Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

hogy tegye el a gyertyatartókat az asztalról. Később bejött az a koldus zsidó a templomból és hehivta a templomba, mert ott is valami elvinni való van. Elnök : Azt már elmondtat tegnap, hogy mitörtént a templomban. Mikor mentél el a templomajtó kulcslyukától? Meddig maradttál ott? Scharf Móricz: Háromnegyed óráig, vagy talán egy óra is lehetett. Elnök: Magadtól távoztál onnan el, nem hitt el senki ? Scharf Móricz : Nem hitt el senki. Elnök: Miért nem kiáltottál és hivtál senkit segítségül ? Scharf Móricz: Nem láttam oly embereket az utczán, akiket segítségül hívhattam volna. Elnök: Mikor bementél ismét a szobába, mit csináltak ott ? Scharf Móricz: Az asztalnál ültek az ebédnél. Elnök: Kik voltak ott? Ssharf Móricz: Az apám, az anyám, én és két testvérem. Elnök: Miről folyt a beszélgetés ? Scharf Móricz: Nem emlékezem. Elnök: Te magad mit beszéltél ? Scharf Móricz: Én elbeszéltem az esetet, amit láttam. Elnök: Mikor azt elbeszélted, mi volt a felelet ? Scharf Móricz: Az anyám azt mondta, hogy hallgassak. Elnök: És te hallgattál ? Scharf Móricz: Hallgattam. Elnök: Te azt állítottad, hogy édes atyád mondotta neked, hogy hivd be azt a leányt, aki Ó-Faluból sietve jön. Scharf Móricz: Igen. Elnök: Scharf József igaz-e ez ? Scharf József: Engedelmet kérek, hogy néhány kérdést tehessek fiamhoz, ha megismeri apját. Elnök: Feleljen kerdésemre, hogy igaz-e az ? Scharf József: Nem igaz, hazudik, rátanitották, minek kérdeznek olyat, amire nem is lehet felelni. Eötvös Károly v'édő: Az eset példátlan rendkívülisége miatt, de a fennálló törvényes gyakorlat alapján is, a vádlottnak jogában áll a tanúhoz kérdéseket intézni és kérem a tek. kir. törvényszéket, hogy a jelen esetben e jogot tízszeresen biztosítani méltóztassék a vádlottnak, nemcsak mint vádlottnak a tanúval, hanem mint apának a fiúval szemben. Elnök (Scharf Józsefhez fordulva): Én megengedem Scharf, hogy maga felindulásban van; de figyelmeztetem, hogy semmi áron a tisztességről meg ne feledkezzék, és ne feledkezzék meg arról, hogy itélő birái előtt áll, azok iránt és a törvény iránt tisztelettel tartozik. Hát mondja meg a kérdést, melyet hozzá tenni akar; de mondom, tisztességes és nem sértő módon. (Scharf József: Se rami sértés, csupán kérdezni akarok tőle. (Móriczhoz): Ismersz-e te engem? Ki vagyok én? Móricz: Az én apám. Scharf József: Tegnap a ngs. elnök ur is kérdezett, hogy tudod-e a tízparancsolatod ? Móricz: Tudom. Scharf József: Hát az ötödik parancsolat mit tartalmaz ? Móricz: Hogy ne hazudj. Scharf József: Az nem igaz, akkor te nem tudod a tízparancsolatot. Elnök: Ez nem tartozik Jde,J ily faggatást meg nem engedhetik. Friedman Bernát védő. Bocsánatot kérek ngos elnök úrtól: az eset rendkivüliségénel fogva legyen kegyes ezt megengedni. Elnök Megengedek minden kérdést, de azt megnem engedhetem, hogy valaki őt, ugy szólván, kathekizálhassa, hogy mit tud és menyire tudja. Scharf József: Akkor inkább méltóztassék engem iekisértetni. (Mozgás a közönség között). Szalay Károly ügyvéd: Ngos elnök ur! Tekintetes törvényszék. (Felkiáltások a vádlottak védői köréből: Ki az ?) Elnök: A panaszlónak megbízott ügyvédje. Kijelentem,.hogy neki szava niucs; csupáu a kártérítés kérdésében. Friedman ügyvéd: De nem zavarhatja az apát; mikor kérdést intéz a gyermekhez. Szalay; Én, miután ezen ügy végeredményében — — Szeyffert: Méltóztassék megadni a szólási jogot? Elnök: Kijelentettem, hogy mily esetben szólhat, tehát nem szólhat most. Szalay (az elnökhöz): Kérem nagyságodat Elnök: Kérem velem nem lehet vitatkozni. (Scharf Móriczhoz) Atyád feltette a kérdést, hogy tudod-e a tízparancsolatot ? Scharf József (Móriczhoz): Állj ide elém és nézz rám, mintha én olyan maskara volnék, amilyennek állítottak. Elnök (Móriczhoz): Ne hagyd magad zavarba hozni; amit tudsz mondd el, amit nem tudsz arra ne felelj. Scharf Móricz: Tudom, hogy nem bántanak. Scharf József: Azt kérdezem tőled, micsoda az 5-ik parancsolat ? Móricz: Hogy ne esküdjél Isten nevére hiába. Scharf József: Az nem az. így tudod hát a tízparancsolatot ? Móricz: Majd ha bibliát fogok tanulni, akkor majd tudom. Scharf József: Tanultál bibliát, 40 frtot költöttem tanításodra, magam vittem utánad az ételt az iskolába, hogy ne kelljen haza jönnöd, hogy tanulj. Tehát megmondom, hogy ott az van — tiszteld apádat és anyádat. Elnök: de az sem az ötödik parancsolat. (Élénk derültség a közönség körében). Friedmann: Itt egy évig volt, kérdés, vájjon nem tanitották-e azóta a tizparancsolatra. Mivel töltötte azt az esztendőt. (Mozgás a hallgatóság körében). Scharf József: Mire tanítottak? Móricz: Most a nagyságos elnök ur kérdez. Scharf József: Én kérdezlek. Elnök: Kérdezheti, de ne tartson sokáig, essünk át hamar. Scharf József: Az nem lesz hamar; az két óra hosszáig fog tartani. Elnök: Hogyne, majd én a fiút engedem oly zaklatásnak és lelki kinoztatásnak kitenni. Friedmann (Scharf Józsefhez): Tegye meg neki a kérdést. Scharf József: De ha nem felel ugy amint kérdezem. Scharf Móricz (apjához) : Hát tessék beszélni, én nem jöhetek el egész napra, nekem dolgom van, tauulnom kell, én nem fogok koldulni, nekem tanulni kell, amit feladtak a tanárok, tessék megmondani, mire feleljek s arra majd felelek. Scharf József: így beszél ez a gyerek apjával, tegnap is azt mondta, hogy hallgasson, mert a dutyiba megy. Elnök: Nem magának mondta, Buxbaumnak mondta. Scharf József: Hogy mersz apádnak ilyent felelni ? Scharf Móricz: Én tanultam a törvényt, miólta itt vagyok a megyeháznál, igenis. Scharf Józef: Még azt nem is tudtad mikor otthon voltál, mi az a szó: igenis. Most már bele tanultál. Beszéld el most már nekem az egész dolgot. Scharf Móricz: Elbeszéltem tegnap ; százszor nem fogom elmondani. Friedman: Nézzen a szemébe az apjának. Scharf József: Hogy mit vallottál a vizsgálóbírónál, azt mondd el. Eötvös (Az elnökhöz): Kérem a fiút figyelmeztetni, hogy az atyja szemébe mondja el. Élnök: Nézz a szemébe és mondd el. Móricz: 1882-ben .... Scharf József: Nem ugy mondtad te azt akkor. Azt kérdezem, mit feleltél a vizsgálóbírónak mikor először hallgatott ki ? Móricz; Azt én már nem tudom. Akkor betanítottak, hogy ne valljak semmit. Scharf József: Ki tanított be ? Móricz: az anyám. Scharf József; Az anyád! Móricz: Igenis. Tegyenek velem amit akarnak, én nem tudok mást mondani, mint az igazat! Scharf József; Tessék behivatni az anyját. Móricz ; Nagyságos elnök úr : Tessék elhivatni a vizsgáló biró ur segédjét, Péczely urat, a ki azt mondta anyámnak, hogy zsidóul nem szabad beszélni. Először is figyelmeztette, de másodszor is beszélt. Akkor is figyelmeztette — Scharf József : Hiszen írásból beszél. Móricz ; Midőn harmadszor figyelmeztette, akkor hagyta el a zsidó-beszédet. Akkor anyám azt mondta, hogy hallgassak, ne szóljak. Ezért nem mondtam meg először a vizsgálóbírónak Eszláron a dolgot. Nyíregyháza, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.