Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

ellenében tanúskodni nem tartozol; hogyha vallomásodnak folytán előjönnek olyan körülménynek, amelyek édes apád vagy mostoha anyádra vonatkoznak, azokat a körülményeket elhallgathatod, hanem idegenek irányában tanúskodni tartozol. Ki voltál már hallgatva többszörösen. Először a vizsgáló biró hallgatott ki T.-Eszláron; felkérdezett az iránt, hogy vájjon Solymosi Eszter leánynak eltűnéséről tudsz-e valamit; akkor mit mondtál ? Tanú: Legelsőben azt mondtam, hogy nem tudok semmit ! Elnök: Azután később elvitettek Nagyfaluba Recsky csendbiztoshoz. Mi történt Recsky csendbiztosnál ? Tanú: Recsky csendbiztos urnái az történt, hogy ők azt mondták nekem, hogy valljam be szépen, ha tudok róla, mert különben örökös rabságban leszek. Tehát kivallottam magamtól. Elnök: Tehát Recsky csendbiztosnál azt mondták éjjel neked, hogy valld ki, mert különben örökös rabságban lész; hogy tehát ne légy örökös rabságban, elkezdtél vallani és mit vallottál? Tanú: 1882 évben, midőn összegyűltek a tisza-eszlári zsidók is, ott voltak idegenek is: Schvartz Salamon tisza-löki metsző és a téglási metsző, akinek nevét nem tudom és vagy 8—V2 9 tájban, kezdődött az ima és tartott 11 óráig. Akkor eltávoztak az izraeliták. Schvartz Salamon és a téglási metsző ott maradtak és azt mondták, hogy imádkozás végett maradnak a templomban? En eltávoztam apám házába. Később egy koldus zsidó ember, aki pénteken jött hozzánk és szombatig ott maradt egy 3—4 éves fiúval, és apám behitt egy leányt, a koldus zsidó pedig bevezette Solymosi Esztert a templomba, azt mondván neki, hogy valamit ki akarnak hozatni vele. Későbben ugy Ví óra múlva a templomból jajgatást hallottam, oda szaladtam az ajtóhoz, de miután nem tudtam kinyitni, a kulcs lyukon néztem be és láttam, hogy Solymosy Esztert a téglási és tarczali metszők lenyomták a földre és Schvarcz Salamon megvágta a nyakát, a vért kieresztette és egy cserép fazékba öntötte. Azután négyen a templomban mentek, úgymint Weiszstein Lázár, Lustig Sámuel, Junger Adolf és Braun Ábrahám. Es azzal én eltávoztam a templom ajtaja mögül és nem tudtam hová tették a kulcsot; de miután a tisza-eszlári zsinagógában Solymosi Esztert meggyilkolták, én a kulcsot megtaláltam a pitvar ablakban és bezártam a külső ajtót. Hogy a holttestet hová tették, azt nem tudom. Elnök: Tehát nem láttad, hogy hová tették a hullát? Scharf Móricz: Ugy képzelem, hogy kivitték a pitvar ablakán és a szalmába eltették, azután pedig a Tiszába dobták. Scharf József: Le van az irva nálad fiam? (Mozgás.) Az elnök csendet int. Scharf József: Alásan instálom a tekintetes törvényszéket, én nem hallgathatom, hogy engem az én fiam akarjon megöletni. Elnök: Megjegyzem, hogy önt fia egy szóval sem vádolta. Scharf József: Én is ott vagyok, ahol a többi én követelem, hogy mondja meg, hogy ki tanitotta őt erre a hazugságra ? (Nagy mozgás a közönség körében.) Elnök (Scharf Móriczhoz fordulva): Ismered a tízparancsolatot, mely azt mondja, hogy hamis tanúságot ne tégy felebarátod ellen? Scharf Móricz: Ismerem. Scharf József; Jó tanítója volt! Elnök: Hasonlóképen tudod az írásból, milyen nagy büntetése vau annak, aki hamis tanúságot tesz ? Scharf Móricz: Igen is tudom. Elnök: Mindezeket tanultad. Ez, amit a kir. törvényszék előtt előadtál, mind igaz és megtörtént dolog? Scharf Móricz; Igenis. Friedmann Bernát védő: Ngos elnök úr ! Épen ezen pillanatot tartom alkalmasnak arra nézve felhívni ngs elnök ur figyelmét, hogy méltóztassék a tanutói megkérdezni azt is, hogy tudja-e, miszerint itt azért, amit a törvényszék szine előtt mond, a törvény oltalma alatt áll, és ha igaz és nem valótlan az, nincs hatalom e világon, aki amiatt őt bánthatná, fenyíthetné, kínozhatná. 0 itt szabadon a nyilvánosság és a törvény oltalma alatt van. Ha tehát azt érzi magában, hogy nem igaz, amit vall, ne féljen és mondja meg az igazat. Elnök: (Scharf Móriczhoz fordulva); Ha ezt a figyelmeztetést megértetted, felelj rá a legjobb lelkiismerettel. Erted-e ? Hogy ha te igazai mondasz, ne félj, nem bánt, nem is bánthat érte senki sem. Scharf Móricz: Én elmondom amit tudok, többet nem mondhatok, mint amit tudok. Elnök; Igaz-e, hogy téged, midőn először Recskynél beszéltél, fenyegétések közt indítottak volna bizonyos vallomások tételére ? Tanú: Engem nem bántott Recsky csendbiztos ur, sem pandúrjaival, sem szóval, sem egy ujjal is. Elnök: Hát későbben, akkor, midőn a törvényszék alatt állottá], szólt-e neked valaki másképen, mint hogy a tiszta igazságot add elő ? Scharf Móricz: Nekem nem szólott máskép senki sem. Elnök: Az is állíttatik, hogy téged betanítottak volna erre a beszédre, amit előadtál. Scharf Móricz: Engem nem tanított rá senki sem. Elnök: Ismered-e, mily roppant nagy bűntény az, melylyel te ezen embereket vádolod. Scharf Móricz: Igenis tudom. Eötvös Károly : Nagyságos Elnök ur! Tek. törvényszék! Példátlan ugyan, az én tudomásom szerint legalább az én gyakorlatomban nem fordult elő hasonló eset; mindamellett azt a kérdést kell intéznem a tekint, kir. törvényszékhez, hogy méltóztassék megmagyarázni ennek a tanúnak, hogy nem tartozik ám ő Henter várnagy kezei közzé visszamenni, hanem szabadon lesz bocsátva ezen tárgyalás után; és méltóztassék hozzá azon kérdést intézni, hogy ezt a vallomását nem tudja-e versben is elmondani ? (Nagy mozgás és zaj a közönség közt.) Elnök: A tárgyalás komolyságait ennyire profanálni nem engedem. Erre csupán ez lehet a felelet. Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, verseket tudok, melyek megjelentek nyomtatásban Scharf Móricz vallomásairól; tehát ez a kérdésem nem alaptalan. Elnök: Ezt a kérdést nem teszem fel. Eötvös Károly: Akkor első kérésemet legyen szives megmagyarázni, hogy a t. i. a tanú nem tartozik többé a várnagynak őrizete alá visszamenni. Elnök: Nem tartozik (Scharf Móriczhoz fordulva). Tudod hogy mehetsz ahová akarsz. Schvarcz Móricz tanú: Tudom, hogy szabadon mehetek, ahová akarok. Szabad lábra helyeznek. (Tetszés nyilatkozatok a közönség körében.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a t. közönséget, hogy minden tetszés-, vagy nem tetszés-nyilatkozattól tartózkodjék. Jeleztem már előbb is, hogy nagyon nagy sajnálatomra esnék valami komoly eszközhöz nyúlni a végett, hogy ezt megakadályozzam. Tehát kérem legyenek türelemmel és maradjanak csendesen. (Schvartz Salamonhoz fordulva): Megértette a fiúnak vádját ? Schvartz Salamon: Hallottam hogy beszélt, de egy szót sem értettem belőle. Elnök: Fordulj hozzá Móricz és ugy mond meg neki, hogy mit csinált ő. Scharf Móricz: Maga is jelen volt a tiszaeszlári zsinagógában; 8 vagy Vs9 órakor bejött a templomba és ott vagy 11 óráig tartott az isteni tisztelet, azután maga ott maradt a két sakterrel, akik jöttek Téglásról és Tarczalról. Schvartz Salamon: Én ott maradtam ? Scharf Móricz: Ott maradt, és az a rongyos zsidó, aki ott volt minálunk, behívta Solymossi Esztert és bevitték a templomba, reá csukták az ajtót és meggyilkolták. (Schvartz Salamonhoz fordulva): Maga elvágta a nyakát, a többiek tartották és a vért cserépbe öntötték. Schvartz Salamon: Hát hogy mondhatsz ilyet te gazember ! Elnök: O azt mondja, hogy azon leány meggyilkolásánál maga oly képen vett részt, hogy maga vágta el nyakát, önt azonban nem akarja semmivel sérteni. Tessék felelni a tanúnak, de nem sérteni. Schvarcz Salamon: Én nem sértem, csak azt kérdezem, hogyan mondhat olyat, ami nem igaz.