Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

Árpádházi fejedelmek - Árpád

- 48 legyőzni törekedő nagy nemzet egy fejedelem alatt, ki a vétkeseket szigorúan bünteti, fáradságot, meleget, hideget tűrni tud, a nélkülözést fel sem veszi, terveinél ovatos és titoktartó, — pénz vágyó, a szerződést könnyen megszegő (ezt a görög mondja). Elleneit nem annyira kézzel, mint csellel, meglepésekkel igyekeznek legyőzni; vezéreik lovaiknak szűgyét vassal boríttatják, ha elleneik hadfalait felbontották, megsemmisítéséig üldözik, nem ugy mint a római és más népek " A Leo császárnak adott segélyből és elismeréséből a magyarok vitézsége kitűnik, miből folyólag kétségtelen, hogy a magyaroknak Európában való első fellépése a müveit császárságnak tett nagy szolgálat vala; később látni fogjuk, miként Árpád honfoglalásával a morva birodalmat megsemmisité, a íölötti bánatában jajdul fel Palaczki, a szláv történész, mondván: „a magyarok letelepedése a legnagyobb szerencsétlenség volt, mely a szlávokat ezred évek óta éré vala; hogy a magyarok az épen alakulóban lévő óriás szlávbirodalom szivébe beczövekelték magokat, a szlávok reményeit örökre megsemmisítették." A besenyők 889 ben a kazarokat megtámadva tönkreverik; ezután a bolgárokkal szövetkeznek. Egyesült hadaik, felhasználva Árpádnak a fősereggel messze éjszakra távollétét, és a szlávok ellen működő hadi elfoglaltatását Etelközön hátrahagyott tartalék-hadára rontanak, mit — véres küzdelmek után levernek, kiirtanak. Ezen nehéz küzdelmekben vérzett el, a minap Simonnak bolgárai felett dicsőséget aratott — fia Árpádnak — Levente; sőt valószínű, hogy az agg Álmos is itt végezte be életét; igaz ugyan, hogy Béla Névtelenje Munkácsig kiséri Álmost, honnan az igéret földére letekintett ; de láttuk, hogy u n o k'á j a az etelközi harczokban esett el, ha tekintetbe vesszük Álmosnak aggkorát, főleg