Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Azt nekem megmagyarázták, hogy mi az az öröhogy nekem elbeszélted azt a dolgot és hogy én azt mondtam, hogy hallgass. Móricz: Hát akkor, mikor a vizsgáló biró előtt voltunk, akkor is mondta zsidóul, s a biró ur is figyelmeztette, hogy nem szabad zsidóul beszélni. Scharfné: Nem igaz. Móricz: Behívom Péczely Kálmánt ő is mondta, hogy nem szabad zsidóul beszélni. Maga mégis beszélt és újra figyelmeztették. Scharfné: Kedves fiam ! Te hazudol. Móricz : Nem hazudom. Elnök: Azt állítja Móricz, hogy maga előtt a szobábau elbeszélte azt, amit a templom ajtajánál látott, és hogy maga figyelmeztette, hogy hallgasson. Igaz ez ? Scharfné: Nem igaz. Elnök: Továbbá azt állítja, hogy ő magát baltával nem támadta meg soha. Scharfné: En tanúval tudom ezt bebizonyítani. Móricz : Hozza el a tanút, ki mondja azt? Én tudom, hogy 11 nem támadtam meg magát soha baltával. Eötvös: Hallgasd meg anyádat, hadd beszéljen. Elnök: A figyelmeztetés csak engem illet. Scharfné: Hát arra emlékezel-e, hogy akkor pénteken reggel, mikor elfogtak bennünket halgasd meg az én szavamat. Elnök: Csak beszéljen, de ne figyelmeztesse miudig. Scharfné: Ugy-e azt tudod, hogy gyenge, gyógyulatlan, betegágyas voltam. Móricz : Tudom. Scharfné: És akkor is orvosságot azon perczben vettem be, mikor az urak értünk be jöttek, és édes apád nem volt oda haza ; tudod ugy-e ? Móricz: Tudom. Scharfné; Én kértelek, hogy hozz vizet és te rám se halgattál, hanem mentél mint máskor játszani, bandsi voltál, ezt megmondom szemedbe is. Móricz: Mikor? Scharfné: Az nap reggel. És te leültél a gyermekekkel játszani, félre vontad a válladat és odább mentei; nem akartál vizet hozni, és én hátba ütöttelek. Móricz: Akkor volt az? Scharfné: Akkor reggel. Móricz: Az nem igaz és nem is lesz igaz, inig a világ fenn áll, amit maga most beszél. Az igaz, hogy egyszer őszszel azt kiabálta nekem, hunczfut vagyok, és akkor kés volt nálam, hát hozzá ütöttem és megvágtam a kezét. Scharfné: Nem ugy volt, hanem ugy volt, ahogy én moudom. Móricz: Nem mondja ki az igazságot, nem akarja kimondani ; de én az igazságot mondom. Scharf József: Jó fiu, tudják már, hogy te hazudol ; hát mondd meg az igazat, hogy ki tanított erre a hazugságra ? Móricz: Ennem hazudok, engem nem tanítottak, magamtól mondom. Scharf J.: Kérlek édes fiam, édes apád vagyok; 14 esztendeig etted az én kenyeremet, szánj meg engem és ezen öreg zsidókat, ezekkel az ősz szakállakkal: mit vétettünk mi neked? Móricz: Semmit se vétettek nekem, csak azt az egyet tették ... Scharf J.: Ki volt a tauitód. Móricz: Senki sem volt. Scharf J. : Hát hogy lehet, ugy tudsz beszélni, mikor otthon nem is leheted tőled semmit se hallani ? Móricz: Otthon eltiltottak, hogy ne beszéljek semmit. Scharf J.: Ki tiltott el ? Móricz : Az anyám. Scharf J.: Az nem igaz. Móricz: Ha nem volna igaz, nem beszélnék egy szót sem. Scharf J.: Ne beszélj, csak az én kérdésemre mond meg az igazat. Móricz: Megmondtam már. Elnök : Felelt már reá. Scharf J : 0 csak azt mondja, mire Péczely tanította. Móricz: Engem nem tanított. Scharf J.: Hát honnan tudod ? Móricz: Csak magamtól, mert láttam. Scharf J.: Te az én házamban börtönnek, vagy rabnak a nevét sem tudtad. Móricz: Tudtam már akkor. Scharf J.: Azt te nem tudtad én nálam, Móricz: Azt nekem megmagyarazták, hogy mi az az örökös rabság. Scharf J.: Ki magyarázta meg ? Móricz: Péczely úr ! Scharf J.: Hát azt akarod te, hogy én is az legyek. Móricz: Hát fog lenni. Scharf J : Hátha te leszesz az fiam ? Móricz: Éu nem leszek. Scharf J.: Hiszen százan megesküdtek, hogy az leszesz. Móricz : En rám nem esküdhetik meg senki. Weiszstein vádlott: Csak egy kérdést nagyságos elnök ur ! Elnök : Most hallgasson. Scharf J. : Mi annak az oka fiam, hogy te azt, a mi vallásunkat ugy utáltad ? Móricz : Micsoda vallást ? Scharf J.: A zsidó vallást. Móricz : Azért, hogy megutáltam. Scharf J. : De okának kell lenui, ha valaki felakasztja magát, vagy bele ugrik a Tiszába, okának kell lenni. Móricz : Azért, hogy nem akarok zsidó lenui. Scharf J. : Az nem ok, annak valami eredetének kell lenni, hogy nem akarsz zsidó lenni. Móricz : Azért mert nem akarok, mert megutáltam a vallást. Scharf J. : Mióta utáltad meg ? Móricz : Mióta itt vagyok a megyénél. Scharf J.: Hát azelőtt miért nem utáltad meg ? Móricz : Azért, mert akkor azt hittem, hogy még ki fog szabadulni; hát még meg kell tartanom. Scharf J.: Tudtad te, hogy nem fogok kiszabadulni ? Móricz : Én nem tudhattam. Scharf: Hát azután minek utáltad meg? Móricz : Mert mostan olyan idő van, hogy a zsidók csak ugy vannak Magyarországon, hogy csak ki nem kergetik. Hát igy a fenének kell a zsidóság. (Mozgás a közönség közt). Priedmanu : Ki mondta ezt? Scharf J. : Nem igaz az, várj csak te maradsz benne! Te leszesz az . .. Móricz: Nem maradok benne. Scharf J.: Ugy jársz hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Móricz; Hát benne leszek. Scharf J.: Hát Hámán történetét tudod, aki megakarta öletni mind a zsidókat, azután felakasztották. Móricz: Hát felakasztanak. Scharf J.: De ha igazat mondanál, nem bántana senki. Móricz: Megmondtam. Elnök: Azokat is elnyelte a föld, akik hamis tanúságot, i tettek. Ezt is tudod ? Scharf J.: Nem tudja azt. (Móriczhoz): Még egyszer kérlek szépen; Dem utáltalak meg, mert fiam vagy. Móricz: Nem bánom. Scharf József: Hát a másokat többre nézed ? Móricz: Nem nézem többre: de ami igaz, azt megmondtam. Szeyffert; A templomajtó be volt zárva, mikor a kulcslyukon benézett ? Móricz: Igen. Szeyffert: Honnan tudja ? Móricz: Be akartam menni, de nem tudtam kinyitni az ajtót. Szeyffert: Mikor a kilincset próbálta, az nem okozott zörgést ? Móricz: Azt nem tudom. Szeyffert: Mikor a kilincset megérintette, nem szólt senki belülről, hogy ki az ? Móricz: Nem szólt. Szeyffert: Hát a midőn benézett, az emberek nem beszélgettek benn? Móricz: Lehet, hogy beszélgettek, de arra nem emlékezem. Szeyffert: Némán csinálták. Móricz: Kellett, hogy beszéljenek. Szeyffert: Maga nem hallotta szavukat ? Móricz: Nem emlékszem reá. Szeyffert: Imádság nem volt közben ? Móricz: Nem. Szey ffert: Mondja meg nekem, midőn benézett, Samu öctcse hol volt ? Móricz; A szobában.