Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Vádlott: Pénzem nem volt, nem tudtam miből megélni, gondoltam, hogy faluhelyen inkább lehet pénz nélkül megélni, hogy vamelyik zsidónál kapok enni valót pénz nélkül is, beteg voltam, kénytelen voltam jó emberekhez fordulni segítségért. Elnök: A szombatot Eszláren mikép töltötte ? Vádlott: Akkoriban mindig beteges voltam, az udvaron lefeküdtem, mikor az ebédről jöttem, mert más zsidónál ebédeltem, akinél péntek este is vacsoráltam, egy uri embernél, aki nem messze lakik a templomtól. Elnök: Az ebédet megelőzőleg volt-e templomban és meddig? Vádlott: Nyolca órakor mentem a templomba, tiz óra tájban lehetett, mikor elvégezték az imádságot, azonnal kimentem és elmentem ahhoz a zsidóhoz, a nevére nem emlékszem, nem messze lakik a templomtól. Elnök: Ismert valakit Eszláron a zsidók közül ? Vádlott: Nem. Elnök: A templomból mindjárt elment ahhoz a zsidó emberhez ? Vádlott: Igen, ott pálinkát és kalácsot adtak, egy órakor elmentem az egyházfihoz és lefeküdtem. Elnök : Meddig feküdt ? Vádlott: Addig, mig templomba nem mentem. Elnök: Megértette a vádat, hogy egy keresztény leánynak, Solymosi Eszternek megölésében maga is résztvett; hogy maga vezette a leányt a templomba, hol maga, Braun és Buxbaum lenyomva tartották addig, mig Schwarcz Salamon a nyakát megmetszette ? Vádlott: Az lehetetlen, ha idegen egy faluba jön, hol semmi ismerőse nincs, féltek volna, hogy ki tudja, micsoda csavargó részeges ember ez, elbeszélheti és bajba hozza őket. A vizsgálóbíró ur azt mondta, hogy ez a fiu megmondja szemembe, de mikor kérdeztem a fiút, igaz-e hogy én hivtam a leányt a templomba, erre nem szólt egy szót sem, hogy látta volna. Hogyan lehet tehát, hogy engem vádoljon? Elnök: Tavaly a nyár folyamán hol tartózkodott? Vádlott: Lehetetlen, hogy én azt most mind kiszámoljam. Voltam Szikszón, Miskolczon, Vilmányban. Elnök: Addig, mig elfogták volt Nyíregyházán ? Vádlott: Igen sokszor, legtöbbet voltam itt. Elnök: Nem tudott arról semmit, hogy vádolják többen hogy Eszláron résztvett a gyilkosságban? Vádlott: Nem tudtam, kitől tudtam volna? Itt voltam, mikor a zsidó újesztendő volt, hisz ha tudtam volna, hogy ilyennel vagyok vádolva, nem jöttem volna ide, féltem volna. Székely Miksa védő: Mondja meg, hogy látott-e ott keresz tényt; aki nem tartozik magok közzé? Vádlott: Én imádkoztam és nem láttam senkit. A templom ajtónál ültem. Védő : Hová ment a felesége? Vádlott: Most ? Védő : Nem, akkor midőn ott imádkozott. Vádlott: Bent ült az egyházfinál. Védő: Mit csinált ön Eszláron? Vádlott: Nem voltam egészséges; pénzre volt szükségem, koldultam. Elnök-. Miért nem jelentkezett ön midőn ez eset felmerült? Vádlott : Azt nem tudtam, hogy keresnek s nem tudtam, hogy rám szükség van. Azután később jelentkeztem. Elnök: Kinél ebédelt akkor Eszláron ? Vádlott: Egy házban ebédeltem a feleségemmel együtt. Hogy kinél, nem ismerem! Friedmann védő: Azon zsidó, ahol ön ebédelt, messze lakott a zsinagógától? Vádlott; Nem messze lakott; ugy átellenében, a nevét nem tudom. Friedman: más zsidók is voltak jelen akkor a ebédnél ? Vádlott: Nem voltak. Egyedül voltunk. Legalább nem emlékszem reá, hogy többen lettek volna. Friedman : Szokott-e ön újságot olvasni ? Vádlott: Nem tudok kérem olvasni, csak zsidóul tudok. Friedman: Akkor ön ugy látszik, előbb nem mondott igazat; mert a jegyzőkönyvben az áll, hogy Scharf Móricz magának szemében mondotta, hogy maga ott volt a zsinagógában, ahova a leányt behívta. Vádlott: Hogyha a fiu ezt nekem szemembe mondta, akkor engem az Isten innen soha el ne segítsen ; ne tudjak e helyről elmenni. Friedman: Hány óra volt, midőn ebédeltek ? Vádlott: Lehetett 12 óra; de inkább több volt, mint kevesebb. Azt tudom, hogy az ebéd egy óráig megtartott. Friedman: Arra nem emlékszik, hogy harangoztak-e? Vádlott: Messze volt a templom, nem hallottam. Friedman: Arra már nem emlékszik, hogy midőn a templomból kijöttek, mindjárt leültek-e az ebédhez ? Vádlott: Nem ültek mindjárt az ebédhez, mert még jókor volt. Az öreg, akinél voltunk, a szobában volt, én meg a konyhában. Elnök: Lehető félreértések kikerülése végett jelezem azt, hogy "Wollner Herman, midőn Scharf Móriczczal szembesittetett, ez utóbbi Wollner Herman szemébe azért nem vallott, amenynyiben egész határozottsággal benne nem ismerte fel a koldust, kiről vallomásában szólott. Friedman: Akkor félreértés van a dologban. Köszönöm a szives figyelmeztetést. Én ugy értettem a vizsgálati iratokból, mintha Scharf Móricz szemébe mondta volna Wollnernak, hogy ő ott volt. Eötvös: Megismerné-e azon uri forma zsidót, a kinél, mint mondja, Eszláron ebédelt ? Vádlott: Ha meglátnám, talán megismerném; de inkább megismerném az asszonyt, mert hisz több mint egy éve történt a dolog. Eötvös: Hogy nézett ki ? Vádlott: Fiatal ember nem volt, annyit tudok. Eötvös: Azelőtt soha sem volt Észláron ? VádlottNem voltam; azóta hallom, hogy ütik verik a zsidókat, nem mentem oda. Eötvös: Előbb azt mondta, hogy meglehet, hogy rosszul értettem, hogy az a zsidó, a kinél ebédelt, a zsinagógával szemben, egy nagy udvarban lakott. Vádlott: Nem egészen a templom mellett, egy kissé felül, távolabb. Eötvös: Napkeletnek esik talán ez a ház a zsinagógától. Vádlott: Itt van (kezével jobbra mutat) a zsinagóga, amott van (balra mutat) az a ház, kert is van benne és az ut mellette. Székely: Koldusnak tekintette-e ön magát? Vádlott: Én egészségtelennek éreztem magamat ; ugy éltem ahogy tudtam ; koldultam is. Székely : Ugy tekintette magát mint koldust, vagy hajcsárt ? Vádlott : Mint koldus. Ezután Buxbaum vádlott hallgattatott ki németül. Előadja Neu-Szandekben született Galicziában, 27 éves, tanítói pályára készült s a mult esztendőben azért jött T.-Eszlárra, mert hallotta, hogy ott kántort keresnek. A sakterságot soha nem tanulta, nem is ért hozzá. Eszláron Süszmannái volt szállva. Előadja, hogy 1882 ápril 1-sején d. e. y

29 órakor történt a próba könyörgés a templomban, a honnan 11 óra körül jöttek ki. Ekkor Süszmanual egyenesen hazamentek. Mindenki láthatta, hogy ebéd után lefeküdt aludni a padkára. Elnök: Ön ellen az a vád, hogy közreműködött Solymosi Eszter meggyilkolásában. Vádlott: Az az ember, aki reám azt mondja, az egy hazug, hunczfut ember, ki nem igazat mond. Mikor körülbelül 11 órakor Süszman úrhoz hazamentünk, ott maradtam egész napon át. Emlékszem, hogy egy magyar lány is volt ott a szobában, midőn Süszmanhoz hazamentünk. Több hozzá intézett kérdésre, melyek Scharf Móricz vallomására vonatkoznak, ezen vádlott határozott tagadással felel. Kihallgattatott ezután Braun Lipót (Lébi) 29 éves sakter volt Tégláson. Tavaly ápril 1-én levén a sakter választás Eszláron, oda ment; ez előtti csütörtökön reggel érkezett meg Eszlárra, a hol Taubnál tartózkodott. Meggondolja, hogy körülbelől V

2 11 óráig tartott szombaton a píóbakönyörgés ; innen rögtön egy általaf nem ismertt emberhez ment reggelizni. Ebéd után, melyet Taubnál költött el, pihentek. A gyilkossági vádra előadja, hogy az képzelhetlen dolog,|hogy megtörtént. Egy sakternek a legszentebb embernek kell lenni s ha nem az, nem is választják meg. Határozottan tagadja, hogy tudna valamit a gyilkosságról, nem hogy ő abban részt vett volna. sr.. aáá Nyíregyháza, nyomatott Piriuger és Jóba köny nyom dójában. ^ j