Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

529-dik szám. I. melléklet. .TISZA-ESZLAR" Juliushó 27. A tárgyalás befejezését követő napon (juliushó 27 én) a bíróság tagjai kevéssel 8 óra után lépnek a terembe. Az elnök: A bizonyítási eljárás befejezve lévén, az eljárási szabályok 108-ik szakaszához képest, legelső sorban a vádhatóságot hivom fel, hogy a vádat terjeszsze elő. Szeyffert Ede közvádló inditványbeszédéből egész valójában kiemelkedett férfias, egyenes, rideg és rendületlen egyénisége. Gondolatokban és érvekben gazdag beszédét nála szokatlan melegséggel adta elő. Az ellenokok egymásra halmazódtak okoskodása előtt. Végszavai, melyekkel felhívta a törvényszéket, hogy ne engedje befolyásolytatni magát az ő felment® indiványa által, hanem Ítéljen szabadonés függetlenül, oly rokonszenves színezetűek voltak, hogy a közönség nem titkolhatta el meglepetését, és tetszés nyilvánítását; ami annál feltűnőbb volt, mert a tárgyalás folyama alatt nem egyszer a legnagyobb ellenszenv nyilvánulásával kellett találkoznia a közönség részéről. Beszédét a következő szavakkal zárta be: »E pillanatban az egész ország, sőt az egész müveit világ szemei függnek rajtunk. E komoly pillanatban ne igyekezzék senki a terhet, mely őt illeti, más vállára átrakni. Tegye mindegyikünk azt, ami kötelessége. Legyen mindegyikünk bátor: elvállalni a felelősséget azért, amit tett; a felelősséget Isten ós a világ, az utókor és saját lelkiismeretének itélő széke előtt. É n a vádlottakat bűnteleneknek tartom 8 indítványozom, hogy a vád és következményei alul fölmentessenek.« Elnök: Az általain előbb hivatkozott eljárási szabályok szerint a szó magán vádlót, illetőleg Solymosi Jánosné képviselőjét illeti meg. Szalay Károly kaposvári ügyvéd, Solymosiné képviselője, distingvált előadásával nagy feltűnést keltett. Első sorban a közvádló és a védők ellen fordult, később átcsapott a rituális gyilkosság fejtegetésének terére is; de ebben az elnök erélyes tiltakozása megakadályozta. Emlegette továbbá a bérbe vett tudományt, a megvesztegetett tanukat sat. Megmagyarázta Móricz vallomásának hézagos voltát; azzal indokolván azt, mert nem akart szintén bűnös atyjára vallani. Amily határozottan állitá a közvádló, hogy a dadai hulla Eszteré: ép oly határozottsággal állította Szalay az ellenke7. ő t. Eszter meggyilkolásában bűnösöknek mondá a vádlottakat. Beszédének legnagyobb része, az eszlári per összegezése volt. «Magyarország igazságszolgáltatásának becsülete és a kereszténység nyugalma nem kivan egyebet, mint azt, hogy a b ü n elpalástolva ne legyen. És e hitben és meggyőződésben kérlek bernieteket birák, Ítéljetek!» Ezzel zárta be ötnegyed óráig tartott vádbeszédét. Elnök egy félórára felfüggeszti az ülést és kijelenti, hogy szünet után a védbeszédek fognak megkezdetni. (Szünet után). A védbeszédek sorát Schwarcz Salamon vádlott védője, Funták Sándor kezte meg. Beszéde, mely nem volt épen terjedelmes, egyszerű szívhez szóló haugon volt tartva. Első sorban a vérvád lehetősége ellen fordult; történeti adatokkal és ethikai okokkal igyekezvén annak lehetőségét megczáfolni. Funták beszédének, legszebb részeit a lélektani fejtegetések képezték, amiben ngy látszik nem utolsó helyen áll. Beszéde nem egy könycseppet csalt ki a hallgatóság szeméből. A beszéd vége a magán vádlóval foglalkozott s polemikus fordulatai juridikus becsüek lehetnek. Funták föllépésének, általában e perben folytatott szereplésének értékét és számbavehetőségét, az egymást érő lélektani igazságok ós szépségek adták meg, amelyek még a közönség kedélykinyomatán is észlelhetők voltak. Igen természetes, hogy védenczét Schwarcz Salamont a terhére rótt gyilkosság vádja és annak következményei alól, felmentetni kérte. Elnök ezután az ülést berekeszti és folytatását másnapra teszi át. Juliushó 28. Az elnök az ülést reggel 8 "A órakor megnyitván, felhívja Braun Lipót védőjét dr. Friedman Bernát ügyvédet, védbeszédének előterjesztésére. Friedman beszéde kerek, egész, egyenes és bölcseleti tekintetben különös figyelmet érdemlő. Olvasva mindenesetre nagyobb hatást fog kelteni, mint előadva, amely különben is hoszszas lévén, ugy a szónokot, mint a hallgatóságot egyaránt kfárasztaná; bár a közönség ernyedetlen érdeklődéssel hallgatta végig s a hatás, amit a közönségre gyakorolt, elvitázhatatlannak bizonyult. Akik Friedman beszédében a kriminalistalövegeit keresték, csalódtak. Beszédének azon részei, melyekkel Seharf Móricz gyermeki lelkének világában véghezment változásokat festette, sokszor a költészet régióit érinték. Legélesebbek voltak a polemikus természetű passusok, különösen a vizsgálat ellen intézett támadások és a magánvádló ellen szórt replika-röppentyűk. Ez utóbbiak itt-ott gyújtottak is. Friedman után az elnök Braun Lipót, Friedman Bernát, Junger Adolf, Lusztig Sámuel és Braun Ábrahám védőjét, Székely (Stern) Miksát szólítja fel védbeszédének megtartására. Székely Miksának ez volt első nagyobb szabású ügyvédi működése. Nem csuda, ha a közönség már előre érdeklődött. Székely röviden szólt, de elég jogászi készültséggel. A fősúlyt védenczeinek alibijére fektette. Beszéde végén tapintatos mérséklettel fejtegette a per tulajdonképeni tárgyát, mint társadalmi kérdést. Dicséretes buzgalommal igyekezett rámutatni eme socziális dilemma megoldásának mikéntjére; a legnagyobb sikert, a házassági törvény mielőbbi életbeléptetésétől, s az e legbensőbb viszony utján biztosan eljövendő teljes egybeolvadás és tökéletes egyenjogositástól várván. Ezután AVeiszstein Lázár, Taub Emánul, Herskó Dávid' Grosz Márton és Klein Ignácz védőjének: Heumann Ignácznak adja elnök a szót. Heuman először is a vizsgálat ellen forditá öblös lövegeit s oly erós rohammal, éles bírálattal támadta azt meg, hogy az elnök többször kénytelen volt védőt az illedelem és tisztesség sánczai közé utasítani. A közönség nagy felháborodással fogadta Heumann szerfelett erős kitöréseit. Ennyire i még egy védő sem tette ki magát beszédében, mint Heumann. Megtámadta, gyanúsította és elitélte a közigazgatási közegeknek ez ügyben való eljárását; nem kiméivé személyt, nem hivatalt. Elnök a tárgyalást berekeszti s folytatását hétfőn fél kilencz órára tűzi ki. Julius hó 30. A bíróság tagjai 9 órakor foglalják el helyeiket. Elnök: Mielőtt a védelem előterjesztése folytattatnék, Szabolcsmegye alispánjától a tegnapi napon vett átirat fog felolvastatni. Simon Viktor jegyző olvassa az átiratot, mely igy szól .6419/883. k. Szabolcsmegye alispánjától. Nagyságos elnök ur! A tisza-eszlári bűnügy végtárgyalásának 31 ik ülésében folyó évi julius 28-án dr. Heuman Ignácz védő-ügyvéd Szabolcsmegye tisztikaráról következőleg nyilatkozott: »és ma ismét felmerül a vérvád, melynek megerősítésére a vármegye közigazgatási fejétől kezdve le egész a falusi biróig erkölcstelen, törvénytelen uton hajhásznak hamis bizonyítékokat«. Midőn nagyságodat arról tiszteletteljesen értesítem, bogy az idézett kifejezésben foglalt rágalmazás törvényes megtorlása végett utasítottam a megyei t. főügyészt, hogy dr. Heuman Ignácz nyíregyházai lakos ellen, általa Szabolcsvármegye tiszti kara ellenében elkövetett rágalmazás vétsége miatt, a nyíregyházai kir. törvényszéknél a vádfeljelentést megtegye: egyszersmind arra kérem nugyságodat, hogy miután a rágalmazás a tárgyalás folyama alatt és nyilvánosan történt; ezen vádfeljelen!ést a legközelebbi ülés elején a tek. törvényszék tudomására hozni szíveskedjék. Nyíregyházán, 1883. julius 29-én. Az alispán helyett Begányi mk. főjegyző.« Ez átirat az iratokhoz csatoltatni határoztatván, elnök kijelenti, hogy Seharf József, Buxbaum Ábrahám és Wollner Herma vádlottak érdekében, Eötvös Károly ügyvéd ur fogja a védelmet előterjeszteni. A közönség élénk mozgásban adott kifejezést kíváncsiságának, midőn Eötvös felállott s miután elnök a közönséget csendre intette: megkezdődött ama beszéd, melynek hosszúságra is, de tartalomra nézve is, kevés párja lehet a bünfenyitő judikat urában. Eötvös routinirozott szónokra valló higadtsággal kezdte beszédét. Tiltakozik a magán vádló ama szemrehányása ellen, mintha a védelem torturát gyakorolt volna, a terhelő tanukkal szemben. A rituális vádról nem beszél. Sötét, tudatlan kor hagyománya ez, — mondja. — melyet ha a nép emleget, akkor az ostoba dajkamese; de ha tanult ember terjeszti: gonosz lelki rágalom. Eszter eltűnésének vázolása után áttér a bíróság tehetetlenségének, a rendőrség nyomorúságának ecsetelésére. Előadja