Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

IV. Könyv: Az ujtelepülés és várossá alakulás kora. 1753–1847 - II. FEJEZET

- 225 — donságait festette elragadó ékesszólással; ezt követte Osváth Lajos Il-ik alispánnak, szokott szépségű beszéde, végre szintén gyönyörű beszédet mondott Dézsy György megyei főnótárius. Azután nagy lakomát tartottak, hol Bozóky István megyei tiszti ügyész hangulatteljes költeménye lelkesitette a közönséget. E szép költeményből pár strófát ide iktatok: „Atyáink lelkei! Ti dicső árnyékok! A kiket ölelnek mennyei hajlékok ; Árpád, István. Geiza, László s kit, a dél. a Dicsősségnek egén ragyogtatott Béla, Károly, Lajos. Mátyás és te. kit, a hadi — Érdem halhatatlan nagygyá tett Hunyady ! Báthory, Kinizsy, Zrínyi, Tury s mások, Kiket dicsőitnek atyáink hagyások ! Tekintsetek ti most azon sik térségre. Melyről hadi tettek emeltek az égre. S a haza szerelme rózsákból kötözött. Koszorúja alatt szent örömök között. Jóváhagyó kegyes szemekkel lássátok. Mint igyekszünk méltók lenni ti hozzátok." „Szabolcs maradéki ezer esztendőnek Lefolytán sok szinét láttuk az időnek. Által mentek rajtunk ezer változások. Melyeket nem tudtak kiállani mások ; De mint az a kőszirt, mely a mély Dunának. Közepén fészkelvén talp követ magának. Megvetve nézi a menykő ropogását. Kiállja a vivó hadak csapkodását, Neveti a zúgó jégnek dühösségét. Mely ormós oldalán találja fel végét. Így állott nemzetünk a veszélyek között; Az merült el. nem ö, ki belé ütközött." sat. Az egész ezred Nyíregyházán volt elhelyezve, itt tartattak a gyakorlatok is hónapokon keresztül, aug. 17-én indult ki az ezred Nyíregyházáról, e nap reggelén a Eejértó felé vezető utcza végén állott frontba a katonaság szakadó esőben, nem törődtek az esővel a 1 5 Nyíregyháza város türtúnete. 1