Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

II. RÉSZ: A nyíregyházi ev. ref. egyház története - I. FEJEZET.A reformatio kezdetétől 1753-ig.

— 372 — Tomae Debrecini S. király darocza Universor. bonor. in Ungaria pfato et egregio Basilio Tatár .... et futuris bonor. nostr. Nyiregyhasiensis ... et officialibus salutem cum ... Az nyiregyházi prédikátornak rendelem magunk ott leendő majorságunkból esztendőnkint 16 kereszt rozst, 8 köböl árpát és egy meddő juhot, mikor vag}

Ton, vag}^ a dézmából; ugy, hogy a tanitó is igyekezzék tisztiben, hivataljában serényen eljárni, nem részegeskedéssel és restséggel az időt héjában mulatni. Ivednek debreczeni ur praefectusunk, s az szerint nyiregyházi gondviselőnk is, mind mostaniak és az azután levőknek kegyelmeteknek parancsoljuk az meghirt nyiregyházi prédikátoroknak mind az mostaniaknak és az azután leendőknek annuálni a megemlített 16 kereszt rozsot, 8 köböl árpát, avagy zabot, egy meddő juhot is, mikor vagyon, avagy az dézmából adassa meg fogyatkozás nélkül. -— Dátum in oppido nostro Nyirbathoriensis die vigesima szeptima augusti anno Domini millesimo sexcentesimo quadragesimo nono. Zsuzsánna Lorántífy".') Láthatjuk ezen adománylevelből azt a szigora, puritán vallásos gondolkodást, mely a dicsőült Lorántffy Zsuzsánnának gyöngéd nemes szive mellett kiemelkedő jellem-vonása volt, mely bőkezű adománya mellé mindjárt oda állítja a feddést is, melyre akkor is volt szükség, mert a bűnök babonák el voltak áradva, sőt még a prédikátorok között is, mint azt Pathay András esperes 1671-ből a következőleg feljegyzi: „Az ördögnek szégyenleni kellett volna, azokat, melyeket a Nyiri papok nem szégyenlettek."-) 1) Megyei levéltár f. 07, nro 5. 2) A tractus legrégibb jegyzőkönyve 19. I