Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

lO-clik szám. TISZA-ESZLÁR" I. Melléklet. Elnök: Mikor kihallgatta a vizsgálóbiró, határozottan ezen vallomással ellenkező vallomást tett. Nevezetesen: Tanu : Meg voltam ijedve, akkor nem tudtam rá felelni. (Mozgás a hallgatóság körében). Elnök: Braun Ábrahámra vonatkozólag is azt állította, hogy nem igaz Braunnak az az előadása, hogy az ő házához ételt vittek volna, mert sem maga, sem a cseléd nem vitt a lakáshoz ételt és azon idő alatt, mig az Uj-faluban lakott, Braunnál soha sem volt. Ugy az első, mint a második pontra nézve azt állítja, hogy meg volt ijedve, azért beszélt ugy ? Tanu-' Igen meg voltam ijedve és nem tudtam felelni. Elnök: Hát ijedten felelt nem igazat? Tanu: Igen. Elnök: De azután deczember 21-én, miért nem felelt a kihalgatás alatt; mert akkor már újólag kihalgatva lévén, előbbi vallomásával egészen máskép beszélt. Tanu: Már akkor nem voltam megijedve, mert akkor másodszor voltam kihallgatva, hát eszembe jutott. Elnök : kérdésbe tétetett még magának, hogy azon szombati napon volt-e maguknál valaki idegen ebédre? Tanu: Volt. Elnök; Kicsoda ? Tanu: Egy szegény ember. Elnök: Megnézte, ki az a szegény ember? Tanu: Már arra nem figyelmeztem; de azt tudom, hogy volt. Elnök: Egy vagy több? Tanu: Egy ebéden volt, egynek meg vittem az ebédet, mert beteg volt. Elnök: Hol ebédelt ez a szegény ember. Tanu: Ott a szobában. Elnök: Kivel? Tanu: A tensurral, a tensaszonynyal és mindnyájunkkal. Elnök: December 21-én, a mult évben kihallgatása alkalmával, ugyanezen kérdésre azt mnndta (olvassa), hogy , a kérdéses szombaton gazdámnál senki sem ebédelt és Braun Ábrahámnál szálva volt zsidón kivül, másnak ebéd nem küldetett. Tanu: Nem, másnak nem küldtünk senkinek. Elnök: De arról van szó, hogy ebédelt-e ott valaki ? Tanu; Igen ebédelt. Elnök: Miért mondta akkor, hogy nem ebédelt? Tanu: Nem jutott eszembe. Elnök; Nem lehet, hogy nem jutott volna eszébe, mert akkor kérdésbe volt téve. Tanu: Akkor nem jutott eszembe, de azóta eszembe jutott. Elnök: De ha eszébe nem jutott volna, ugy felelt volna, hogy nem emlékszem ; de határozottan állította, hogy nem ebédelt senki. Heuman: Rá ismerne-e arra a szegény emberre, aki ott ebédelt ? Tanu: Azt nem tudom, hogy megismerném-e, mart nemcsak egy szegény ember van nálunk. Heumann: Azt nem tudja, hogy az a szegény ember hol volt kvártéjon ? Tanu : Ázt nem tudom. Heumann: Kivel küldte az ételt? Tanu: Ohrenstein Bertával. Heumann: Kihallgatása óta tán odahaza beszélték ezt a dolgot, hogy eszébe juttassák? Tanu: Nem beszélte nekem senki. Heumann: Hát hogyan emlékezett vissza ? Tanu: Régen volt, azóta eszembe jutott. Heumann: Mitől ijedt meg ugy az első kihallgatáson? Tanu: Azért, mert még soha sem voltam olyan helyen. Székely Miksa: Ott volt maga is Braun Ábrahámnál? Tanu: Igen, mentem haza szüleimhez, hát bementem. Székely: Mikor lehetett az? Tanu: Mikor az ebédet beadtam. Székely: Hány óra tájban ? Tanu: Nem néztem az órát, csak lehetett ugy 12 óra után. Székely : Mit látott ott ? Tanu: Bent láttam az ágyon, feküdt a szegény ember a patkán, a szalmán. Székely: Hogyan volt Braun Ábrahám felöltözve, vagy öltözetlenül ? Tanu: Nem néztem, csak azt tudom, hogy az ágyon feküdt. ételt ton Székely: Ebéd után volt? Tanu: Igen. Székely: Tizenkét óra volt ? Tanu: Szegényebb emberek hamarább ebédelnek, mint oly nagy helyen. Elnök: Együtt ment maga Ohrenstein Bertával ? Tanu; Igen, együtt. Elnök; Bátori Juliánná! (Bevezettetik). Maga eszlári születésü, 23 éves, hajadon. Tmu: Igen. Emök: Á mult esztendőben szolgáló volt Lichtmannál ? Tanu: Igen. Elnök: Mennyi ideig volt nála ? Tanu: Két évig. Elnök: Azon két év alatt vitt-e valamikor Braun lakására ? Tanu : Nem vittem soha. Elnök: Tehát a mult eszteudőbeli húsvét előtti szombasem vitt ? Tanu: Nem vittem. Elnök: Igen, de Braun Ábrahám azt állítja, hogy maga azon időben ételt vitt, még pedig a szakácsné társaságában. Tanu: Én nem vittem neki soha az alatt a két esztendő alatt, mig ott, voltam ! Braun Ábrahám; Instálom alásan, nem mondtam, hogy ő vitte, csak azt, hogy a szakácsné volt; de hogy ki vitte oda az ételt, nem tudom, mert aludtunk. Elnök (Bátori Juliánuához): Hát magán és a szakácsnén kivül volt-e még több fehércseléd ? Tanu: Nem volt akkor. Elnök: Csak ketten voltak akkor cselédek ? Tanu: Igen. Elnök (Braunhoz) : De ha maga a szolgálót emiitette, akkor más, mint ez a leány, nem lehetett ? Braun Ábrahám: Én nem emiitettem. Nem tudom, hogy ki volt, szolgáló volt, vagy más, Nem láttam, de hallani — hallottam. Elnök (Bátori Juliánnához): Hát arra maga nem emlékszik, hogy azon szombati napon volt-e maguknál szegény koldus zsidó ebéden ? Tanu: Én nem emlékszem, hogy volt nálunk valami szegény zsidó ? Elnök: Nem szokott ott lenni különben ? Tanu: Máskor — sokszor szokott lenni; de arra nem emlékszem, hogy akkor volt-e, vagy nem. Elnök: És az ilyen szegény zsidó az úrral szokott-e ebédelni, vagy pedig külön a konyhán, vagy más helyütt ? Tanu: Igen, bent is szoktak ebédelni. Elnök: Hát arra emlékszik-e, hogy ugyanazon a napon három metsző ment volna magukkoz ? Tauu: Igenis emlékszem. Elnök: Mit csináltak azok ott ? Tanu: Bent voltak a szobában. Danoltak, vagy szavaltak ott egymásnak, azt hallottam. (Derültség). Élnök: Meddig voltak ott ? Mikor mentek el ? Tanu: Valami nyolcz órakor ott voltak, este már napszállta után jöttek nálunk. Elnök: És sokáig voltak ott ? Tauu: Elmentek tőlünk és később jöttek vissza. Eluök: Mely időben ? Tanu: Mikor este nálunk jöttek, nyolcz órakor, azután elmentek és már 10 óra lehetett, mikor jött a három metsző és azután megint^ 12 óra közt volt, mikor elmentek. Elnök : És maguk addig folyton fenn voltak ? Tanu: Folyton nem voltunk fenn. Elnök: Világ égett a háznál ? Tanu: Igen, égett világ. Szeyffert: Méltóztassék kérdezni, vájjon ismerték-e egymást kölcsönösen Braun és Bátori Juliánná? Bátori Juliánná (megnézi Braunt) : Igen, ismerem, ott lakott közel hozzánk. Braum Ábrahám: Ismerem én is. Elnök: Hát maga ismerte Bátori Julist. Akkor miért nem mondta meg világosan, hogy kivitte? Hanit megtudta nevezni. Braun Ábrahám: Akkor is azt mondtam, hogy nem néztem, ki hozta az ételt. Akkor is azt mondtam, százszor is teszek rá hitet, hogy nem tudom. Azt sem tudom, hogy kihozta. Elnök: Hát a sáfárnak leányát nem ismeri maga?