Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Funták: Ez nagyságos Elnök ur, olyan jelenség, mely a magyar igazságszolgáltatás folyamában még nem igen fordult elő. Kérem tehát nagyságos ur egész tisztelettel, méltóztassék az eljárási rideg szabályoktól kissé eltérni, és a vádlottnak annyi tért engedni, hogy a tanú irányában a vád tekintetében állást foglalhasson. Elnök: Csak azt nem engedhetem meg semmikép, hogy valami sértőt mondjon vádlott a tanúnak. Funták: Sértőt nem, mert ha azt mondja, hogy hogyan mondhatsz ilyet, az nem sértő és ha védekezni akar irányában és ki akarja mutatni állítása tarthatatlanságát, nagyon kérem a tek. tszéket, hogy ezt megengedni méltóztassék. Elnök: Az ellen nincs kifogásom, hogy a maga védveit előadja, csak sértésnek nem akarom kitenni tanút! Eötvös: Azon véleményben vagyok, hogy vádlott is intézhet kérdést. Az ügyviteli szabályok ezen jogot biztosítják és nagyon kérem, méltóztassék ezen jogot ennek a vádlottnak megengedni. Elnök: Még nem is kérte. Én őt felhívtam, hogy feleljen a vádra. Eötvös: O kérdést akart intézni a tanúhoz. Elnök (Schwarczhoz): feleljen tehát rá, mit tart ezen előadásra nézve ? Schwarcz: Azt mondom, hogy az nem igaz, bebizonyítom, hogy az lehetetlen, bebizonyítom a szentirással (Derültség a közönség körében); bebizonyítom a világ történelemmel, bebizonyítom élményeimmel, hogy lehetetlen, hogy egy izraelita vallási szempontból gyilkosságot véghezvihessen. Azt látja mindenki, hogy ez a fiu erre tanítva van, ugy m ondja, mintha mesélné. Scharf Móricz: Én nem vagyok betanítva. Elnök (Wollner vádlotthoz): Értette, hogy e fiu azt mondja, hogy maga vezette volna a leányt a templomba? Wollner: Értettem, de miért nem mondta nekem ezt a fiu a vizsgálóbiró előtt ? Scharf Móricz: Akkor azt mondta a vizsgálóbiró ur, hogy ne szóljak egy szót sem, majd eljő az ideje, amikor ezt szemébe mondthatom. Wollner: Az nem igaz, mert akkor is szemembe mondhatta volna. Scharf Móricz : Akkor a vizsgáló biró ur mondta, hogy nincs ideje, hogy ezt szemébe mondjam magának. Wollner (Scharf Móriczhoz): Az nem igaz, amit te bebeszélsz; mert mikor a templomból kimentem, mindjárt früstökölni mentem. Buxbaum (Németül): Nem igaz, amit ez itt beszél, der Hund, der Lauskerl. (Zaj). Székely: Bátor vagyok kérni a nagyságos elnök urat, méltóztassék figyelmeztetni tanút, hogy szemébe nézzen Buxbaumnak. Elnök: Nézz szemébe. Buxbaum: Szemembe mered mondani (Németül) mondd! Scharf Móricz: Elmondom, de magyarul. Székely (Scharf Móriczhoz): Nézz a szemébe ne a bíróságra. Scharf Móricz (Buxbaum felé fordulva): Maga is jelen volt akkor, mikor Solymosi Esztert meggyilkolták, Buxbaum: 1882-ben, mikor a zsidóknak húsvét előtti szombatjuk volt ? De hány órakor ? Scharf Móricz: 11 és 12 óra közt. Buxbaum (élénken): Én voltam ott ? Phü! (Arczába köp Scharf Móricznak. Nagy mozgás). Mutass erre tanút. Scharf Móricz: Mutassa hát elő a leányt. (Scharf József feláll helyéről és Móricz felé indul. A börtön-mester Scharf József és Móricz közé áll). Scharf József (a börtön-őrhöz) Czoki! (A mellette álló börtön-őr leülteti őt. A hallgatóság közt nagy mozgás.) Buxbaum: Hazudsz! (A fiu felé lép). Scharf Móricz: Ha csendesen nem viseli magát, beviszik a dutyiba! Székely védő : Kérem konstatálni, hogy a fiu atyja iránt ily kifejezést használt. (Tartós nyugtalanság.) Buxbaum (Scharf Móriczhoz élénken): Apádtól ugy kellene félned, mint Istentől. (Zaj a hallgatóság körében). Szeyffert: Ha nem lehet a tárgyalást csendesen folytatni, kérnem kellene a nagyságos elnök urat, méltóztassék a termet kiüríttetni és intézkedni, hogy mindaddig, mig Scharf Móricz kihallgatása folyik, a közönség távol tartassék. Elnök: Figyelmeztetem a közönséget, hogy minden csend zavarástól tartózkodjék; mert különben sajnálatomra kénytelen volnék a termet kiüríttetni. Buxbaum: Nagyságos elnök ur! Lehet-e elhinni olyan bolondságot, mint e fiu beszél. Azt kérdezem az egész világ előtt, hogyan lehet azt mondani, hogy ez a fiu látott volna ilyen dolgot; ilyen bolondságot hogyan lehet elhinni? (Mozgás a hallgatóság körében). Friedman B.: Jogosnak tartom a vádlottnak azon kérelmét, hogy a tanú vallomását azon a nyelven tegye, melyet akkor rendesen beszélt, midőn látta a vádlottakat. Ez psychologice bizonyos befolyással van arra, hogy némi megnyugtatást fog nyújtani aziránt, hogy vallomása nincs betanitva, ha eltudja mondani részletesen németül is, midőn a vádlottak, bár tudnak magyarul, de kívánják, hogy a fiu azon a nyelven mondja el, amely nyelven azt hiszik, hogy nem tanították be. Elnök előszólítja Braun Lipót Lébit (Moriczhoz): Mondja el ezen vádlottnak is, amit látott. Scharf Móricz: Maga 1882-ben, midőn — — Friedmann Bernát: Németül mondja ! Scharf Móricz: Csak magyarul akarok beszélni; németül én nem beszélek. Semmi közöm hozzá. Friedmann: De tud németül is. Elnök: Mondja tehát szemébe vádlottnak, amit látott. Scharf Móricz: 1882-ben, midőn húsvétkor az izraeliták nagyszombatja volt — |— Braun: Én nem tudok magyarul. Scharf Móricz: Ha maga nem tud magyarul, én meg nem tudok másképen. Maga jelen volt Tisza-Eszláron. Braun: Mit tesz az, hogy jelen volt? Scharf M.: Jelen volt Tisza-Eszláron. Elnök (Braunhoz) : Miért kérdi ezt ? Braun: Azért mondom, mert biztosan tudom, hogy otthon nem tanulta azt a szót, hogy »jelen volt« ; és nem is tudja, mit tesz ez a szó. Scharf Móricz: Ha maga nem tud magyarul, én tudom, hogy mit jeleDt. Scharf József: Hiszen nem is tudott jól magyarul. Braun; Az apja szegény ember volt nem tanithattath&tta. Scharf Móricz: Én jártam iskolába, tanulok most is. Elnök: (Scharf Móriczhoz). Folytasd! Scharf Móricz; (Braun felé fordult). Jelen volt az isteni tiszteleten V2B órakor mikor megkezdték és azután ott maradt maga a téglási sakter és Schwarcz Salamon és behittak egy leányt és meggyilkolták. Braum: Kicsoda? Scharf Móricz: Maga és a téglási sakter és Schwarcz Salamon. Braun: A téglási? Hát én hová való vagyok? Scharf Móricz: Maga a téglási! Braun; Hát hogyan volt ? Scharf Móricz: Behívták a leányt, levetkeztették, lefektették és Schwartz megvágta a nyakát. Braun: Nem emlékszel mit mondtál, hogy hol fogtam? Scharf Móricz: Nem emlékszem. Braun: A vizsgálatnál emlékszel azt mondtad, hogy a lábát fogtam. Scharf Móricz: Hát a lábát fogta. Braun: A vizsgáló biró ur azt olvasta fel előttem, hogy a fejét fogtam. Hogy lehet az igaz ? Elnök (Móriczhoz) Azt mondja Braun, hogy azért nem mondasz igazat, mert egyszer azt állítottad, hogy a lábát tartottad, máskor pedig azt, hogy a fejét tartottad. Scharf Móricz: Arra nem emlékszem, hogyan fogta a téglási metsző, csak láttam, hogy tartotta. Eötvös: Kérem a fiút kikérdezni az iránt, hogy a jelen levők közöl, melyik a téglási, és melyik a tarczali metsző ? Melyik Braun és melyik Buxbaum ? Scharf Móricz: (Braunra mutatva) ez a téglási, (Buxbaumra mutatva) ez a tarczali, ez pedig Schwarcz Salamon. Buxbaum: Honnan ismersz? Scharf Móricz: Nálunk volt 1882-ben. Buxbaum: A szobában, nálatok ? Scharf Móricz: Nem a szobában, de Tisza-Eszláron a templomban.