte, julius 20-án fogadta János pártfogójának, egy Mátyás után öröklött, ritka nagyságú és szépségű gyémánttal kedveskedett. Soliman szept. 3-án már vivni kezdette Budát, mit az áruló német őrség, rabbá tévén a várat "utolsó csép vérig elszánt Nádasdy Tamás vezért, Soliman előtt 9-én kaput nyitott. Nádasdy Jánoshoz menekült. — Soliman Jánost királyságába visszahelyezte, védelmére török őrséget hagyott, miután a roppant török hadak Bécs tele hömpölyögtek, utjokban Visegrádot a koronával a szultán kezeibe juttatták. Esztergom, Tata, Komárom, Győr ölébe hullottak. Soliman szeptember 27-én már Bécs alatt táborozott, de innen Salms Miklós vitézsége az eleség hiány s a közelgő tél visszavonulásra kényszeritették. János király octóber 25-én már Buda alatt fogadta. A sultán Pestről 28-án hazaindult, az előkelőket János eránti hivségre intve, távozott, útjából a koronát Atliinay Simon és Gritti által visszaküldette. A töröknek távozta után, Ferdinánd a pápától kiátkozott János ellen, harczra kel. Vezérei Nagyszombatot, Egert elfoglalták, Várday érsek a hadakozó feleket kibékiteni törekedik, s a végett Jánost leveleivel ismételten felkereste, egy ilyen levelet vitt János királyhoz, Hoberdanetz Jánoi, régebben Ferdinándnak konstantinápolyi követe, ki a királyt megakarta gyilkolni, de Jánost