Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

1. Melléklet TISZA-ESZLÁR 8-dik számához. Eluök: Azon időben Scharf József templomszolga, illetőleg felesége járt-e oda ? Tanu: Igen járt mindakettő. Elnök; Miért jártak oda ? Tanu; Főzeléket vásárolni. Elnök; Melyik járt többet, az aszony vagy a férfi. Tanu: Az asszony többet, a férfi is járt. Elnök; Esztert ismerte-e mindkettő vagy csak az egyik ? Tanu; Hogyne, ismernie kellett nekik, midőn ott volt előttük, Elnök; Scharf azt mondta, láthatta de nem ismerte. Tanu; Ismerhette mert még ott volt. Eluök; Scharf megmarad előbbi feleleténél ? Scharf József; Igen, láthattam, különben 3 hónap alatt nem sokat jártunk oda. Kis lisztet vettünk, paszulyt. Miuden nap nem. Tanu: Ki lehet valakit ismerui félóra alatt ? Scharf József; De soha sem kérdeztem ki leánya, Szeyffert (tanúhoz); Minő természetű volt Eszter ? Tanu: Jó természetű. Szeyffert: Szomorú ? Tanu: Nem, fürge eleven. Következik özv. Solymosi Géborné kihallgasása. Az általános kérdésekre előadja, hogy 40 éves, ref. özv, két gyermek anyja, Eszlári lakos, özv. Solymosy Jánosné édestestvére. Elnök; Mikor tudta maga, hogy Esztert elküldték a bótba és keresik ? Tanu: Délután tájban tudtam meg, midőn testvérem őt kereste és Zsófi hozzám jött, hogy Erzsi néni! nincs Eszter. Ej mondok, nem oly gyermek már, hogy elveszhetett volna. Zsófi azután elment, éu pedig dolgom után láttam. Elnök: Milyen idő tájban volt az, hogy Zsófi ott volt? Tanu: Egy óra tájban lehetett délután és azután ismét másodszor is eljött hozzám. Eluök: És másodszor mikor jelent meg magánál? Tanu: Ez később történt, nem tudom hány óra lehetett, mivel nincs órám. Eluök: Ugy vacsora felé volt. Tanu: Még vacsora felé nem volt. Jó délután volt. Akkor minden dolgomat elhagytam és kiindultam testvéremhez. Akkor még jóval napszállta előtt volt az idő annyira, hogy midőn testvéremmel beindultam a faluba, midőn a faluba egyet kerültünk és nem találtuk Esztert sehol, midőn kiindultunk Újfaluba, a nap leszállt. És midőn mentünk az ócska temető árkának partján, Scharfné a hat vékásné jött hozzánk Azt mondja mi a baj ? Elveszett Eszter. Elveszett? Ugy van. Ez azt moudja nem veszett az el. Lehet, kilelte a hideg és lefeküdt valahol. Nem lehet, az mondok, üogy ő lefeküdhetett volua, mert az nem olyan gyermek. Az ura is odajött hozzánk és avval kezdte nekünk azt a példát, hogy azt mondja; még, gyermekkoromban hallottam az édesanyámtól, hogy Nánásou történt hogy elveszett egy gyermek és azt mondták, hogy ezt is a zsidók vesztették el és azt mondja, hogy utoljára még a kemenczéjöket is motozták a zsidóknak; és utóvégre a réteu találták meg a gyermeket. Elnök: Este felé maga és Solymosiné elindult a gyermek keresésére, és mikor már hazafelé érkeztek, a református ócska temető árkánál kiáltott Tanyiné. Tauu: Igeu mi ott álltunk. Tanyiné kiáltott a gát végéről, hogy édesauyám álljon meg. Elnök: Ezt meghallotta Scharfné, odament magukhoz és mondt t, hogy ne busuljauak, a leány meg fog kerülni, lefeküdt talán valahol, alszik. Nemsokára odajött Scharf is, ő pedig azon kezdte, üogy ilyennel gyanúsították a zsidókat azelőtt is (Scharf hoz): Igaz igy ezeu előadás? Scharf: Bevallottam a legelső vizsgálatnál is, hogy igy beszéltem vele (Hurinéüoz). De azt akarom kérdezni, hogy együtt jöttek-e oda a temető árkához Solymosiuéval ? Solymosi Gáboraé tanu: Igen, együtt voltam a testvéremmel. Scharf: Maga után jött. Solymossy Gáborné tanu : Bizony nem igaz az. Scharf: Legelsőnek Solymosiné jött és utánna ez az aszszony, és mondta, ahun jön, nem-e az az Eszter ? Azután mondtam, hogy a tanyán lakik egy Solymosi nevü kocsis, hátha kiment a leány az atyjafiához. Solymosi Jánosné: Én a testvérem nélkül soha egy lépést sem tettem, egy szót sem szóltam nélküle. A testvéremmel együtt voltam és a menyem jött a gáton. Scharf: Hát csakhogy valaki jött, én is csak azt akarom mondani és azt mondtam, hogy ahun jön, uem a leánya jön? Elnök (Solymosi Gábornéhoz): Maga tett-e valami említést Scharfnak, hogy a zsidók gyanusittatnának a leány eltüntetésével? Solymosi Gáborné: Hogy moudtam volna én akkor, erre nem mertem én számat sem felnyitni, azt ő magától hozta fel. Elnök (Scharfhoz): Mi okból hozta fel? Scharf: Már mondtam, amint Solymosiné is mondta, hogy azt nekem is belehozta az isten a fejembe, inkább vesztem volna bent a házban, inkább ki se jöttem volna, hogy őket ottan vigasztaljam. Szeyffert: Csak ugy fel-alá jártak az uton ? vagy hogyan keresték a ieáuyt ? Solymosi Gáborné: Kerestük alá és fel az utczákon és ahol csak árkot találtuuk, vajon nem tévedt-e bele ? Szeyffert: Nem kérdezősködtek? Solymosi Gáborné; Dehogy nem, hogy nem látták-e, nem láttuk, a testvére találkozott vele, látták kimenni a Pap József malmáig, már ott lehetetlen eltévedni, másfelé. Hát egyebet nem is képzelhet senki, üogy hová lett. Hisz nem olyan buta gyerek volt az, hogy lefeküdt volna, ha beteg lett volna, négykézláb is haza mászott volna. Szeyffert: Mikor jött arra a gondolatra, hogy a zsidó templomban elveszett volna? Solymosiné: Kérem nem tüdők én olyan okos lenni, hogy hogy volt. Szeyffert: De az mégis nevezetes, hogy hogyan jöttek arra a gondolatra, hogy itt kellett elveszni. Tanu: Hiszen még akkor nekünk gondolatunkban sem volt ilyen. De mikor a hatvékás maga példát ad nekünk, hogy az anyjától azt hallotta, hogy a zsidók ez előtt megöltek egy gyereket, akt or már kénytelenek voltunk gondolni, hogy azt is elvesztették, ezt is. Szeyffert : Ezt mindjárt mondták magok közt? Tanu Hogyan mondtuk volna. Szeyffert: De ezt magok közt mindjárt beszélték? Tanu: Igeu, hogy ők veszíthették el, ha ilyen példát tud nékünk adni. Szeyffert: És másoknak is elmondták? Tanu: Nem tudok én olyan okos lennni, hogy mondtam-e vagy nem. Szeyffert: A község házához mindjárt bementek-e a bíróhoz ? Tanu: Igeu is, jelentettük ezt a dolgot. Szeyffert : Még az nap ? Tanu: Nem emlékszem, hogy az nap-e vagy más napon. Azon a napon már uem jelenthettük persze, az isten tudja, én nem birok olyan okos lenui. Szeyffert: De arra emlékszik, hogy reggel voltak-e vagy este ? Tanu: (hallgat). Szeyffert: Tehát arra nem emlékszik ? Tanu: Nem. Szeyffert: Mikor elmentek a község házához, mindjárt megmondták a bírónak, hogy az a gyanujok van, hogy ott veszett el a templomnál? Tanu: Igen, azt jelentettük azonnal, hogy gyanúnk van oda. Heumann: Azt mondja hogy Pap József malmán tul, más uton nem is mehetett. Tudja-e, hogy a malomtól egy ut vezet a gátra és a Tisza felé ? Tanu: Nagyon jól tudom hogy vezetne, ha ment volna. Eötvös: Solymosi Gáborné! a daragói útra maga is elment Solymosi Jánosnéval? Solymosi Gáborné: Elmentem én együtt voltunk. Együtt láttuk, mikor környékeztek a zsidók bennünket. Hogyne lettem volna. Eötvös: Azt a zsidó bába is látta ? Tanu: Igenis találkoztunk azzal is. Eötvös: Mit mondott az a bába asszony? Tanu: Hát először is csak azt kérdezte, hogy mi hová va lók vagyunk. Oda nyilatkoztunk: mi gondja reá, hogy hová valók vagyunk. De mégis azt moudja, nem Észlárra? Erre csakis az volt a mondásunk oda valók, mi gondja reá? Azt mondta hogy hivták őt is Eszlárra; de mégis szerencsés vagyok, hogy oda uem mentem, mert azt mondják, hogy ölnek ott a zsidók. Perelt velünk még azt útban. Minden szót nem tudok előadni mint volt.