Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

13-dik szám. II. Melléklet. Eötvös : De azért jöttek mégis ? Tanu: De igen jöttek; mert nem tudtak arról, hogy engem strázsálnak. Eötvös: Maga azon éjszaka aludt-e ? T;tnu: Igen beteg voltam, nagyon jelgyengültem és elaludtam, Eötvös: Hát arról vau-e tudomása, hogy éjszaka valaki járt volna a kertben ? Tanu: Nem tudok semmit. Eötvös; Hát másnap mondta-e valaki, hogy jártak. Tauu: Nem hallottam. Eötvös; Senkitől sem hallotta ? Tanu : Nem emlékszem, hogy mondta volna valaki. Eötvös: És másnap mi történt ? Tauü: Csak annyi történt, hogy ott voltam magam, senkit nem eresztettek hozzám, hoztak nekem ebédet is, de uem kellett. Az nap sem volt szabad közelíteni hozzám. Eötvös: Mindig a kisbíró volt ott ? Tanu: Délelőtt a kisbíró, délután a pandúr őrzött. Nem tudom, volt-e három óra, mikor kirohaut az egész falu és ástak. Eötvös; Ástak? Tanu: Igeu, vagy 200-au. Eötvös: Miért ástak! Tanu: Nem tudom, csak keresgéltek, felhányták mindenütt a íöldet, a hol szabadságokban állott. Nekem nem volt szabad az ajtón sem kimenui, nem is kiváukoztam, Eötvös: Másnap vasárnap is egész napotthou volt és mitörtént akkor ? Tanu: Akkor is jöttek nézni a temploiukörül; én mint ártatlan el voltam rémülve, nem tudhattam mit csináltak. Eötvös: Mikor hozták be magát Nyíregyházára: Tauu: Bekivántak 24-ikére. Eötvös: Maga jött be szabadságban, nem kisérte senki. Tanu: A többivel mentem be. Eötvös: Mikor eresztették haza? Tanu: 3-ik novemberbe, addig voltam el zárva. ÍL ötvös : Tehát a börtönben ? Tanu: Igeu. Eötvös A vizsgálóbiró mit mondott öunek, hogy mivel vádoltatik? Tanu: Kérdezte hogy tudok-e valamit az idegen metszőkről ; éu azt feleltem, hogy nem tudok bizonyosan azt is mondta, hogy a zsidók azzal vaunak vádolva, hogy ők ölték meg az elveszett gyermeket. Eötvös; Ha a zsidók megölték is, nem az következik, hogy maga van vádolva. Tauu: Nem tudom, de felolvasták, hogy Móricz vádol, hogy én neki mondtam volna, mikor elbeszélte nekem azt a hazugságot, hogy hallgasson. Eötvös : Mikor önt a vizsgálóbiró ur kihallgatta, maga volt-e vagy rajta kivül más ur is. Tanu: Maga volt. Fuuták: Szokott ön ériutkezni keresztény szomszédjával ? Talán barátságban is állt többekkel a faluban? Tauu: Szoktam érintkezni. Fuuták: Ezt látom, mert oly tisztán beszél magyarul, hogy máskép nem is képzelhető, minthogy a magyarokkal, a keresztényekkel folytonosan érintkezésben van. Mikor ezen baj történt, uem jelent meg magánál jobb ismerőse vagy barátja, kikérdezte: ugyan szomszédasszony, hogyan történt az? Igaz-e az? Nem kérdezte magától senki a lakosok közül; nem mondták : ezt hallottam, s ezt hallottam ? Tanu: Nem tudok egyebet, csakhogy húsvét után, nem tudom bizonyosan ki3zámitaui hauyadikán volt, húsvét azután következett, akkor a keresztény asszonyok a templom körül kiszoktak ülui a gyepre. Akkor Lengyel Istvánué beszélte el uekem: látja szomszédasszony, engem is beleakattak zavarni. Valami Eszter elveszett, pedig nem tudok semmit sem róla, csak Bátori Zsófi mondta, mikor tekuőt vitt haza hozzám, azt mondtam: nem láttál valakit kint, mert ugy látszott, miutha vajért jöttek volna. Hát haza ment a lány és elbeszélte anyjának; az anyja visszament, és ugy kérdezte el Kovácsáétól, hogy mit hallott. Azt mondta Kovácsué hallottam, mintha valaki kiáltott volua. Fuuták: De uem ezt kérdeztem, hanem, hogy valaki oda jött volna hozzá és nagy sajnálkozólag vagy kiváacsiságból azt beszélte volna, hogy látja szomszédasszony: ezt beszélik; mondja hát lehet-e ez, igaz-e ez? 99 TISZ A-ESZLAR. « Tanu: Én nem tudok felőle semmit. Funták: Hát ugy elidegenedtek magától mindjárt ez eset utáu, hogy nem volt, aki részvétet mutatott volna, aki azt mondta volna, hogy nem hiszik, hogy ez történt volna? Tanu: Volt sok, de uem tudom bizonynyal, hogy ki. Funták: Hát nem tudja megnevezni, hogyha volt ilyen valaki, aki azt mondta, hogy én nem hiszem ki volt az ? Tanu: Az uap ? Funták: Nem az nap, hanem abban az időben. Tanu: Abbau az időben volt sok, aki mondta. Fuuták: Sok volt? Tanu: Sok volt, aki azt mondta, vau ottan egy öreg Papp Jánosué, aki már 80, uem, tudom határozottan 70 éves. Az azt mondta: én már öreg cseléd vagyok, és az apámtól vagy a nagyapámtól sem hallottam, hogy ilyeu történt volna. Funták: Hát többen is voltak ilyenek. Tanu: Igen, de erre az egyre határozottan emlékezem, hogy elmondta. Székely: Mondja Scharfné! ha a háza előtt elmegy ismerőse és annak szomorúsága vau, nem szokott-e maga kimeuni és azt vigasztalni ? Tanu: Ha tudtam bizonyosan, vagy hallottam, szoktam kimenni ; mert én nekem uem volt semmi haragosom. Székely: Hát ki szokott menüi őket vigasztalni? Tanu: Nem szoktam, hogy épen direct azért mentem volna; de ha hallottam, kimentem. Heumann: A Móricz életkorára nézve tudja bizonyosan, hogy 14 éves, de uem tudja, hogy hány éves. Moudja meg: mikor lett ő 13 éves, arra csak emlékezik, mert az a zsidóknál uagy ünnepélyességgel jár. Tanu: 13 éves volt tavaly augusztus táján. Heumann: Hát hogyan képzeli maga, hogy tavaly aug. táján volt, mikor akkor már itt volt a fogházbau ? Tauu: Nem, kérem alásan, nauem még oda haza volt, mikor 13 éves lett. Heumann : Tehát a megelőző évi augusztusban 1831-ben. Tauu: Igen, tudom bizonyosan, mikor ide hozták már 13 éves volt. Heumanu: Tehát akkor már mult 13 éves. Friedmanu: Az a szeg, ahol a templomkulcsa lóggott, melyik ajtón volt ? Tanu: Benn a házban az ajtó megett, a falban. Friedmaun: Én ismerem ott az ajtókat; hát szeretném tudni, melyik ajtón van, a külsőn? Tanu: Nem, a belsőn. Friedmann: És milyen magasan volt? Maga le tudta könnyen venui ? Tanu: En le tudtam. Friedmaun: Hát a kis gyerek ? Tauu: Az uem tudta. Friedmanu: Hát Móricz? Tanu: Az elérhette. Friedmanu: Jól van. Hát akkor, mikor először volt a faluházánál letartóztatva, vitt-e magának ebédet valaki ? Tanu: Akkor pénteken? Friedmanu; Az^első nap? Tanu: Nem hozott senki. Friedmanu: Hát a Móricz gyermeknek ? Tanu: Azt nem tudom, mert ő is ott volt a falu havánál és külön tettek bennünket mindjárt. Friedmann: Hát arról nem hallott, hogy talán a nagyanyja vitt volna neki vagy más? Tanu : Azt hallottam, hogy hétfőn. Friedman: Nem hétfőu, hanem mikor először volt maga ott, Tanu : Szombaton ? Friedmann: Igeu. Mikor mindjárt elkülönítették magukat és felvitték a faluházához. Tauu: Azt nem tudom bizonyosan. Friedmaun : Hát áriról uincs-e tudomása, hogy akkor a uagyanyja, a gyermeknek akkor más este vitt volna oda a faluházához vacsorát. *Tanu : Azt nem tudom. Friedmaun : Azóta nem beszélte nagyanyja, hogy vitt a gyermeknek ételt es nem engedték be. Tauu : Akkor pénteken nein tudom határozottan. Friedmann: Arra neu» emlekszik, hogy mikor magoknál ástak, kivezette az ásást, ki parancsolta, hogy itt ássanak, ott ássanak ?