Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök: Mennyi időbe kerül az ut a templomtól a maga házáig ? Tanu: Belekerülthet másfél fertály órába. Nem igen vigyáztam meg. Az ember, amidőn beszélgetve, megy nem megy hamar. Elnök: Akkor azután hogy a maga házához értek, hányan maradtak együtt? Tanu; Mindnyájan jöttünk : én, Schwarcz Salamon, Taub Emánuel és Braun. Elnök: Hát Taub is bement? Tanu: Bejött, de nem tudom bizonyosan, mert a kulcs volt nála; hogy egyenesen ment-e haza és az azután jött vissza, mert früstöknél nálam volt, vagy pedig először bejött hozzám és azután ment el, mert mondta, hogy nálam van a kulcs. Elnök: Azt tudja biztosan, hogy Taub előbb haza ment a saját házához, haza vitte a kulcsot, és onnan visszatérve ment magához, vagy pedig egyenesen magához ment ? Tanu: Nem emlékszem reá. Elnök: Csak hogy ott volt, mint a másik két metsző, És mennyi ideig mulattak és fi üstököltek ott ? Tanu Jó fertályig. Elnök: Midőn eltávoztak mind a hárman egyszerre mentek? Tanu: Egyszerre, Elnök: Az is állíttatik, hogy nem is mentek egyszerre, előbb Taub ment haza, és a két metsző magával marad továbbra is. Tanu: Én ugy gondolom, hogy mind a hárman elmentek. Elnök: Azután mikor találkozott a metszőkkel ? Tanu: Én mentem oda. Elnök: Miért? Tanu: A bort vittem; akkor összetalálkoztunk megint. Elnök: Ez már el volt mondva. Russu biró: Mit csinált még azután ? Tanu: Ültem a metszőkkel, mulattam vagy 3/

4 óráig. Russu: De mikor elmentek a früstöktől, maga othon mradt? Tanu: Igen, Russu biró : De mit csinált ? Tanu: Az ebédhez készültem. Elnök Szólítja Solymosi Zsófit (Bejön). Székely: Pálinkázás alkalmával, mikor bejött a három metsző, ki volt a maga házában még? Tanu (hallgat). Elnök: Ki volt a maga házában még, mikor a három metsző bejött? Tanu: Házi cselédek, feleségem, gyermekeim és szolgálóm is; biztosan nem tudom, hogy volt-e. Székely: Nem jött valaki a szobába ki és be? Tanu: Én nem emlékezem rá. Oly érdekes nem volt nálam, hogy ugy emlékezzem. Székely: Solymosi Zsófi nem volt benn? Tanu: Volt benn a házban, a spor mellett állott, emlékezem, hogy ott mosott volna. Székely : Solymosi Zsófi volt-e benn a házban ? Elnök : Azt majd én teszem föl kérdésül. (Tetszés a közönség között.) Milyen időtájban volt az, mikor Rosenberg haza jött a templomból? Solymosi Zsófi: 11 óra tájban. Elnök: Kikkel jött haza? Tanu: Azt én nem láthattam, mert nem ügyeltem és nem voltam künn; csak maga jött be a házba. Elnök: Emlékszik-e rá, hogy lettek volna nála ugyan akkor vendégek? Tanu : Akkor nem voltak, arra nem emlékezem, hogy lettek volna. Elnök: Sem früstökre sem ebédre ? Tanu ; Nem voltak. Elnök: Azután magával vitt-e bort máshova? Tanu: Nem vittem egyébhová, mint a másik sakternél. Elnök: Milyen időre esett az? Tanu: Déltájon, 11 óra 12 óra közt. Elnök (Rosenberghez) : Hát ő azt állítja, hogy magánál akkor nem volt senki sem früstökön, sem ebéden? Tanu: Kérem szépen, most mondja Zsófi, ő nem látta, hogy ki jött volna be velem, miután künn nem volt; maga vallása szerint benn volt akkor a házban. Mindenki bizonyítja, hogy bejöttek früstökre nálam; hogy mondhatja hát, hogy nem voltak. (Solymosi Zsófihoz) : Hát csakugyan benn voltak a házban ? Solymosi Zs.: Nem voltak, már azt nem igazán mondja, mert nem voltak ; én emlékezném, ha lettek volna. Rosenberg : Tudom hogy emlékeznél, ha akarnál, de nem akarsz. (Mozgás a közönség között). De juttasd csak eszedbe! Mert olyan esetre csak emlékezik az ember, ha 3 vendég jön az emberhez. Elnök: No csak ne daráljon olyan sokat. 0 azt állítja, hogy nem voltak, maga azt állítja,' hogy voltak. (Solymosi Zsófihoz): Eszterrel mikor találkoztál az nap? Solymosi Zs.; Mikor mentünk a sakternél. Elnök: Jött vagy ment Eszter? Solymosi Zs.: Akkor ment a boltba. Elnök: Szólott-e akkor Rosenberg valamit, hogy kicsoda volt az, akivel beszélgettél ? Solymosi Zs.: Kérdezte tőlem, hogy ez a testvéred? Elnök: És? Solymosi Zs.: Én mondtam, hogy ez. Elnök: Egyéb beszéded nem volt Rosenberggel ? Solymosi Zs.; Nem beszéltünk semmi egyebet. Elnök: Hát mikor estefelé a templomból már haza felé jött Rosenberg és már keresték Esztert a községben, volt szó Rosenberggel; hogy megtalálták-e vagy sem? Beszéltek arról együtt Rosenberggel? Tett-e kérdést magának Rosenberg, hogy megkerült-e Eszter? Solymosi Zs.: Igen, mert én sirtam, járkáltam mindig. Édes anyám jött be, mentem eléje az utczára és akkor mondták, hogy még nincs meg Eszter. Erre mondták, hogy az én | leányom is ugy ment el, s a vályogszürün volt; meg lesz az is. Elnök : Ki mondta azt ? Tanu: Rosenberg; mert azt mondja, az én leányom is ugy ment el, ott volt a vályogszürün és haza jött; csak ne busulj, ne sirj, meglesz az is. Elnök (Rosenberghez): Tett maga ilyen nyilatkozatot ? Rosenberg: Én nem tudom biztosan. Elnök (Solymosi Zsófihoz): Hát arról volt-e szó, hogy Eszter szomorú, vagy jó kedvű volt-e ? Solymosi Zsófi; Nem volt arról semmiféle szó. Elnök: Rosenberg azt mondja, hogy maga azt mondta, sajnálom a szegény Esztert, olyan szomorú volt. Solymosi Zsófi : Azt mondtam, hogy sajnálom, de szomorúságról nem szóltam. Hogyan is beszélhettem volna szomorúságról, mikor dicsekedett örömmel, hogy pénzt kap tisztességére, ruhára, csizmára. Rosenberg: Hogy mondhatod, hogy nem mondtad? Zsófi; Nem mondtam. Rosenberg: Kérdeztem, volt-e baja? Azt mondtad, nem volt, csak láttam, hogy szomorú. Hát mondtam, miért nem kérdezed, mi a baja? Te azt felelted; elég marbaság volt tőlem. Ez volt akkor mindjárt. Négy-öt nap múlva ismét jött rá a beszéd. Ismét azt mondtad, csak azt a marhaságot ne tettein volna, hogy nem kérdeztem, mi baja. Zsófi: Nem mondtam. Rosenberg: Mikor elküldtek Groszberghez, ott is kijött, ott volt egy szolgáló, nem emlékszem nevére, ott is mondtad, hogy szomorú volt, ott is sajnáltad, hogy miért nem kérdezted. Tagadni lehet, annál könyebb nincs. Zsófi: Még akkor eltűnt Eszter, mikor én Groszbergnél voltam szappanért és petróleumért. Még akkor kérdezték tőlem : hogy megy dolgod Zsófi. Azt mondtam, jól, csak ezután is ugy legyék. Mikor Eszter eltűnt, nem voltam akkor ott czukorért. Rosenberg : Nem mondtam, hogy czukorért, csak azt, hogy valamiért. Nem volt talán egy hét sem, hogy ne küldtem volna Groszberghez valamiért, amellett én is minden másnap kimentem. Elnök: Maga azt állítja Zsófival szemben, hogy ugyanazon a napon, mint később is, akként nyilatkozott Zsófi, hogy azt a marhaságot ne követtem volna el, hogy nem kérdeztem meg szomorúságának okát. Zsófi pedig ezt tagadja. Eötvös; Rosenberg, volt-e ön ezen ügynek vizsgálata alatt letartóztatva, elzárva ? Tanu: Voltam. Eötvös: Hol? Tanu : Nyíregyházán. Eötvös: Mikor lett letartóztatva? Tanu: Gondolom, junius 22-én. Eötvös: És meddig volt börtönben ? Tanu: Szeptember 16-ig vagy 20-ig.