Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

az ügy törteneti lefolyását; hivatkozba a vizsgálat egyoldalúságára és fonákságára. Védő arra a meggyőződésre jutott, hogy a dadai holttest Solymosi Eszteré, mit a vizsgálat minden izében igazolt. A hulla felismerési eljárással sokáig foglalkozik. Á ruhátlanul való kitevést ostobaságnak nevezi, amit egyenesen Székely ferencz kir. ügyésznek tulajdonit s Székelyt méltatlannak declarálja arra a helyre, melyet elfoglal. Elnök kijelenti, hogy ez nyilt sértés, valakit méltatlannak nyilvánítani arra a helyre, melyet betölt, a sértéshez pedig nincs joga. A déli órákig kétszer tartott az elnök szünetet. A közönség alig akart mozdulni a teremből, melynek levegője szinte tűrhetetlenné vált. Eötvös beszédének nagy része a per törvényszéki orvostani oldalára vonatkozott. Nagy érdeküek és fontosságúak voltak Eötvös leleplezései a tendencziozus sajtóról, mely az ügyet teljesen elmérgesitette. Kimagasló része volt beszédének a Scharf Móriczot illető, melyben a vármegye tanuja, — mint ő elkeresztelő, — kikészittetésének egész történetét elmondta. Beszéde közel két óráig tartott. Végül be kell vallani, hogy még a legelkeseredettebb ellenesek is meghajoltak Eötvös beszédének varázsa alatt, mely a magyar törvényszéki szónoklatoknak egyik kimagasló példánya lett. Szeyffert Eötvös beszéde után pár szóban kijelenté, hogy meg lévén győződve a vádlottak teljes ártatlanságáról, ítélet alá bocsátja az ügyet. Szalay Károly holnapra kérte halasztani replikáját. Az ülés délután 4 órakor ért véget. Julius 31. A törvényszék tagjai fél kilencz órakor lépnek a terembe. Az elnök: A vádhatóság részéről az ügy Ítélet alá bocsáttatván, a válaszolás joga a magánvádlót illeti. Szalay Károly magánvádló replikájában sorra polemizál a védőkkel. Beszél a védők által hangoztatott tanukikészitésről. Majd áttér a sajtó elleni vádakra, és e tekintetben Eötvös Károly szereplését igyekszik olyannak feltüntetni, mely a magyar igazságszolgáltatást, a külföld előtt meghurczolta. Heuman eljárását talmud-morál néven nevezi. Friedmannal szemben kijelenti, hogy a perben nem busás ügyvédi dijakért, mint Friedman állitja, hanem lelke sugallatából, kötelesség-érzetből szerepel. Funtákkal szemben, aki a vérvádat tiszta nevetségnek, dajkamesének mondta, hivatkozik azokra a munkákra, amelyeket a vérvád harczosai fegyverül használni szoktak. Eötvössel való polémiája még szenvedélyesebb volt, mint eddigi beszéde annyira, hogy Eötvös egész valóján kigyúlt a harag. Elnök mindkettőjüket szigorúan rendre utasitá. Változatos egymásutánban szólottak ez után a védők. Legelső sorban Eötvös. Beszédét folyvást maró sarkazmus jellemezte. Heumann és Funták védők után, ez utóbbi a távol levő Friedman nevében is szólt, elnök feltette a kérdést: Van-e még a vádlottak valamelyikének megjegyzése. Miután többé senki sem kivánt szólani, az elnök kijelentette, hogy az Ítéletet pénteken délelőtt 11 órakor hirdetik ki, s az ülés déli 12 órakor véget ért. Augusztus 3. A biróság tagjai néhány perczczel 11 óra óra után lépnek a zsúfolásig megtelt terembe. Az elnök felállva, az Ítéletet kihirdeti. Az ítélet felmentette a vádlottakat. És pedig Schwarcz Salamont, Buxbaum Ábrahámot, Braun Lipótot ós Wollner Hermant, a büntető törvénykönyv 278. §-ában meghatározott s ugyanezen szakasz szerint büntetendő gyilkosság bűntettének, — Scharf Józsefet, Junger Adolfot, Braun (más néven Brenner) Ábrahámot, Lusztig Sámuelt, Weiszstein Lázárt és Taub Emánuelt, a büntető törvénykönyv 278. §. 2. pontjában meghatározott és a 266. §§ ok szerint büutetendő gyilkosság bűntettében való részesség, — Vogel Amseit, Smilovics Jankelt, Herskó Dávidot, Grosz Mártont és Klein Ignáczot, a büntető törvénykönyv 374. §-ában meghatározott s a 376. §. szerint büntetendő bűnpártolás vétségének vádja alól. (Az itólet kihirdetése után.) Az elnök: A kihirdetett ítélet után kérdezem a vádhatóságot, hogy ezen Ítélet ellenében kiván-e valamely jogorvoslatot használni ? Szeyffert: Kijelentem, hogy megnyugszom az itéletbeD. Elnök: A magán vádló részéről kérem a kijelentést. Szalay: Tisztelettel bejelentem a tek. törvényszéknek fölebbezésemet, és az indokoknak írásban leendő beadhatása végett, kérem az ítélet kézbesítését. Elnök: Méltóztassék a védelem részéről nyilatkozni. Eötvös Károly: Tekintetes Törvényszók ! A védelem részéről a most kihirdetett ítéletet, a vádlottak nevében, mély köszönettel tudomásul veszem és azon ítéletben vádlottak részéről és a védelem részéről megnyugszom. Friedman Bernát: Védenczeim nevében is tisztelettel megnyugszom a hozott ítéletben, és óhajtom, hogy mások is hasonló tisztelettel hajoljanak meg a birói Ítélet előtt. Elnök: A tárgyilagos s a szenvedélyektől ment biró szólván, Ítéletét törvényesnek s annak tartalmát mindaddig, mig az illetékes felsőbb biróság által megváltoztatva nincs, valónak elfogadni kell. Az ítélet intézkedései szerint vádlottak övéiknek s a társadalomnak visszaadattak. Figyelmeztetnem kell őket, hogy házi tűzhelyükhöz, keresztény polgártársaikhoz visszatérve, a csendes nyugodtságot és szerénységet magokkal vigyék. Tartózkodjanak minden oly netaláni kihivástól, mely a különben is izgatott kedélyek lázitására s a békés együtt lakásnak megháboritására vezethetne. A kiállott zaklatást, szenvedést nem a bírónak, nem is a törvényszéknek s nem is egyes polgároknak, hanem az összetalálkozott körülményeknek tekintsék. Nyugodjanak meg a sorsban, mely sokszor oly kíméletlenül és sujtólag áll az élet útjára, mely elől a kitérés sok esetbeu a legnagyobb igazelmüség és tisztesség mellett is lehetetelen. Scharf József vádlott: Alássan köszönő ja nagyságos elnök ur! (Többi vádlott köszönőleg meghajol.) Eötvös Károly: Nagyságos elnök ur! Mielőtt nagyságod az ülést feloszlatná, engedje meg ismételten kijelenteni köszönetemet, melyet már a vádlottak részéről előbb kifejeztem. Egyúttal ezen köszönetem indokolására felhozni azt, hogy mind nagyságodnak, mind a tekintetes királyi törvényszéknek magas bölcsesége, szigorú és alkut nem ismerő igazságszeretete lehetővé tette, hogy a félreértések, tévedések és talán hibák és mulasztások, de mindenesetre a csodálatos véletlenségből találkozó körülmények által felszínre vetett ezen per, a vádlottak jogainak és érdekeinek és hazánk fennálló szent törvényeinek épségben tartása mellett, ilyen megoldást nyerhetett. Mi a védelemnek tagjai és ezen vádlottaknak képviselői, nemcsak mint jogászok és mint ezen ügyben az igazságszolgáltatás közegei, hanem egyúttal mint hazafiak is, hazánk intézményeire és igazságszolgáltatásunk jó hírnevére féltékenyek, de egyúttal büszkék, jelentjük ki ismételten mély köszönetünket, noha — ós ezt is ki kell védő társaim és barátaim részéről jelentenem — nekünk ezen törvényszéktől sem lehetett mást várni, mint hogy amikor az ügy végtárgyalásra kerül és a nyilvánosság elé jut, minden tényezőnek joga szentül épségben tartatván, a végeredmény nem lesz egyéb, mint a törvény és az igazság és a bűnösöknek — ha vannak — büntetésök elvétele. De ha ártatlanok, ártatlanságuk kideritése, hogy családjuknak és nyugodt biztos jövendőjüknek visszaadassanak. Hogy ez igy történt, ezt vártuk. Másként nem is lehetett. De különösen nagyságod erélyének, bölcsességének és igazságszeretetének, párosulva a törvényszék erélye bölcsesége és igazságszeretetével, köszönjük mi azt. Az elnök : Az ülést ezennel bezárom. Az ülés 12 óra és 5 perczkor véget ért.