Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)
páltunk, mikor Grosz Márton jött és azt az újságot mondta, hogy no — azt mondja — emberek! a Liptai Jenő csakugyan elnyerte a Szilvási Máriát. Azután még egy pipás ember kigyújtott és tovább dolgoztunk. Elnök: Egészséges volt ő azon időben ? Tanu: Ha nem lett volna, nem kapált volna, hanem lefeküdt vagy leült volna. Elnök (Grosz Mártonhoz): Hát mit akart maga bizonyítani ezen tanúval? Grosz: Én könyörgöm alássan, semmit se. Eluök: Az ő egész tudomása abból áll magára nézve, hogy két nap dolgozott magánál egymásután pünköst előtti időben ; később egy nap repczét kaszált és hogy maga azon időben egészséges volt. Grosz: Igenis, mikor ő kapált, az első kapáláskor ; de hol volt akkor az idő? Volt május elején valamikor; akkor nekem nem volt semmi bajom. Heumann: De repcze aratáskor is magárnál volt. Grosz: Az már juliusban volt, julius elején vagy 25-ike táján. Tanu: Juniusban kellett lenni, mert én már julius 6-án a tallón voltam. Elnök szólítja Nagy Istvánt. (Bejön.) Mint tanu hallgattatik ki a kir. törvényszék által; vallomására le fogja tenni az esküt; tehát csak igazságosan beszéljen. Tanu: Igenis. Elnök: Hány éves? Tanu: Huszonhat. Elnök: Hol született? Tanu : Tisza-Eszláron. Elnök: Feleséges, családos ? Tanu: Igen. Elaök: Vagyona? Tanu: Egy kis ház. Elnök : Mivel foglalkozik ? Tanu: Csak zsellér ember vagyok. Elnök : A mult esztendőben látta-e maga valamikor Klein Ignácznak a lovát befogva a Braunéval ? Tanu : Igen láttam, hogy vezette. Elnök: Mikor látta? Tanu: A napot nem tudom megmondani, csak ugy gondolom, hogy a pünköst előtt egy vagy két héttel. Elnök: Reggel, délben vagy este? Tanu; Reggel 7 óra tájban. Elnök: Hol ? Tanu: Az utczán. Én mentem hazulról, ő pedig a Tótfalu felől jött a lóval. Eluök: És hova vezette azt a lovat ? Tanu : Antal Mátyásnál. Még kérdeztem, hogy hova megy szomszéd uram ! talán eladta a másik lovát ? Azt felelte: mi gondja magának arra ? Elnök: Azt is látta, mikor betért Antal Mátyáshoz? Tauu: Igen, a ló megállt a kapuban, ő pedig bement. Elnök: Hát azt nem látta, hogy ott befogott-e a szekérbe vagy nem ? Tanu: Azt nem láttam. Elnök : Azt sem, hogy Braun lovát hajtotta volna ? Tnnu: Nem. Heumann (Groszhoz): Ugy van, a mint ez a tanu mondja? Grosz : Én nem emlékszem rá, mit tudom én, hogy mint szomszédja találkoztam-e vele vagy nem. Heumann: A "Wertheimer lovát vezette ? Tanu: A Braun Ábrahámét. Braun Ábrahám: Az nem lehet, én egy héttel pünköst előtt még odahaza voltam. Grosz: Hamarabb volt a mi pünköstünk mint a másik pünköst; mit beszél hát maga? Elnök: Kérek inditványt ezen tanukra nézve. Szeyffert: A ma kihallgatott tanuk vallomása oly jelentéktelen, hogy nem tartom szükségesnek esküre bocsátásukat; ha azonban a tek. törvényszék jelentőséget tulajdonit annak, hogy esküre bocsáttassanak, ez ellen semmi törvényes akadály fenn nem forog. Eluök : A kir. törvényszék e tekintetben határozni fog; a tárgyalást holnap reggel 9 órakor folytatjuk. A törvényszék határozathozatal végett visszavonul, s néhány percznyi szünet után, elnök kihirdeti a határozatot, melyszerint a tanuk nem hiteltetnek meg. ~Á szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Friedmann védő kérelmére Cseres Mihálynéval együtt, ki a hullacsempészetre nézve utólag vallomásra jelentkezett Eszláron, férje is meg fog idéztetni. Ezzel az ülés 3/<3 órakor véget ért. Julius hó 4. A törvényszék elnöke kevéssel 9 óra után nyitja meg az ülést. Szeyffert: Mindenek előtt van szerencsém jelenteni, hogy a mai naptól kezde Lázár Kálmán kir. ügyész nem fog befolyni a végtárgyalásba. Ezután bevezettetik Matej Ignácz tanu, kihez mindenek előtt a közvádló intéz kérdéseket, melyekre tanu tolmács közvetítésével felel. Szeyffert: Mennyi távolságra volt tanu, midőn Herskót Smilovicscsal legelőször meglátta ? Tolmács: Tanu azt mondja, hogy mintegy 20—30 ölnyire lehettek. Szeyffert: Nem egymástól, hanem tanu mily távolságban volt Smilovics és Herskótól ? Tolmács: Azt mondja, hogy 20—30 ölnyire lehettek tőle. Friedman: Mielőtt a kihallgatás tovább folytattatnék, felkérem nagyságos elnök urat, méltóztassék meggyőződni az iráut, vájjon azon tanuk, kik ugyanezen körülményre lesznek kihallgatandók, valamennyien ben vannak-e tanuk szobájában. Erre nézve méltóztassék nagyságodnak különösen intézkedni, nehogy ismét be kelljen tenni az ajtót és valamennyien szenvedjünk alatta. Azért kívánatosnak tartanám, hogy egy külön őr állíttassák oda, hogy azon tanukkal, mig kihallgatva nem lesznek, senki ne érintkezzék. Elnök: A tanuk a tanuszobában vannak; két őr van mellettük. Szolga! (A teremben levő szolgához): A tanuk szobájában vannak a mármarosi tanuk? (Szolga kimegy s bejön). Szolga: Igenis ott vannak. Elnök : Mind a négyen ? Szolga: Mind a négyen. Friedmann: A tapasztalás meggyőzhette nagyságodat arról, hogy nem lehet megtiltani azt, hogy egy tauu ki ne jöjjön a szobából s be ne jöjjön. Ezekre specialis őrizetet kérünk azon időre, mig e tanuk kihallgattatnak.' Elnök: Az intézkedés, mint említettem, megtörtént, két őr van felügyeletükre rendelve. Friedmann: Én ugy volt tegnap is, még is megtörtént, hogy itt voltak a terem ajtónál. Elnök: Azok nem oly tanuk voltak, kik' a most fenforgó körülményekre hallgatandók ki. Friedmann: Ha a tauuk itt a tárgyalásról értesülést szerezhetnek, akkor teljesen meghiusul az ellenkérdé*ekben rejlő garanczia, mely abban áll, hogy az ilető tanu. ki legközelebb kihallgatattni fog, ne értesülhessen az itt tett kérdésekről ós adott feleletekről. Elnök: A tanuk teljesen el vannak különitve. Továbbá intézkedést e tekintetben nem is lehet tenni (A közvádlóhoz): Méltóztassék folytatni. Szeyffert : Mennyire van a csárda, hova Matej állítólag túrót ment szerezni, azon helytől, ahol a Tiszán kikötöttek? Matej hoszasan beszél oroszul. Heuman Ignácz: Tessék tolmács ur mondatonként lefordítani, a mit beszél. Elnök : A tolmács azt várja, mig a tanu bevégez néhány mondatot, a melyekből az értelmet kiveheti. Tolmács: Tanu azt mondja, hogy a szállás — igy nevezi azon helyet, — 50—60 ölnyi távolságra van azon helytől, a hol kikötöttek. Szeyffert: Yajjon tanu Smilovicsot uem látta kocsin is? Tolmács: Nem látta sehol. Csak akkor, midőn vissza jött. látta, hogy Smilovics átadta azt a tárgyat, melyet később hullának ismert fel, Herskónak. Szeyffert: Smilovicsot tanu már csak a talpon látta-e, vagy pedig künn a parton. Tolmács: Künn látta már a parton. Szeyffert: Mondja meg, hogyan lett oda erősítve az ő talpához a hulla? Tolmá cs : Az t mon dja, hogy guzszsal volt oda erősítve. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.
