Sőrés János: Szent-Mihály község története (Debrecen, 1887)

C) Belhivatalnokok nevei és rövid életrajzuk - A) Lelkipásztorok nevei s életrajza

185 lett 1770. ápril 30-án. Vólt-3 évig a debreczeni egyházmegye esperese is. meghalt 1772. ápril 22-én 61 éves korában. 15. K. Nagy István 1772 — 1829. Született Zalamegye Köveskál nevű községében az 1739-dik esztendőben; iskolai pályáját a debreczeni főiskolában bevégezvén: Derecskére ment rektornak,hol tanítványait 2 éven át (1767—69.) szelid komolysággal, fáradhatatlan szorgalommal tanitotta. Hivatala bevégzése után külföldi akadémiákra ment, s a berni akadémiából — hol mint kitűnő ifjú egy évig rendkívüli jótéteményben részesült — jött vissza papi vizsga-tételre, melynek letétele után választatott meg szent-mihályi prédikátornak 1772-ben. Hivatalát Istennek különös kegyelméből e helyen egy emberéletnyi időig, az 1829-dik évben november 27-dik napján, 90 éves korában történt haláláig és igy 57 évig és hét hónapig közkedvességgel folytatta. Ez idő alatt a debreczeni, majd annak két részre osztatása után, az alsó-szabóicsi és hajdukerületi egyházmegyének tanácsbirája vala. Az 1822-dik év julius hava 28-dik napján félszázados örömünnepet ült az agg lelkész, hiveivel s tiszttársaival együtt; mely alkalommal az üunepélyesitett tisztes aggastyán által az élet nagykegyelmű urához szívbeli buzgóság szárnyain emelt hála után: a templomban Nagy István egyházmegyei főjegyző és Jenei Mihály h.-nánási lelkész, — a templomból kiszorult nép előtt pedig a parochialis ház udvarán Igaz Pál t.-dadai lelkészek tartottak a nagyszerű tárgyhoz alkalmazott szívreható egyházi beszédeket. Közben-közben pedig tiszt. Nagy István h.-böszörményi lelkésznek ez alkalomra készített és ki is nyomatott, érzés-és buzgóságsugalta szívemelő verseit zengedezte a debreczeni főiskola énekkara. Az ünnepély költségei az egyház által fedeztettek. Az urháza körüli buzgóságát bizonyítják a többek közt azon többrendbeli költséges építkezések, melyek az ő idejében történtek. 16. Vitéz Efraim. E férfiú népszerűsége által szerzett magának különös közkedvességet s felejthetetlen emlékezetet. Négy évig (1815—1819) vólt a helybeli fiiskola rektora. Hivatala végeztével Bécsbe utazott, félévi távolléte után visszajővén, 8 évig, 1829. márczius haváig mint szent-mihályi segédlelkész