Vay Dániel: Magyarország története 1. (Debrecen, 1888-1889)

II-ik RÉSZ - II. Géza

nuel megelégedve ez évi sikereivel, negyven magyar foglyával és egy hatalmas arczvágással hazavezeti seregét. Géza a keleti császár ellen az 1153-ik évben nagy sereget gyűjt, miközben értesül, miként a veres szakálu Fridrich császár nagy hadait hazánkra zuditani készül ; ez okból Mánuellel hirtelen békét köt ; mit, midőn Fridrich meghall, szándékától hazánkat német fenhatóság alá hajtani, elállott. A kezeikre bizott tartományokat, a görög háború alatt védetlen hagyott testvéreit, Géza a vajdaságuktól megfosztja. Ezek Mánuelhez átszöknek, kiket a császár szívesen' fogad, mi okból ujabb ellenségeskedés tört ki. Gézának a császár rokona, a föhatalomra vágyódó Andronieus szövetséget kinál, mit elfogadva, Géza a császári hadakat a Dunánál harczra késztetve, Bazilius fővezért döntő csatában 1155-ik évben megveri. Ezen diadala után a harcztérnek ura Géza, itt találja a magyar kéztől halállal sújtott, átkos emlékű Boricsnak hulláját. Aligha nem Borics eleste volt a magyar diadalnak főöröme. Győzelme után Géza 1156-ik évben Manuellei békét köt, miszerint a császár ünnepélyesen ígéri, hogy Istvánt László ellenében többé nem pártolja. Az igy hely nélkül maradt ármánykodó testvérek István és László 1158-ik évben Fridrich császártól koldulnak segély hadakat, de innen is kiutasittattak, sőt Fridrich tervöket Gézával tudatja. István ismét Byzanczba megy, hol egy görög nőt elvett. A fáradhatlan hős király 1161-ik évben Dalmátiába vezeti hadait és dicső küzdelmeivel Zárát visszahódítja. Gézának napja delelő fényében ragyog. Európai elismerés követi érdemeit! Midőn III. Sándor ellen a német császár által védett ellenpápa IV. Viktor szakadást csinál,