Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

I-ső RÉ5Z - A hunnok

— 16 — lovagiasak a meghódolok irányában; ezeknek szokását és vallását nem háborgatják. Prisous előadásából felemlítem Onegesiosnak az őt csábító rómaiaknak adott válaszát : „Azt hiszitek, czélzataitokkal, kérelmeitekkel meg hódithattok ? Csalódtok, ha képzelitek, hogy én királyomat megcsalhatom. Ti nem képzelitek, mily kedves nekem a hunnoknál töltött éveimnek emléke; mint szeretem nőmet, gyermekeimet. „Hidjétek el, inkább vagyok szolga Attila udvarában, mint patrícius Rómában!" Ezt az eredetére görög Onegesiós mondja. A hunn királynál, ugyanazon időben két római, t. i. keleti és nyugoti követség tisztelgett. A nyugoti követ R o m u 111 s patrícius kérdést tesz a keletihez : mit végeztetek ? Mire egy szó vala válaszuk: „se m m i t." Erre jegyzi meg Romulus: „Fájdalom, Attilát szerencséje elbizottá tette, de nem csodálom ; be kell ösmerniink, hogy soha a csud földön, vagy bárhol, oly mesés dolgokat senki nem végzett!" Attila nagyságát jellemzi Onegesiós és Romulus nyilatkozata. Kövessük Priscust, a mint a rékai ünnepélyeket leirja. Lefesti a minden igényeknek megfelelő kéjlakot. Élőnkbe varázsolja Attilának esztergált díszítésekkel ékített tündöklő királylakát. Megemlíti az Onegesiós által épített fürdőknek kényelmét, melyek tisztaságát dicséri. Attila a római követségeket nagy elfogadó termében, középre állított trónkereveten pihenve, fogadja. Lábainál E 11 á k h fia foglal helyet, (lehet, tanulja, mint kell nagy nemzetek követeit fogadni.) A trónkerevettől ...;.< jntBlfWBI