Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

III. Könyv: Bocskai-Bethlen-Rákóczy korszak. 1600–1753-ig. Első virágzás és hanyatlás korszaka - IV. FEJEZET

— 135 — IV. FEJEZET. 1687—1700. Gróf Csáky István levele. Nyíregyháza elpusztult voltáról. — Prot, lelkészek zaklatása. — Német katonák brutálitása. — Portio. Rabló töredék hadak garázdálkodása. — Gróf Csáky ujabb levele. — A terhek folyvást növekednek. Kiköltözések a terhek miatt. — Rákóczy Ferencz a helyzetről. — Pál deák. Szatmári, zempléni zavargások. — A megye Nyiregyháza ellen. — Gróf Bánfy György levele a megyéhez. — Katonai zaklatások. Eszterházv kapitány levele a vármegyéhez. Az előző fejezetben rajzolt utolsó években Nyiregyháza igen sokat szenvedett. Részint a Törökök, részint egyéb barangoló hadak gyakran véletlenül rajta ütvén a védtelen lakosokon, azokat fosztogatták javaikból, s békés lakaikból elriasztgatták, még ma is akadni a város területén elrejtett kölesvermekre, melyek őrökre a földben vesztek, a többek között a nyiregyházai ret. templom fundamentomának ásatása alkalmával is több ilyen elrejtett köles vermek találtattak tele öntve szin kölessel, gazdáik kibujdostak elpusztultak ebben a villongós időben. Hogy nagy mértékben el volt pusztulva akkor Nyiregyháza, bizonyitja a következő levél, melyet Gróf' Csáky István ezen villongós idők után a nemes vármegyéhez intéz: „Minthogy, úgymond, az elmúlt veszedelmes háborús időben mind Ivirályteleke. mind pedig Nyiregyháza annyira elpusztult légyen, hogy csak az szél fújdogálná helyeit és igy sem a nemes vármegyének s földes uraknak, szolgálatot s hasznot annak előtte azon helyben lakó lakosok nem tehetnek s nem tesznek, hogy azért az emiitett helyek ujabban megszállittathassanak, az mint már találkoztanak is olyak. kik örömest megülnék azon helyeket: Egeiteket kérem. hogy mindaz nemes vármegyét segithesse mindenekben és nagyobb hasznot tétethessen, mind magának