Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Friedman: Kérném nagyságodat, mielőtt tovább mennénk konstatálni : van-e tollnok, mert nem emlékezem határozottan. Elnök: Nincs. Friedman: Hát arról nincs-e tudomása, hogy melyik szobában történt a vallomások kivétele? Tanu: Mondom amint kiadtam hálószobámból Móriczot, többet semmit sem tudok. Friedman: Hát hány szoba van ott ? Legalább ezt fogja tudni. Csak a családi hálószobában nem csinálták; síz ön szobájában sem csinálták, van-e még több szoba, ahol csinálhatták? Tanu: Ugy tudom van: egy ebédlő szoba, abba nyilik egy kis iroda és az udvarról a kis szoba, ahol én aludtam. Friedman; Hát a cselédeknek nincs-e ezek között egy szobája, amelyet hálásra használtak? Tanu : Én nem vizsgáltam. Friedmann: Hát nem tudja ? Tanu: Nem tudom. Friedman: §Van-e fogalma arról és tudomás, hogy tulajdonkép mi czélból alkalmaz a törvény a vizsg. birák mellé tollnokokat ? Tau: Először azért, hogy jegyzőkönyvvezető és tanu legyen ; másodszor pedig, ha nem a jegyzőkönyvvezető vezeti a jkvet, akkor is mint tanu legyen. Friedmanu: Mint tanu legyen. Tanu: Igen. Friedmanu: Hát akkor nagyon homályos fogalmai vaunak, mert aki aláírja a jkvet mint tollnok, annak írnia is kell a jegyzőkönyvet, és ha aláírja mégis, amelyet nem irt, akkor egyszerűen egy valótlanságot constatál. Tanu: Az nem lehet, mert ha uem vezetem a jegyzőkönyvet, akkor nem írhatom alá mint tollnok. csak mint tanu. Friedmanu: Őu mint tolluok irta alá ? Tanu: Ugy kell lenni, mint törvényszéki irnok; mert a jegyzőkönyvvet melyet vezetek, aláírom mint jegyzőkönyvvezető, melyet pedig nem vezetek, ugy irom alá, törvényszéki irnok. Friedmaun: Arra nem tud választ adni, hogy önök megérkezése és azon idő közt, midőn behívta Móriczot, mennyi időköz múlhatott el? félóra vagy óra? Tanu: Alig pár perez, mert amint leültem az asztalhoz és kifújtam magamat, szét tekintettem, láttam, hogy niucs ott a fiu. Mondom: Hol van Móricz ? Azt mondják: Künn lesz valahol. Hívják be. Bejött. Azt kérdeztem, hol voltál? A cselédházban, felelte. Friedmann : Eszláron ott volt, mielőtt elindultak Nagyfaluba ? Tauu: Igen. Friedmann: A községházánál tartózkodott? Tanu: Igen. Friedmann: Délben ott volt-e Móricz ? Tanu : Mindig ott volt a községházánál vagy taláu a bírónál volt elhelyezve, arra már nem emlékszem; mert voltak ott többen letartóztatva és izraelita nyelven kezdtek beszélni. Ennélfogva távolittattak el egymástól is. Friedmann: Hát arra emlékszik, ki adott a gyermeknek ebédet ? Tanu: Azt nem tudom, én nem voltam a foglyokközt. Friedmaun: Hát este evett valamit a gyermek Nagyfaluban ? Tauu: Nem evett, mert azt mondta, nem éhes, vacsorát hozott neki nagyanyja, vagy nagy nénje, még Eszláron. Funták védő: Péczely! ön azt mondta, hogy eleinte nem akart tudni a kérdéses tényről. Tanu'- Semmit sem mondott. Fuuták: Előjön az részint a tanu vallomásokban, részint a saját vallomásaiban, hogy valaki rábeszélőleg hatott a fiúra, hogy mondja meg az igazat és valljon. Nevezetesen felmerült már itt, hogy ő örökös fogság félelmében állt, ha nem fog vallani. Mondja meg, vájjon örökös fogság félelmével batott-e rá? Tanu: Nem. Csak azt mondtam: örökké lelkiismereted rabja akarsz-e lenni ? Miért nem mondod el mit tudsz ? Látod apádou fekszik a vád sulyja. Ha hallgatsz, azzal csak apád baját súlyosítod. Funták: De ezen felül még azt is mondta, hogy apád már bevallotta az egész dolgot? Tanu: Egy szót sem. _ "Ä szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Funták: Tegnap látja igy nyilatkozott. Taun: Én engedelmet kérek ilyet nem mondtam. Funták: Hát ezt nem mondta? Tanu: Sern tegnap nem mondtam, sem ma nem mondom. Funták: Hát azt nem mondta neki, hogy az apád már bevallotta, hanem azt, hogy lelkiismereteden ne viseld ezt ezt örökké ? Tanu: Igen, én lelkiismeretesen beszélek el mindent. Funták: Hát úgyis kell, nem mondjuk mi a valótlanságot. Székely Miksa: Mikor ön Nagyfaluba jött uagyon fájt már a feje ugy e ? Tanu: Nem csak akkor, de már Tisza-Eszlárou is fájt, amit Gróf Korniss Joseffával és tisz. családjával is tudok igazolni, nem is ebédeltem. Székely: Tehát ugy-e hogy felesleges irást nem akart csinálni ? Tanu: Nem. Székely: Mondja csak levelének megirása után vette fel azt a jegyzéket vagy az előtt? Tanu: Hisz csak nem Írhattam a levelet előbb. Magában értedődik, hogy addig csak nem süthetek pecsenyét, mig meg nem lövöm a vadat! Székely: Tehát az után vette fel a jegyzéket a levél megirása után. Tanu: Hisz épen most mondom, hogy előbb. Előbb kell valaminek születni, azután megkereszteltetni. Székely: Tehát előbb irta a jegyzéket ? Mondja meg kérem, a mikor ezt a jegyzéket elkészítette, akkor is még nagyon fájt a feje ? Tauu: Sőt mondom, hogy jeges borogatás volt a fejemen egész este mindig. Székely: Ön egy hosszú levelet irt a vizsgálóbírónak, melyet igy kezd: Tekintetes Bary József kir. tszéki vizsgálóbiró urnák. T.-Eszláron. Scharf Móricz, akit a csendbiztos úrral Nyíregyházára való bekisértetés végett magunkkal hoztunk. »Minek irta ön azt meg, hogy Nyíregyházára való bekisértetés végett ?« Nem tudta ezt a vizsgáló biró ur? Tanu : Hát csak akartam a levélnek egy kis alakot adni. Székely: Alakot adni, akkor mikor oly uagy fejfájása volt, bogy jeges borogatást kellett rakni. Tanu: Hát azt tessék hinni, hogy olyankor eszénél se kell lenni az embernek? Székely: Ön ne feleseljen velem, én mint tanút kérdezem. Az nagyon feltűnő, hogy ezt akkor irta. Elnök: Mindössze tiz soros levélke; tehát olyan nagy erőfeszitő munkába nem kerülhetett. Friedenau: Kiegészítésül, kívánok egy téuyre nézve kérdést tenni. Bizonyára nem irta ön meg jegyzékét mielőtt a gyermek vallott, akkor már nyilatkozott; ugyan magyarázza meg, miért tartotta szükségesnek, ha már egyszer nyilatkozott a gyerek és ön feltételezte, hogy a vallomás önkénytes, nem kényszer eredménye, miért tartotta szükségesnek ezt előbb leirni és főfájása mellett is foglalkozni egy másfél ives jegyzőkönyvvel, miért nem értesítette egyszerűen a vizsgálóbírót arról, hogy Scharf Móricz nyilatkozott, jöjjön ki az ő kihallgatása végett? Akkor sokkal gyorsabban elintézték volna a dolgot és nem okozott volna önnek annyi munkát. Ennek az okát szeretném én tudni. Tanu: Egyszerűen saját akaratomtól fügött, Friedman: Hát igy akarta csinálni ? Tanu? Igy akartam és igy csináltam. Friedmau: De okát adni mást, amint az akaratát nem tudja ? Tanu: Azért is, hogy legyen ott, ha kijön a vizsgáló biró ur. Fejfájásom levén, lefeküdtem azzal, hogy nem fogok vele beszélni, hát ott lesz a jegyzék. Friedmau: Hát ön azt hitte, hogy az, amit ön a jegyzőkönyvbe vagy iratba vesz és a gyermekkel aláírat, az hitelességgel bir? Hogy azért feledékenységbe nem mehet semmi a gyermeknél? Tauu; Én nem is vettem fel hivatalos jegyzőkönyvet; én csak mint jegyzéket vettem fel. Schwarcz Salamon : Kérem alásan, hogy én is tegyek egy kérdést (Péczely Kálmánhoz) Tanu ur május 20 án délutáu oda bejött abba a szobába, amelyben levoltunk tartóztatva, éu, Scharf József és Scharf Móricz. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.