Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

11-dik szám. II. Melléklet. .TISZA-ESZLÁR.« Heumann több kérdésre azt feleli, hogy az ételt hetenkint 2—3-szor vagy a felesége vagy Eszter vitte ki. Ebédelt amikor rá ért, 11 óra, vagy V» 11-kor. Azon szombaton nem hoztak ételt, Eszternek a bére 15 frt volt és béréből pénzt a felesége adott neki egyszer-másszor. Székely: Szólott magának a felesége arról, hogy Eszternek pénzt adott ? Tanu: Akkor nem szólott nekem semmit. Székely: Hát szokták ezt maguk egymással megbeszélni? Tanu: Hogy beszélhetné velem meg, mikor én az egész héten nem vagyok otthon. Elnök: Közlött-e magával a felesége olyasmit, mintha annak a leánynak a húsvéti ünnepekre ruhát akarna venni? Tanu: Mondta, hogy fog a gyermeknek pénzt adni és ruhát fog neki venni. Székely ügyvéd: Az előbb azt mondta, hogy nem ? Elnök: Nem mondta. Székely: További kérdéseire előadja, hogy most egy gyermekevan és tavaly meghalt egy 14—15 éves fia. Erre bevezettetik Grosz Farkas tanu, ki az elnök kérdéseire előadja, hogy húsvét előtti szombaton átment Eszlárra a templomba, hol az isteni tisztelet szokás szerint reggel 8 órakor kezdődött, de ő kissé elkésve ért oda; l/

2 11 tájban vége lett az isteni tiszteletnek, melyen három idegen metsző volt jelen, kik ott akkor énekeltek s végül a többiekkel együtt kijöttek. A tanu többek között "Weiszstein, Rosenberg, Junger, és Klein társaságában jött ki s tömegestül mentek haza felé; azonban a tarczali metsző, Buxbaum, eltért tőlük Újfalu felé. Elnök: Honnan kisérte oly figyelemmel, hogy merre ment a tarczali metsző ? Tanu: Mert csak egy metszőt tartunk és az eszlári metsző szokott átjönni hozzánk is; tehát ha uj metszőt választanak, minket megkérdeznek, hogy belenyugszunk-e. Azért kérdezősködtem, hogy ez, meg ez, hová való ? Grósz Farkas, amellett tanúskodik, hogy ő és Guttman, ki szintén Ladányról való, a kérdéses szombaton a templomból jőve, a három idegen metszőt Rosenberg kapujáig látta menni, hol ez utóbbi az előbbieket behívta. Mikor Roseuberg házához értek y

4 12-re lehetett, mert ők egy órára haza értek Ladányra. Heuman kérdésére kijelenti, hogy ők Schwarcz választása ellen voltak ; mert a másik sakter éneklése nekik jobban tetszett. Guttmann hasonló értelemben nyilatkozik. Vallja továbbá, hogy az isteni tisztelet után az izraeliták és a metszők mind kijöttek a templomból, azonban az egyik metsző mindjárt elment Újfaluba, a többiek pedig elmentek volna, férjével Schwarcz Salamon vasárnap ment el, Braun péntek este, délután nappal Süssmannal, aki'beteg gyermekét vitte Kálióba a Weiszsteinnéval együtt, ezt onnan tudja, mert közelében laktak és többször is vitte oda és az előtt mondta az apja, hogy viszi hajnalban Braun péntek este. hlDök (Solymosi Zsófihoz): Azt állitja Taubné, hogy akkor a szombati napon az ételt is maga vitte az ó házába. Solymosi Zs.: Eu nem vittem. Taubné: Azt meri mondani ? Én megesküszöm az Istenre, hogy in aga vitte. Solymosi Zs.: Én nem vittem, Szolár Zsófi vitte. Tanu: Az csak szombati asszony volt, maga hozta. Ha nem igazán mondom, a jó Isten ne adja, hogy két gyermekem örömét érjem, pedig azt nem kívánom. Solymosi Zs.: Éu nem vittem. Tanu: Itt sülyeszszen el a jó Isten, ha nem igazat mondok, hogy maga vitte. Csuga Dánielné született Eszláron 53 éves, reformáta vallású özvegy állitja hogy nemcsak szombaton este, hanem reggel is énekeltek. Hát leültem — igy szól — kivül a ház előtt a patkára és kijött Taubné a kis fiával. Kérdeztem, mit csináltak este, hogy olyan lárma volt. Azt mondta., hogy metsző választás volt. Akkor kijött a három idegen sakter, a negyedik volt Taub Mihály. S elindultak kifelé s elmentek az udvarból. Midőn feletáján voltak, ezt kérdeztem: mondja hát szoniszédaszszony melyiket választották ? Azt mondta, hogy ezt az elsőt, a lökit azt a fekete rokkost. Én azt feleltem, hogy miért nem a két fiatalt, hiszen ez már olyan öreg számú. Azt felelte visza : mindegy szomszédasszony, ennek legvékonyabb a hangja. (Derültség a közönség közt.) Elnök; A maga előadásában különös fontossággal azon állítása bir, hogy maga vasárnap reggel átmenvén Cs. Nagy Jánosnéhoz, amint a ház előtt beszélgettek, kijött Taubné is. Taubné :

e Nem igaz. Elnök: Es kérdezte tőle mit csináltak az este, hogy olyan lárma volt, és ő azt felelte, hogy metsző választás volt. Ugyancsak ezen alkalommal látta, és tapasztalta maga, hogy kijöttek négyen a házból, el is távoztak az udvarról és maga kérdést tett Taubnéhoz, hogy melyiket választották s megmutatta Schvarczot és megmondta, hogy hová való az. Erre maga kérdést tett, hogy miért nem inkább a másik két fiatalabb közzül választottak. Azt felelte reá Taubné, hogy vékony a hangja jobban tetszik. Hát Taubné, maga csak két idegen sakterről beszél. Taubné: Igenis, és arra le merem tenni a hitet, hogy ott Rosenberghez. nem volt több. Bevezetik Taub Emánuelnét, született Klein Hanit, 22 j Csugáné : Három volt. éves, férjes, 1 gyermeke van, férje metsző Tisza-Eszláron. Taubné; Hogy mondhatja azt, hogy három volt ? Nézzen Szeyffert főügyészi helyettes: Nagyságos eluök ur! Mint- a szemem közzé. Ne hazudjék, az igazat mondja! hogy tanúnak férje a vádlottak közt van, bátor vagyok kérni; Csugáné : Három volt, a férje volt negyedik, nagyságodat, méltóztassék figyelmeztetni, hogy nem tartozik Taubné: Nem igaz, csak ketten voltak, ezen ügyben tanúskodni. Csugáné: De bizony négyen voltak szomszédasszony, a Elnök: Nem fogom oly valamire kérdezni. negyedik volt a férje; bárom kiállott előre és meg-megállottak Szeyffert: De meg lehet, hogy más valaki kérdezi. utóbb jött ki Taub szomszéd. Elnök (tanúhoz): Magának a férje vádolva van. Akar-e Elnök: És mikor volt az ? általában tanúskodni ez ügyben, vagy nem ? Csugáné: Vasárnap reggel. Tanu; Hát mivel van vádolva? Taubné: Hazugság, mert a löki sakter jókor elment tőEluök: Nem az a kérdés. Akar-e maga tanúságot teuni, lem és nem is hált uálam. igen-e, vagy nem ? Tanu: Hát mit tehetek, kérem ? Elnök: Majd azokra a kérdésekre, melyek magához intéztetnek, akar-e feleletet adni, vagy nem. Szabadságában áll a tanúskodást egyáltalán megtagadni. Csugáné: Már pedig igy van. Taubné: Nem igaz hazudik. Maga idős asszony, de szemébe is megmondom, hogy hazudik. Elnök: És mikor volt az ? Csugáné: Szombaton este volt mikor hallottam őket, és Tanu: Amit tudok kérem, azt megmondom, amit nem tu- vasáruap reggel átmentem, s ki jött Taubné a fiával. dok, azt nem mondom. Friedmann: Akar tanúskodni ? Elnök kérdésére ezután előadja, hogy nálunk a mult évi. zsidó húsvétot megelőző szombaton, a téglási és a löki sakter volt szállva, Szombaton nálunk voltak ebéden, a templomból körülbelől 11 óra tájban jöttek haza, előbb pedig Rosenberg nél früstököltek. Férje ugy hiszi előbb jött onnan haza, hogy miért, arra nem emlékszik. A szombati ételt Rosenbergtől annak szolgálója Zsófi vitte hozzájuk, az ebéd 10 óra után volt már, Rosenberg is ott volt a vendégek tiszteletére alkalmasint, a bort is Zsófi hozta; mert szombaton nem szabad nekik semmit vinni, aki szent, az a zsebkendőjét sem viszi. Braun ebéd után lefeküdt a szalma kazal alá, arra nem emlékszik, hogy az után elmentek Taubné: Szombaton volt bizony, megmondja az öreg Farkas is, az is ott volt. Friedmaun védő: Hát pénteken este nem járt-e arra ? Csugáné: Nem. Friedmann: Hát C9ak szombaton este és vasárnap reggel ? Csugáné: Igen. Friedmann: És erre meg mer esküdni ? Csugáné: Meg. Friedmann: Hát ennél fogva kérem nagyságos elnök ur táviratilag beidézni Rosenfeld Salamont, Téglásról Hadház mellett azzal az utasítással az elüljárósághoz, hogy a többi tanukat, akiket tud szintén idézze meg és azokat is rendelje be; mert délben ő már Tégláson volt és absolut lehetetlenség, hogy ő vasárnap délben Eszláron lett legyen akkor, amidőu őt