Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök: De ellenkezőleg, férje valami nánási esetről is megemlékezett ? Tanu: Nem hallottam. Elnök (Solymosinéhoz): Solymosiné, ugy volt-e, mondja meg ? Solymosiné: Előbb jött ő, de az ura is jött utána és együtt voltak velünk, én testvéremmel és ők. Scharf Józsefné: Én nem láttam a testvérét. Solymosiné: Dehogy nem látta, ott volt; én nem is beszéltem magukkal egy szót sem, borzasztóan sirtam, de testvérem beszélt velük. Eluök : Azt állitja Solymosiné, hogy maguk egy időben jelen voltak férjével és beszéltek is hozzá és testvéréhez. Tauu: Én nem láttam, hogy testvérével lett volna; mert még azt mondtam, hogy talán lehet, hogy bent van a faluban Zsófinál; mert hallottam, hogy Solymosi Gáborné rokona Solymosinénak. Elnök: (Solymosinéhoz) Hát Scharfné jelen volt akkor, mikor férje a náuási esetet felemiitette ? Solymosiné: Igeu is jelen volt. Elnök: És tudakozták, hogy mi a baj! ? Solymosiné; Tudakolták, hogy mi a baj, kijöttek a házból és elibem jöttek, uiegáltunk, mert menyem, jött a gát végétől, és akkor oda érkeztek elénk az útra, kérdezték, mi baj, testvérem mondta nekik: igenis Esztert uem leljük sehol sem. j Éu nem szóltam, csak sirtam. Mindjárt felelték reá, hogy lehet, alszik valahol, nem vesz el, nem lehet elveszni, történt már egyszer ilyen eset Nánáson gyermek koromban hallottam édesanyámtól, hogy elveszett egy gyermek és még a kemenczét is megmotozták. Tanu: Nem hallottam, mert oly soká nem állottam ott. Elnök: Solymosiné testvére is ott volt? Tanu: Azt határozottan tudom, hogy Solymosiné testvére nem volt jelen. Solymosi Jánosné: Én befelé, O faluba is testvéremmel mentem, kifelé ismét együtt jöttünk. Tauu: Akkor hogyan raoudhattam volna magához, hogy talán ott van testvérénél. Solymosiné: Nem is moudta ezt soha sem; én egy szót sem mondtam. Elnök: Házuknál hány gyertya vau ? Tanu : Öt. Elnök : Öt jó ? Tanu: Igen és egy rosz, én ismeretem szerint vallhatom csak be. Elnök: Ezen gyertya tartóban mikor szokták a gyertyát meggyújtani ? Tanu: Pénteken este. Eluök: És folytonosan ott maradnak az asztalon ? Tanu; Ott maradnak szombat reggelig. Elnök: Reggel ki szokta onnan eltenni ? Tanu: Az, ki egész éven át egy asszony. Eluök: Ki az az asszony ? Tanu : Bátoriné. Elnök: Mindig csak Bátoriné maga ? Tanu: Nem, mert volt eset, hogy leánya tette ezt. Eluök: Emlékezik-e, hogy a kérdéses napon szombaton, ezen gyertyatartókat. Bátoriné maga vagy lánya tette- e el. Tanu: Nem tudom a kettő közül melyik. Elnök : Ők meg azt állítják, hogy sem az egyik, sem a másik. Tanu: Az lehetetlen. Heumanu : Miért lehetetlen ? Hiszen megtörténhetett volna, hogy más vette le az asztalról a gyertya tartókat. Tanu; Én csak bizonyosan tudom hogy más uem vette le. Elnök: De maga a kihalgatáskor azt is megengedte, hogy némelykor más keresztény ember is leveszi. Tanu: Kérem nagyságos elnök ur azt nem mondhattam. Elnök: Az állíttatik továbbá, hogy azon napon, azon szombaton nem 11 órakor jöttek ki a zsidók a templomból, hanem hogy az isteni tisztelet sokkal tovább tartott. Tanu: Nem szokott soha tovább tartani. Elnök: Az is állíttatik, hogy a templomban vissza is maradtak bizonyos szin alatt. Tanu: Az nem lehet hogy vissza maradtak volna; mert tudom határozottan, hogy férjem zárta be a templomot, akkor szombaton, és kis leányom Rézike hozta be a kulcsot. Elnök: Az is állíttatik hogy akkor este nem 9 óra tájáig, hanem sokkal később is világítást láttak a templomban. Tanu: Lehet hogy 9 óra utánig fél tizig is volt, de tovább nem lehetett; mert nincs a tem plomban oly nagy gyertya, mely oly soká égett volna. Elnök: Solymosi Eszter nem volt-e azon a napon a maguk házánál; mert az állíttatik, hogy volt? Tanu: Nem volt. Elnök Mióta van férjnél? Tanu: 6 éve. Elnök: A mostoha fia hány esztendős ? Tanu: A mostoha fiam? a tizenötödikben van. Elnök : Most van a tizenötödikben ? Tanu: Nem tudom bizonyosan 14-e, vagy pedig . . . határozottan nem tudom, hogy mennyi idős. Azt tudom, hogy hét éves volt mikor hozzá jutottam. Elnök akkor még csak 13 éves lenne (Derültség a közönség közt). Az atyjának tudni kell bizonyosan, hogy hány éves. Elnök: Én magát kérdem, és mint férjének a felesége, bizonyára tudta mikor hozzá ment, hogy hány éves a gyermek. Tauu: Azt tudom bizonyosan hogy 14 éves. Elnök: Hogy aunyi bizonyosan van ? Tanu: Igen. Elnök : Volt-e maga iránt ragaszkodással ez a fiu? Tanu: Ragaszkodással, hogy jó lett volna hozzám ? Elnök : Igen. Tanu; Hát uem mindenkor egyforma volt. Elnök : Fejtse ki jobbau. Tanu: Olyan bandsi forma volt mindig, hátha valami jóra intettem, haragudott reám. Elnök: Ézt a szót »bandsi« hogy érti maga ? Tanu: Ugy értem, hogy ha elment az iskolába, akárhányszor, ha jött egy 6 vagy 4 éves fiu is elibe állott, nekem kellett kiszaladnom, mert félt tőle. Elnök: Hát félénk fiu volt? Tanu: Igen. Eluök: De különben a természete milyeu volt? Tauu: Néha jó volt, néha rosz, de azt tudom határozottan, hogy félénk bandsi fiu volt. Arról tudom, hogy bandsi volt, mert félénk volt nagyon. Elnök: Maga sokszor bántotta őt, megfenyítette, megszidta gyakran ? Tanu: Nem oly sokszor, de ha ilyes valamit cselekedett, bosszankodtam, megintettem, meg is vertem, mert kötelességem volt hozzá. Elnök: Hát ez a megverés sokszor volt? Tanu: Nem olyan sokszor. Elnök: Hát az apja miként bánt vele ? Tanu: Jól, ő is csak ugy, mint én. Elnök: Hát a fiu engedelmes volt-e? Tanu: Makacs volt nagyon. Elnök : Nem akart szót fogadni ? Tanu: Igen, néha. Elnök: És akkor mit cselekedett mikor ő megmakacsolta magát? Tanu: Hát visszabeszélt. Eluök; Tehát abból állt a makacssága ? Tanu: Visszabeszélt, vagy pedig haragudott. Elnök: Igazat beszélt-e mindig a fiu, vagy pedig rajta kapta azon is, hogy hazudik. Tanu: Sokszor rajta kaptam. Elnök: Az is előfordult, hogy a fiu kést vágott magához ? Tanu: Igeuis, épen akkor reggel, mikor elfogtak bennünket Elnök: Beszélje el, miből keletkezet ez ? Tanu: A féljem elment akkor reggel Tokajba és én beteg, gyógyulatlan gyermekágyas voltam, gyenge voltam, a vizért nem messze kellett menni, szükségem volt vízre. Hát! kértem, hogy menjen hozzon haza vizet, ő nem akart hozni, leült játszani a két kisebb gyermekkel, és akkor aztán haza mentem és kiabáltam rá, hogy miért nem mégy, látod milyen gyenge beteg vagyok? Édesapád haza fog jöuni Tokajból, akarok neki valamit főzni. Hát akkor kett t ráütöttem, az igaz, ő meg felkapta a kést és hozzám hajúotta. Elnök: Mivel ütötte meg? Tanu: Azt nem tudom; azt tudom, hogy kezemmel hátba ütöttem. Eluök: Nem volt a kezében semmi sem ? Tanu: Nem.