Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

könyvet aláirtam, az elnézésből történt, hogy nem már a dátumra. Eötvös: Mikor irta alá azt a jegyzőkönyvet ? Tanu: Meg nem tudom mondani. Eötvös: Az nap vagy később ? Tanu: Yolt, hogy midőn feun voltam a hivatalban és kihallgatás történt, a jegyzőkönyveket összevettem és aláirtam. Eötvös: Egy csomóban? Tanu: Igen. Eötvös: Konstatálom, hogy ez a hivatalos hatalommal való visszaélés téuye önmagában. Mondja meg nekem tanu, hogy azon jegyzéket, melyet ön jegyzőkönyvnek is nevezett itt ismételten, melyben Scharf Móricz azon éjféli vallomása felvétetett, hol és mikor készíttetett. Tanu : Éjféli vallomása ? Eötvös: No hát éjjeli. Tanu: Azt Recsky csendbiztos irodájában irtam. Eötvös; Hogy hivták azt a falut? Tanu: Nagyfalunak. Eötvös: Mikor készült ez a jegyzék? Tauu: Most méltóztatott mondani, hogy éjszaka. Eötvös : Mely napon, hónapban, évben ? Tanu: Azóta én nem emlékszem, egyátalán nem tudom megmondani. A mult évben történt. Eötvös: Azért kérdem ezt, mert ön megyei irnok és tudnia kell, hogy amely iratot akár hivatalosan, akár félhivatalosan fölvesz vagy aláir, azon dátumnak kell lenni, keletnek, helynek. Tanu: Azt hiszen, ez a rend. Eötvös: Azon niucs. Tanu: Azért nincs, mert nem ugy vettem fel mint hivatalos jegyzőkönyvet, csak mint jegyzéket, hogy legyen a vizsgálóbírónak valami támpontja, mikor kijöu, mert beteg voltam, gondoltam, uem is fogok felkelni. Eötvös: Melyik szobában irták ? Tanu: Most mondtam, hogy Recsky csendbiztos ur irodájában Eötvös: Az ebédlőből uyilik az ? Tanu : Az ebédlőből. Eötvös: Hány tiutás kalamáris volt abban a szobában ? Tanu : Hogy tudjam ezt ? Eötvös: Azou levelet, melyet Bary vizsgálóbíróhoz intézett, rögtön irta-e ezen jegyzőkönyv felvétele után, vagy később ? Tanu: Azonnal. Eötvös: Azt is ugyanazon szobában irta? Tanu: Ott. Eötvös: Hát Recsky cseudbiztos azon levelét, melyet Bary vizsgálóbíróhoz intézett hol irta és mikor? Tanu: Ö is intézett hozzá levelet ? Eötvös: Az ön levelének hátára irta. Tanu: Ott irta. Eötvös: Konstatálom, hogy a jegyzőkönyv, melyet öu felvett, nem ugyanazou téntával van irva, mint Recsky levele. Tanu: Lehetett ott több tinta is. Mit tudom én? Nem ügyeltem rá. Amelyik kezembe akadt, abba bele mártottam tollamat. Eötvös: De irásközben csak nem ment más asztalhoz ? Tauu: Lehet hogy itt is állt tenta-tartó; ott is, nagyon rosszul voltam, és egyszer ide márthattam tollamat, máskor ide? Elnök: Különben konstatálom, hogy azou levélen, melyet Péczeli Bary vizsgálóhoz irt dátum van; 1882. május 21. esti 11 óra. Eötvös: Azt nem vontam kétségbe, de a jegyzéken nincs dátum. Eluök: Ez fontos összefüggésben vau, mert a levél hivatkozik ezen följegyzésre. Heumann védő: A levél nem hivatkozik arra. Elnök (olvassa): »Scharf Móricz, kit a csendőrbiztos úrral Nyíregyházára való bekisérés végett magunkkal hoztunk, kevés idővel ezelőtt önkényt jelentkezve, minthogy nagyon fontos dolgot adott elő, szükségessé válik stb.« Igy szól a levél. Eötvös: Én a tek. törvényszékhez azt a kérelmet intézem, méltóztassék majdan hivatalosan konstatálni, hogy azon tiuta, melylyel Bary József vizsgálóbiró ur jegyzőkönyveit szokta ve zetni Eszláron, továbbá azon tinta, melylyel Péczely Kálmán a Scharf Móricztól felvett első vallomását dátum nélkül, állítólag Nagyfaluban irta, és végre azon tinta, melylyel Recsky András a maga levelét megírta és melylyel ugyancsak Bary vizsgálóbiró ur Recsky András ur házáuál a vallomást az éjfélután órákban felvette, miudahárom egymástól különbözik és hogy mind e háromféle tinta és kalamáris ott az ő szolgálatokra nem lehetett. Tanu; Olyan háznál lehet, hogy három tinta is van. Mikor megírtam a levelet, odaadtam Recsky urnák, hogy küldje el Bary urnák. De arra igazán nem tudok felelni, lehetett ott több tinta is. Elnök ; Jól van, hát feleljen a mit tud. Eötvös: Egy tanu azt állitja, hogy Recsky azt mondta Scharf Móricznak, hogy apád kimondta inár, hogy történt a gyilkosság, mo9t beszéld el te. Hatotta ön ezt vagy sem. Tanu: Ezt nem hallottam, erre egyáltalában nem emlékszem. Eötvös: Ön intézte-e ezen kijelentést Scharf Móriczhoz ? Tanu: Nem. Eötvös: Ön együtt feküdt le Scharf Mórriczczal ? Tauu; Már mondtam igen sokszor, hogy együtt velem egy szobáhau. Nekem igy volt az ágyam (mutatja), itt volt a kályha és Móricz ott feküdt le a padlóra. Eluök: Egy időben mentek a szobába? .Tanu: Egyidőben. Eötvös: Mig ön a jegyzőkönyvet felvette, addig akár Recsky, akár rajta kivül más tanuk voltak-e jelen abban a szobában ? Tanu: Abban a szobáhau nem emlékszem, hogy lettek volna, hanem a mellék szobában, melynek az ajtója épen nyitva volt, tudom hogy voltak többen. Eötvös: Tehát az ajtó nyitva volt, arra emlékszik. Tauu: Nyitva volt, ott volt Recsky urnák az anyja, kedves neje, kis asszonyok és más egyébb, cselédjei voltak-e vagy miféle, csakhogy voltak még többen is. Megse néztem, csakhogy tudom, hogy voltak. Eötvös: Tek. törvényszék! En nem hiszem, hogy azon a családhoz tartozó személyek ügyeltek volna erre a dologra. Azért kérem erről tudomást venni, hogy tanu az azon családhoz tartozó személyeket is felemiitette, miután elég más tanu is volt ott. Tauu : De igenis tudom, hogy fel lehet venni, mert nagyon figyeltek reá. Eötvös: Még se kérem részemről azoknak a kihallgatását, nem óhajtom zaklatni a család minden tagját. Tanu: Igen de eugem lehet zaklatni. Én kérem azokat a tanukat is kihallgatni méltóztassék a tek. törvényszék intézkedni. Eötvös: Az a jegyzőkönyv, melyet ön felvett, tauulatlan és járatlan kéz látszólag gyermeki kéz által irt vastag durva betűkkel, azon jegyzőkönyv végén egy mondat van, mely körűibe lül akként szól: Vallottam ezeket minden kényszer nélkül, alá irva Scharf Móricz. Ismétlem gyermeki kéz által látszik irva lenni, durva vonásokkal, tanulatlan és gyakoratlau kéz vonásai. Nézze csak meg (Oda mutatja). Tanu: (megnézi): Ez Móricz irása? Eötvös: Hát ez Scharf Móricz irása! Saját szemei előtt irta ? Tanu: Saját szemeim előtt irta az asztalnál. Eötvös: Önnek mint törvényszéki Írnoknak hitatalosan tudnia kell, hogy kényszert gyakorolui a kihallgatásoknál nem szabad. Tanu: Igen is tudom. Eötvös; Ugyanazért tudnia kell azt is, hogy akár a tanutói akár a vádlottól oly bizonyítványt venni: hogy »én pedig vallomást minden kényszer nélkül,« ez nem szokás, aminthogy itt az összes vizsgálati iratok rettenetes tömegében sehol sincs az, hogy kényszer nélkül vallom, csak éppen Scharf Móricznál. Mitjelent ez a rendkivüliség ? Miért tartotta azt szükségesnek, hogy maga Scharf Móricz jelentse ki, hogy ő pedig vall minden kényszer nélkül ? Tanu: Azért tartottam szükségesnek, hogy kijelentse azt, hogy vall minden kényszer nélkül; hogy miután a csendbiztos urnái találtuk, még csak kétely se legyen arra nézve, hogy valaki kényszeritette. Eötvös: Hát a csendbiztos urnái való hálás vájjon kétségessé tette volua azt, hogy nem kényszeritette valaki ? Tanu: Ezer meg ezer példát tudok rá, hogy ha valaki a csendbiztos urnái vallott, mindig azt mondták, hogy kényszerítéssel volt amit mondott. Eötvös : Ki volt Scharf Móricz vizsgálatával megbízva ? Ha ezer meg ezer példát tud arra, hogy azt mondták, hogy