Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu : Igen, összevert, vastag nagy bottal, behítt és azzal összevert, inost sem bírom az oldalomat. Elnök: Árvái Pepi, maga tud erről ? elbeszélte magának ? Árvái Jozefa: Igenis, jött hozzám rögtön, elmondta, mutatta a testét. Én azt a tanácsot adtam, hogy menjen a rakamazi orvoshoz. Leskó Mari : Én meg féltem. (Mozgás a közönség körében).. Árvái Jozefa: De azt mondta, hogy nem megy, mert megint megvernek. Leskó Mari: Ákkor sem mondtam az orvos uruak, hogy mi bajom csak azt mondtam, hogy igen dagadt a szivem alatt. Elnök: Legelsőben, mikor Móricz kihallgatás alá vétetett Nagyfaluban, akkor semmi idegen ur nem volt jelen ? Leskó Mari: Nem volt, csak azután később. Elnök: Járt különben bent a szobában ? Tanu: A szobában nem jártam, csak mikor bevittem az edényt, néztem kissé az ajtóhoz. Élnök: Egyáltalán a vacsoránál járt-e a szobában? Tanu: Csak a szobalány járt. Elnök: Kérem Recsky urat, tessék felelni, van-e a leány előadására a fiu kinoztatására vonatkozólag mondani valója? Recsky: Határozottan semmi sincs benne, egy szóval vagy egy ujjal Móriczhoz nem nyúltam. Ez igaz, erre megesküszöm. Mindkettő hamis tanu. Heumann: Ngs ur! Én azt hiszem, hogy az ily kifejezés egy tanu részéről, hogy a másik hamis tanu, akkor igenis használható, ha az illető vádlott lesz. Egyelőre ő maga is csak mint tanu beszélt, ennélfogva a védelem tanúit ily kifejezésekkel ne illesse. Friedmann: Recsky ur legyen szives nyilatkozni az iránt, hogy csakugyan meg is verte ezt a tanút ? Recsky: Behivattam és megfenyegettem, mert ki volt adva, hogy semmiféle rabbal nem szabad beszélni: tegye meg mindenki a maga kötelességét és semmi köze ahoz, hogy egyik vagy másik beszéljen. Leskó Mari (Recskihez): Igaz, hogy megtetszett verni, pofot tetszett adni, erre megesküszöm. Elnök: Mészáros Juliána tanút szóllitja, aki azonban nincs jelen. Heumann: Tarczalról tessék megidéztetni, rosszul mondtam be a lakását. Tarczalon Ridiánszki Gyula gazdatisztnél van. Einök (Szilvási Sárát szólítja. Született N.-Kállóban, 35 éves, reform, férje nincs, szakácsnő a csendőröknél): Elnök: Mint tanura történt reá hivatkozás. Figyelmeztetem, hogy a való igazságot beszélje. Mult esztendőben lakott-e maga Recsky urnái? Tanu: Igenis laktam. Elnök: Milyen minőségben, ott is szakácsnő volt? Tanu: Igen is. Elnök: Emlékszik-e arra, hogy egyidőben egy zsidó fiút vittek oda ? Tanu: Igenis emlékszem. Elnök? Honnan hozták a fiút oda ? Tanu: Eszlárról. Elnök: Hallotta, hogy Eszlárról hozták? Tanu: Igenis. Elnök: Kivel jött a fiu ? Tauu: Azt nem tudom,csakhogy a csendlegénynyel jött be. Elnök: Milyen időtájt volt ? Tanu; Alkonyodás táján. Elnök : Vacsora előtt voltak az urak ? Tanu: Igenis. Eluök: Hamar bekövetkezett a vacsora ? Tauu: Igenis hamar bekövetkezett. Elnök: Mennyi ideig volt a fiu a konyhában ? Tanu; Nem sok ideig, valamivel tovább mint fél óra, háromnegyed óráig. Elnök: Ott a konyhában volt-e valami beszéd vele ? Tanu: Nem volt beszéd vele, nem beszélt vele senki. Elnök: Azután ki vitte be a szobába ? Tanu: Bakó Náczival ment be. Eluök: Tudja-e, hogy melyik szobába vitték ? Tanu: Azt nem tudom. Elnök: Hát hallotta-e, vagy látta-e, hogy Recsky ur a fiút kérdezte volna ? Tanu: Nem hallottam, mert nekem dolgom volt a konyhán. Eluök: Nem is látta a fiút egész éjjel ott ? A szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Tanu: Nem láttam. Elnök: Másnap látta-e ? Tanu : Igenis. Elnök: Mit csináltak másnap a fiúval ? Tanu; Semmit, csak megállt az istáló előtt, várt, mig befogtak és elment Eszlárra. Elnök: Kivel ment el? Tanu: Urakkal ment el. Elnök: Arról nem hallott-e valamit, hogy a cselédség beszélt a fiúnak vallomásáról ? Tanu: Azt hallottam, hanem nekem nem volt reá ügyem, nem hallgattam, Elnök: Hát melyik cselédtől és mit hallott beszélni ? Tanu: Nem hallottam egy cselédtől sem, csak azt hallottam, azt tudom, hogy nem verték, verésről nem hallottam. Elnök : Kitől hallotta, hogy nem verték ? Tanu: Benn volt a kertész, a dajka, a dohányos, tőlük hallottam. Elnök; Ki volt a dohányos ? Tanu: Elfelejtettem a nevét. Elnök : Hát a dajkát hogy hivták ? Tanu: Azt se tudom, Annának hivják. Elnök: Leskó Mari beszélt-e magának valamit, hogy a fiu miként vétetett kikérdezés alá ? Tanu: Nem beszélt nekem senki semmit. Elnök: Beszélte-e Leskó Mari, hogy ő az ablakon H látta és nézte, mi történik a fiúval ? Tanu: Nem beszélte, egy szót sem szólt róla. Elnök: Hát Zdanek Gergely? Tauu: Nem is volt szó erről a cselédség közt ? Tanu : Nem kérdeztem, Elnök: De ha ilyen történt, s azt ők látták, az nem valószínű, hogy arról ne beszéltek volna! Tanu; Beszélték, hogy vallatták, de nem hallottam, hogy megverték volna, nem bántották egy perczig sem. Elnök: Hát később emlékszik-e arra, hogy egy szigeti asszonyt vittek oda? Tanu; Igenis emlékszem. Elnök: Bent volt a konyhában? Tanu : Bent voltam. Elnök : Beszélt vele Leskó Mari is ? Tanu; Beszélhetett, de én nem tudom. Elnök : Azon beszélgetés után, t. i. ami Leskó Mari és a zsidóasszony között folytattatott, Recsky ur bántalmazta-e Leskó Marit ? Tanu; Az igaz, hogy megverte, mert haszontalanul eljárt a szája. Elnök: Mit mondott hát Leskó Maris? Tanu : Azt beszélte a zsidóasszonynak, hogy verték ott a fiut. Elnök: Tehát azért verte meg Leskó Marist, mert azt beszélte a zsidóasszonynak. Kérdőre vonta Recsky ur Leskó Marit ? Tauu : Alásan instálom, nem tudom, nem voltam bent, behívta Leskó Marit Recsky ur. Elnök: Hát csak a lánytól hallotta, hogy azért verte meg Recsky ur, mert a zsidóasszonynak szólott ? Tanu : Igenis ő mondta. Székely : Kérem a Ngos elnök urat arra is figyelmeztetni a tanút, hogy esküt kell tenni arról is, hogy nem hallgat el semmit. És hogy semmit elhallgatnia nem szabad. Tanu: Alásan instálom, amit tudtam, mindent elmondtam. Elnök (Leskó Marishoz): Leskó Maris! hát magok egyáltalában nem beszéltek erről a dologról. Leskó Maris: Nem; hanem azt . . . Elnök : Megálljon! Még azt sem tudja, mit akarok kérdezni, már felelni akar? (Derültség a közönség közt.) Hát a konyhában nem tudták mit beszéltek odabent? Ezt csak megbeszélték egymásközt. Leskó Maris: Később volt egy holnap múlva, mikor azt mondta, hogy kínozta Recsky ur a kis fiut. Elnök: Hát a szakácsnőnek nem beszélte? Leskó Maris: Annak is mondtam. Szilvási Sára: Nekem nem mondta. Leskó Maris: Mondtam magának, de hogy nem mondtam, hogy kínozta Recsky ur a fiut. Szilvási Sára: Nem nekem. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.