Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

13-dik szám. I. Melléklet

. Elnök (Zdanek Gergelyhez): Hát maga Zdanek sem beszélt erről ezzel a leánynyal soha sem? Zdanek Gergely: Nem nagyságos ur! Elnök: Nem beszélt vele! Hiszen az majd lehetlen dolog, hogy a konyhában a cselédség el ne beszélje azt, ami a házban történik. Zdanek György: Nem tudok semmit. Az járt az étel körül, és uem kint, én nem tudok semmit. Elnök: Hiszen járt az étel körül is, de a cselédség körül is. (Árvái Pepi tanúhoz.) Szólt-e magának Leskó Mari erről a verésről ? Árvái Pepi; Igenis. Elnök: Mikor? Árvái Pepi: Mindjárt a verés után. Elnök : Már mikor megverték, akkor beszélte el magának ? Árvái Pepi : Igenis azután. Elnök: Barcza Dániel! (Jelentik, hogy nem is volt bent): Barcza Dániel meg van idézve innen helyből; mert itt tartózkodott. Ő mint tudom debreczeni csendbiztos, és igy a további megidéztetése iránt megteszem az intézkedést. Csabai Miklós tanu sincs. Következnék Jármy Jenő szolgabiró mint tanu, de az sincs jelen. Heumann: Rosenberg Róza és a még meg nem esketett Klein József talán letehetnék az esküt. Valamint kérem, méltóztassék egy általam szintén erre vonatkozólag kipuhatolt tanút Feuermaut kihalgatni, nem ugyan erre a kérdésre. Friedman : Ha az idő megengedi, kívánnám, hogy Scharf Móricz kihallgattassék. Elnök: Már az idő nagyou előre haladt, Rosenberg Rózára vonatkozólag további kérdések feltétele felesleges. Az ki volt hallgatva a metszőkre nézve, akik házukhoz betértek, és onnan Taubhoz mentek. Egyéb vallomása teljesen érdektelen. Szeyffert: Megesketése ellen nincs kifogásom. Elnök: Továbbá Klein József volt szintén egyik tanu, aki kihallgatása után, az eskü letételére felszólittatott; ő azonban az eskütői vonakodott, mondván: hogy nincs egészen tisztában vallomásával. Szeyffert: Ha jól értettem, neki csak a jegyzőkönyvi vallatásra volt némi nehézsége. Elnök: Hát jöjjön be Klein Jószef. (Bejött) Maga szombaton az eskü letételére hivatván akkor tett vallomására nézve, akkor azt jelentette ki, hogy nincs tisztában vallomásával. Mire értette ezt? Kleiu József tanu: Hát kérem alásan a nagyságos urat arra, hogy első kihallgatásomnál nem emlékeztem arra, hogy azon szombati napon mi történt, nem azért, mert a következő ünnepek alkalmával naponként megjelentünk a templomban és ennélfogva nem emlékszem arra, hogy mi történt akkor. De további gondolatomban eszembe jutott részletesen, hogy volt a dolog; mert tudva azt, hogy második kikérdeztetésemnél itt nem fog öszpoutosulni azon beszédem, azért hát nem akartam megczáfolni első bevallásomat. Mert tartottam attól, hogy esküt kell tenni iránta és óu féltem azt letenni. Elnök: Hát az első alkalommal, midőn a vizsgálóbiró előtt kihallgattatott, nem a valósághoz hiven beszélt. Kleiu József tanu: Nem. Elnök: Hát melyik vallomás azután az igaz ? Tanu: Instálom alásan, akkor szombaton kijöttünk a templomból mindnyájan, arra vissza tudok emlékezni; és később, mikor a hátsó gáton keresztül mentem, a metszőket megpillantottam. Rosenberg ugyanis azt mondta, hogy a metszőket megsérteni nem szabad, mert finom emberek, és oly beszéd, melyet nem kívántam, hogy meghalljanak s azért visszatekintettem meg nézni, hogy nincseuek-e oly közel hozzám. Ekkor láttam Taub Emánuelt, Schwarcz Salamout és Buxbaumot utánunk jönni. Később, mikor már a gáton tul Papp József malmánál elmentünk, Taub kis gyermekét vezette kezén. Midőn Rózenberg házáig elhaladtuuk, én Weiszsteinnal haza tértem. Junger is, aki nem jó viszonyban van Weiszsteinnal, Römer Jakab szintén, de ez másfelé ment. Én útközben vitatkoztam Weiszsteinnal, hogy melyik metszőt kellene megválasztani. Én a tarczali mellett voltam, erre meg merek esküdni; de a vizsgálóbiró által hozzám intézett kérdésekre nézve nem tudtam helyesen megfelelni. Elnök : Braunt látta-e kijönni a templomból ? Tanu : Nem láttam, mert nem ismertem. Eluök: De az előtti vallomásában azt mondta, hogy azt, vájjon a metszők kijöttek-e a templomból, nem állitja; alkalmasint visszamaradtak. ,TISZ A-ESZLÁR.« Tanu: Kijöttünk mindnyájan, de nem tudom mily távol voltak; mikor, hol mentek a gáton, hátra tekintettem és láttam, hogy jönnek. Elnök: Kinek társaságában ment maga ? Tanu: Rosenberg, Weiszstein és a ládányi Guttmanu társaságában. Mikor Rosenberg házához értünk, elhaladtunk Weiszsteinnal t's Juugerrel haza felé, Römer Jakab is, de ez más felé lakik. Elnök: Nem nézett vissza? Tanu: Nem. Elnök: Nem is tudja, hová mentek ? Tanu: Nem. Elnök: Csak aziránt biztos, hogy Schvarcz metsző jött maguk után ? Ismerős volt ezzel ? Tanu: Azért voltam vele keveset ismerős, mert másnap keveset elkéstem a templomból, s akkor Schvarcz végezte épen a tóra előtti imát ; később pedig a tarczali metsző és ennek előadása nekem legjobban tetszett. Elnök: Maga több izben hallgattatott ki a vizsgálóbiró által, mégis csak jobban kellett magának emlékezni a történt dolgokra, miután az idő, melyben történtek, közelebb volt mint ma Tanu: Nem emlékeztem; mert több napon át kellett megjelennem a templomban, s akkor nem tudtam meghatározni, hogy mikéut mentek. Elnök: De olyan nap, melyen próba-imádság tartatott, csak egy volt? Tanu: Szombaton volt próba-könyörgés és hétfőn következett az ünnep. A vizsgálóbiró azon kérdést tette, hogy miféle érdekből vagyok éu azon ügy ellen. Én azt mondtam, hogy ilyféle bűnvádi esetet soha sem hallottam, habár már 42 éves vagyok. Elnök: Mikor a vizsgálóbiró kérdezte magát, hogy Junger ment-e magával, azt mondta, hogy nem emlékszik. Taubról is azt moudta, hogy nem látta, csak a három idegen metszőt. Tanu: Csak nem emlékeztem. Elnök: De itt határozottan igy van, hogy nem láttam. Tauu: Ezt a biró ur irta, hogy nem láttam, nem akartam vele vitatkozni, mert mindjárt szemtelennek, arczátlannak nevezett. Buxbaum: Ha szabad volna nekem, egy szót szólnék azon kérdésre nézve, mit a nagyságos elnök ur tett, hogy tudniillik: hogy , akkor kellett volna jobban megemlékezni, mint most. Én azt tudom magamról, hogy most sokkal jobban emlékszem, mint akkor, mert akkor senki sem figyelmezett, hogy kivel ment haza és hova ment a másik, mert, senki azt nem gondolta, hogy valamely lány fog^ elveszni, senkisein tudta, hogy meg fognak fogni a zsidókat. Én be voltam zárva két holnapig és csak azután emlékeztem, hogy egy magyar lány is látott. Persze nem esett nekem jól, hogy két holnapig bezártak és mégis csak akkor emlékeztem rá. Elnök: Csabi Miklós itt van ? (A szolga jelenti, hogy nincs itt). Akkor a holnapi napra teszem át a tanuk kihallgatásának folytatását. Kérek indítványt a tanuk megesketésére j nézve. Szeyffert: Rosenberg Rózit illetőleg nyilatkoztam már, hogy niucs törvényes akadály megesketése ellen. Ugyan ez mondható Kleiu Józsefre nézve is. Nézetem szerint ezen tanu az esküt arra teszi le, amit a mostani kihallgatásnál mondott és azért azt hiszem, hogy aggályai el lesznek oszlatva. Elnök: A többi ma kihallgatott tanukra nézve nem tesz inditványt a közvádló ur. Szeyffert: Ezt a holnapi napra méltóztassék halasztani. Elnök: A többiekre nézve elhalasztatik. Most határozni fog a törvényszék a tanuk megesketése iránt és holnap 9 órakor fogja folytatni a tárgyalást. Szeyffert: Szilvási Máriára alig ha lesz többé szükség. Kérem tehát méltóztassák őt is megesketni. Heumann ügyvéd: Azon nézetben vagyok, hogy a még pótlólag e tárgyban kiveendő vallomásoktól fog függeni, hogy mennyiben találja szükségesnek, a tekintetes törvényszék az ő megesketését elrendelni. A törvényszék erre vissza vonulván, tanácskozás után Klein József és Rosenberg Száli meghiteltetnek, a többiek meghiteltetése pedig elhalasztatik. Ezzel az ülés véget ért.