Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

III-ik RÉSZ. - Vegyesházbeli királyok. - II. Lajos

- 389 széles vállú, izmos legény volt, a testgyakorlatban edzett hideget, meleget könnyen tűrő, harczjátékoknál kitűnő vivó vitéz volt ; társalgásában mindenki iránt előzékeny viseletű, adakozó, másoktól semmit nem kívánva, mindenkivel jót tevő király ; a zenét kedvel ö, a fametszést mesteri tökélylyel kezelő müveit ember, beszélt magyarul, csehül, németül, deákul, kár hogy az ennyi jeles tulajdonokkal megáldott ifjút lelkiösmeretlen gyámjai félrevezették. A pénzben szűkölködő országnak nincsen kellő számú és készületü serege, vitéz fővezére Tomory Pál érsek és főkapitány intézkedéseit ellenségei bénítják s az ország nemességének közönye. A főurak lobogói nem gyülekeznek, az idegen Burgio hozott pár száz főből álló csapatot, Ily irtózatos állapotában hazánknak érkezett vissza a török hadaknak kikémlelésére kiküldött Ujfalussy Mátyás, ki Solimán hadainak nagyságáról, diadalairól és a közel fenyegető vészről tudósításokat hozott. II. Lajos a megyei hadakat Julius 2-ára Tolnára rendeli. Frangepán Tamást Bécsbe, többi követeit Cseh, Morcaországba segélyért küldi. A sánta Báthoryt Eszék és Yalpó felé vezényli. Salms Miklós grófot fővezérnek felkéri, ez a kínált vezérséget elutasitá. Solimán Augusztus 22-én végetlen hadaival a Dráván átkelt Lajos király Tolnán augusztus 5-én fogadta a pápai csekély, a két Gnojemszkynek 2800 vitézből állt hadait, itt csatlakozott Zápolyának 1500 embere és a váradi. egri és csanádi püspöki dandárok. Augusztus 13-án a király Szegszárdon táborozott, hol másnap az ép oly vitéz, mint a meggondolt Brodarics. látván a magyarhadaknak csekélységét, tudván Solimánnak tizenötszörös túlerejét, tanácsolja, hogy Lajos, a sultántól még adófizetés árán is békét vásároljon;