Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

III. Könyv: Bocskai-Bethlen-Rákóczy korszak. 1600–1753-ig. Első virágzás és hanyatlás korszaka - II. FEJEZET

— 123 — Ezekből láthatni, hogy 1670 táján Nyíregyháza nem csak tekintélyes város volt, hanem oly erőre emelkedett, hogy az egész vármegyével daczolni mert, De hogyan lehet az, hogy az 1635 és 1638-ik évi törvényczikkek ellenére mind végig megállott régi szabadalmaiban, s nem az, hogy egyszerű faluvá sülyedt volna, sőt inkább jogait s szabadalmait nem csak megőrizte. hanem kibővítette s nagyobb erőre juttatta ? E kérdésre a feleletet azon század zaklatott viszonyaiban kell egy részről keresnünk, mely szerint ha a törvények meghozattak is. a nemzet nem élvezhetett oly huzamos nyugalmat, hogy a törvényt végre is hajthatta volna, az egymást gyorsan váltó különböző urak és kormány-formák alatt; de nem kevésbé befolyt erre azon kedvező körülmény, hogy a század elejétől kezdve mindez ideig hatalmas védurak alatt állott Nyíregyháza, szabadalmának ujabb megerősítését néhány évvel ez előtt 1666-ban nyerte Rákóczy Ferencztől; végre nem lehet, hogy ezen szabadalmak huzamos fennmaradásának egyik lényeges okát Nyíregyháza szabadság szerető polgáriban is ne keressük; s hogy még ma is az alföldi városok nagyobb része a tiszta és hamisítatlan szabadelvüség alapján megmaradt, az onnan magyarázható meg, hogy a városokban a szabadság szerető közrend, továbbá az úgynevezett armalisták egyesültek, azért ott a szabadság szelleme örökség gyanánt szállt és száll az apákról a fiakra mind a mai napig. Nyíregyháza város eme szabadalmait még ez után is sokáig megtartotta, mivel a fent idézett sérelmek nem elébb mint az 1681-iki soproni országgyűlésen intéztettek el törvényhozásilag.