Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

IV. Könyv: Az ujtelepülés és várossá alakulás kora. 1753–1847 - II. FEJEZET

- 228 — is kelt, a zab 80—35 forinton, a kukoricza 45—50 forinton; sőt már az 1817-ik év jun. és jul. havában a gabona ára 70—-80 forintra emelkedett. A lakosság legnagyobb része gyökereken és növényeken tengődött, ezeket főzték péppé s minden só és zsir nélkül költötték el. Erdélyből nagyszámmal 181

7 jöttek 1817-ben oláhok s más lakosok Nyíregyházára is, elkényszeredve az inség és éhség miatt, de ezek legnagyobb részben a pázsiton dőltek az éhhalál rettentő karjai közzé, iszonyatos képet mutatott a város környéke, bent sápadt arczu lézengő alakok, kiint a város alatt csapatonként elcsigázott, haldokló és halott jövevények. E mellett az éhségtől üldözött lakosok egymás vagyonának estek, loptak, raboltak annyira, hogy egyetlen nap se telt el lopás nélkül, ugy hogy a birák alig voltak képesek a panaszokat elintézni; sőt akadtak oly embertelenek is, kik a köznyomort felhasználva, embertelen uzsoráskodást vittek véghez. —- E rettenetes éhség után bő aratás következvén: Istennek áldása csapássá vált a lakosokra nézve, mert a kiéhezett szegény emberek az uj kenyeret mohón kapták, mely körülmény szintén nagymérvű betegséget és számos halálozást vont maga után. Ez évben a csizmadia mester legények nagyon felszaporodtak a városban, minélfogva azon régibb határozat, hogy azok 3 évi itt lakás után lakositásért folyamodhatnak, bizonytalan időre felfüggesztetett.') A bőtermés után a lakosok anyagi helyzete megjavulván őszszel jelesül nov. második napján nagy lelkesedéssel ünnepelték meg az evangélikusok a reformatio háromszázados ünnepét. ') Városi jegyzőkönyv.