Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

III-ik RÉSZ. - Vegyesházbeli királyok. - II. Lajos

— 384 — kétezer törököt a Száván át a Szerémségbe vetett: ezek elöl Báthory visszavonult. Solimán már Zimonyt lövette, hol Skublics háromszáz embereivel elesett. Anki. Kolpoir, Bári várak egymásután bevétettek; a sultán, a kezébe esett várakat rögtön megerősíttette és gazdagon felsze" relve, válogatott vezéreire bizta. Nem tudományos és adatokat halmazé, de az ifjúságnak buzdítására írott történelmemben csak röviden érintem, hogy 1523-ban Tomory Pál érsekké és íökapitánnyá, 1525-ik évben pedig a letett Báthory helyébe, Yerböczy István nádorrá választatott. Mellőzöm az utolsó évek, meddő országgyűlések és a tehetetlen országiásnak küzdelmeit, csak azt érintem, hogy a pápai legátus Campeggio és Burgio nuncius. a pápának hazánk állapotáról, jelentéseket tettek; másrészről a (5ehországból beszivárgó vallás mozgalomnak meggátlására törekedtek. Főurainkat a fenyegető veszélyekre figyelmeztetve, a hazának védelméül erélyesebb intézkedéseknek tételére sürgették. Burgio 1525-ik évben elszomorodva tudatja a szent atyával, miként a magyar főurak között mélyen gyökeret vert rendetlenségnek orvoslatához nincs reménye, szerinte első dolog lenne a királyi tekintélynek helyreállítása, második a főuraktól elfoglalt királyi javaknak felszabadítása, de a gőgös főuraknak önzése miatt ö sikert nem vár. Oompeggio bíboros a rendnek helyreállítására semmi reményt nem táplált, a németektől környezett királynőtől jót nem vár, úgymond, Magyarországon csak a véletlen segíthet. Ha Károly császár Ferdinánddal odahatnának, liogy az európai fejedelmek egyesülten a török ellen fordulnának, ez esetben Magyarország légi nagyságába visszahelyeztetnék.