Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

65 Az előnyomozásnak ezen eredménye alapján a bírósági előnyomozás elrendeltetvén, ennek folyamában Scharf Móricz, özvegy Lengyel Istvánué és özvegy Fekete Jánosné terhelő vallomása alapján, határozottabb alakot vett azon gyanú, hogy Solymosi Esztert Schwarcz Salamou, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót (Lébi) és Wollner Hermann az úgynevezett koldus zsidó fosztották meg az életétől a tisza-eszlári zsinagóga helyiségében s hogy Scharf József, Junger Adolf, Baraun Ábrahám, Lusztig Sámuel, Weiszstein Lázár és Taub Emánuel a nevezettek ebbeli tény- j kedését öntudatosan előmozdították. Ugyanis Scharf József egyházfinak nagyobbik fia, Scharf Móricz, határozottan és körülményesen előadja, hogy 1882. április 1-én az isteni tisztelet végeztével d. e. 11 óra tájban a zsidóság kijővén a templomból, ő be akarta zárni a templom ajtaját, Schwarcz Salamon, Bux-; baum Ábrahám és Braun Lipót sakterek, valamint Wollner

1 Hermann a koldus zsidó azonban, kik a templom "előtt megállapodtak, arra szólították fel, hogy hagyja nyitva a templomajtót, mivel a rajtok levő imádságot nem akarják magukkal vinui; ennek következtehen a nélkül, hogy a templomot bezárta volna, bement szüleinek lakására; egy idő múlva atyja Scharf József, a ki az ablakon kinézett, kiküldte, hogy hivja be azt a magyar leányt — Solymosi Esztert — a ki Ó-Falu felől jön a végre, hogy vegye le az asztalról a gyertyatartókat, atyjának ezen meghagyására elébe ment Solymosi Eszternek, a ki sietve jött O-Falu felől, s azt behívta lakásukra. Solymosi Eszter, atyja Scharf Józsefnek felszólítására levette a gyertyatartókat az asztalról és székre állva a szekrény tettejére rakta. E közben bejött Wolner Hermann, ki Schwarcz Salamonnal és ennek két társával a templomban visszamaradt és a ki a templom pitvarból kifelé nézett akkor, midőn ő Solymosi Esztert lakásukra behívta és azt mondta Solymosi Észternek, hogy menjen el vele a templomba onnan valamit kihozni, minek folytán Solymosi Eszter tényleg bement a templomba ; előadja továbbá Scharf Móricz, hogy mintegy negyed óra múlva kimenvén 1 az udvarra, a templomból jövő jajgatást és 3 vagy 4 segélykiáltást hallott, minek folytán oda szaladt a templomhoz, és minthogy annak ajtaját zárva találta, benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Solymosi Eszter a földön fekszik egy iugben, hogy őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre lenyomva tartják; látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Hermann a leány testét fölemelték, és hogy ekkor Schwarcz Salamon egymásután két vörös cserépedényt' tartott alája, melyekben a leány vérét felfogta és egy nagy fazékba öntötte. Ennek megtörténtével a leányt ismét felöltöztették, mire a belső templomból az előpitvarba siettek Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Adolf s a hullát körülállották. Azután ő bement a lakásukra, ott a történteket szüleinek elbeszélte, mire anyja azt mondotta, hogy hallgasson. Körülbelül egy óra elteltével Wollner Hermann bejött a lakásukra és felszólította őt, hogy zárja be a templomajtót, minek következtében bemet a templom előpitvarába, ahol sem a leány holttestét nem találta, sem vérnyomot nem látott. A kulcsot a pitvar ablakában találván, a templomajtót bezárta és ugyanakkor látta, hogy Schwarcz Salamou, Buxbaum Ábrahám, Brauu Lippót, Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Adolf hazafelé távoztak. Scharf Móricznak ezen terhelő előadását támogatja özv. Lengyel Istvánnénak azon vallomása, hogy 1882. április 1-én kora délután, 12 óra elmultával, a ház tőszomszédságában levő zsidó templom felől háromszori kiáltást hallott, valamint özv. Fekete Jánosné, szül. Krámer Borbálának azon vallomása, hogy 1882. ápr. 1-én d. e. ős pedig Adamovics Józsefnek és Pap Józsefnek vallomása, mely szerint déli 12 óra felé a zsidó templom mellett haladván el, ez alkalommal a templom felől sirást hallott, látta, hogy a templom ajtaja előtt két oldalt egy-egy zsidó állott az ut felé nézegetve; támogatja végül Scharf Móricznak előadását azon tény, hogy próbamenés utján megállapitatott, hogy ha Solymosi Eszter, mint azt Huriné állitja, reggeli fél 11 órakor indult el hazulról, jövet 11 óra 47 perczkor érkezhetett a zsidó templomhoz. A vizsgálat ezen terhelő adatai alapján tehát a közvádló kir. főügyész által emelt azon vád, hogy Solymosi Esztert, Schwarcz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wallner Hermann előre megfontolt szándékból életétől megfosztották, továbbá azon vád, hogy az Scharf József az által, hogy Schwarcz falamon és társaival egyetértve, az ablakon kinézve leste Solymosi Esztert és azt lakására becsalván, a templomban rá várakozó Schwarcz Salamonnak és társainak kezére szolgáltatta, valamint azon vád is, hogy Junger Adolf, Braun Ábrahám, Lusztig Sámuel es Weiszstein Lázár az által, hogy a hivek távoztával igaz ok nélkül visszamaradtak a templomban, ós ekkép Schwarcz Salamon és társaival egyetértve, Solymosi Eszter megöletése alkalmával a templomban jelen voltak, és ezen magatartásukkal tettleg hozzájárultak Schwarcz Salamon és társai bűnös elhatározásához, fokozásához ; jelenlétük által bátrabb és biztosabb fellépésre ösztönözvén őket, mi által Solymosi Eszternek előre megfontolt szándékkal való megölését szándékosan előmozdították: jogos alapon nyugvónak találtatott, annál is inkább, mivel a tagadásban levő- vádlottak, azt, hogy a terhükre rótt cselekmény ideje alatt a templomban nem voltak, kifogástalan tanu vallomásával igazolni képesek nem voltak. Ugyanazért nevezett vádlottakat, a kir. főügyész ide vonatkozó indítványának elfogadásával, a gyilkosság, illetőleg az abbani részesség gyanúja miatt vád alá helyeztettek. Taub Emánuelt ugyan Scharf Móricz nem emliti azok között, kik a Schwarcz Salamon és társai terhére rótt bűntett történtekor a templomban voltak, azonban ő maga is azt állitja, hogy Schwarcz Salamon és Braun Lipót nála voltak szállva; igazozolva van, hogy a kérdéses napon reggel azokkal együtt ment a templomba és saját állítása szerint, az isteni tisztelet végeztével azokkal együtt tért vissza lakására; ha tehát saját előadása szerint folytonosan azoknak a társaságában volt, következtetni kellett, hogy mig Schwarcz és Brauu metszők ,a terhükre rótt cselekményt elkövették, az alatt ő is a többi vádlottal együtt a templomban volt és annál is inkább, mivel Cs. Nagy Jánosné, ki akkoriban vele egy pitvarban lakott, azt adja elő, hogy ő, Taub és vendégei, délután egy óra felé tértek haza a kérdéses napon: Taub Emánuel tehát a többi részesekkel egy tekintet alá esvén, ő is a gyilkosságbani részesség miatt a királyi főügyész e részbeni indítványának el nem fogadásával, vád alá helyeztetett. A nevezezett vádlottak ellen felsorolt ezen bizonyító adatok azonban, a végtárgyalás szerint nem hogy erősödést nyertek volna, hanem határozottan meggyengültek. Özvegy Lengel Istvánné nevezetesen a vizsgálatban tett azon vallomását, mintha ő 1882, ápril hó 1. napján kora délután házával szomszédságban levő zsidótemplom felől mintegy a föld alól jövő háromszori segély- és gyermektől eredő kiáltást hallott volna, a végtárgyaláskor oda módosította, hogy e kiáltás »Kovácsné jöjjön« estefelé történt és háza kapujától és a zsidótemplom felől és nem háromszor, csupán kétszer történt. — Fekete Jánosnénak a vizsgálatban tett azon előadása, hogy ugyanazon napon délelőtt 11 óra tájban a zsidótemplom mellett haladván, a templom felől sirást hallott, a templomajtó falainál pedig két zsidót az ut felé tekintgetve látott, terhelő gyanuokul nem szerepelhet, mert a birói szemle megállapította, hogy Fekete Jánosné ezen vélt sirást a templomtól 74 lépés távolságra hallotta és mert nincs kizárva annak lehetősége, hogy e sirás, tekintettel a templomhoz való távolságra, az ajtónak bezárt voltára, nem is a templom felől, de semmiesetre abból és feltehetőleg nem is sirás által okozott hangtól eredett; azon további állítása pedig, hogy ugyanazon alkalommal a templom ajtófelénél két zsidót látott — feltéve, hogy a gyilkosság ugyanazon időben történt, kizárja Scharf Móricz tanu állítása lehetőségét, mert szerinte a templomajtón kivül egyedül ő állott, 8 a többi általa nevezettek a templom belsejében voltak ; ha pedig áll az, hogy a gyilkosság idejében két zsidó a templom ajtaját mintegy őrizte, akkor az ajtót ő meg sem közelitvén, az állított eseménynek tanuja sem lehetett; végre Scharf Móricz 14 éves tanúnak vizsgálati előadását, tekintettel arra, hogy a végtárgyalás alatt Scharf József vádlott ellen, mint apja, vallása és hitsorsosai iránt oly mély megvetést és gyűlöletet tanúsított, melynél fogva előadását elfogulatlan és közelebbi gyanuokot képező vallomásnak elfogadni és arról eskü általi megerősítést megengedni annál kevésbbé lehetett, mert Scharf Móricz a vizsgálat és végtárgyalás alatt tett vallomásaiban lényeges külsőségekre, nevezetesen pedig Solymosi Eszternek házukba ki által történt behívása, annak az állított gyilkosság alkalmával, fekvésének iránya és helyzetére, valamint a kezében levő kendőnek színére nézve ellenmondásba jött és tanuságtételének megbízhatósága kérdésessé vált. Ellene szól Scharf Móricz vallomásának Yarga Kati meghiteltetetett és kifogástalan tauu vallomása is, mert ezen tanu azt állitja, hogy Buxbaum Ábrahám egyik vádlott metsző ápril hó első napján délelőtt 11 órakor a templomból Szüszman lakására, hol szállva volt, megérkezvén, megebédelt és 10