Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök : Emlékszik-e arra, hogy a templomban délelőtt egy zsidó koldus volt? Vádlott: Igen. Elnök: (Wollnerre mutatva) ugyanaz volt-e, aki ott ült imént mellette? Vádlott: Nem emlékszem reá. Elnök: Ezzel nem érintkezett ön soha? Vádlott: Soha. Elnök: A vád az, hogy ezen zsidó koldus bevezette Solymosi Esztert a templomba, és ott Buxbaum, Braun és a koldus őt lefogta és a földön tartotta, ön pedig a metszőkéssel megvágta a nyakát. Vádlott: Mindenki fogja bizonyítani, hogy az ilyen bűntett nemcsak a társadalmi, hanem egyszersmind a természeti törvények által is meg van tiltva. Nekünk, mint izraelitáknak különösen a Mózes törvényei által halálbüntetés mellett vau megtiltva ; tehát nemcsak valláskülönbség nélkül van megtiltva az ilyen bűntett, hanem lehetetlen is, véghez nem vihető. De mi okból is történt volna ez ? Mi indíthatott volna bennünket e szörnyű bűntett elkövetésére ? Elnök: Tehát ezt a vádat merően valótlannak állítja és meg nem engedi, hogy az megtörténhetett volna ? Vádlott: Valótlan ! Nemcsak valótlan; de lehetetlen is ! Elnök: A mult esztendő julius 20. napján jelentkezett ön nálam és előttem, valamint egyik kir. ügyész és egyik törvényszéki biró előtt; akkor azt nyilatkoztatta ki, hogy ön volt az, aki a templom mellett elhaladó Solymosi Eszter leányzót azért, mert az önt csúfolta, megütötte akképpen, hogy a leány meghalt, hogy nappalra őt a templom mellett gazzal elfedve rejtegette, éjszakán pedig maga vitte el a Tiszába. Igaz-e ez ? Vádlott: Igaz. Elnök: És ezen előterjesztése után ismét mit mondott ön ? Vádlott: Nagyságod azt méltóztatott mondani, hogy az, amit mondtam, nem valószínű és el nem hihető; tehát visszavontam magam is. Elnök : Mi indította önt erre ? Vádlott: Akkor megmondtam, ma is ismétlem, hogy én ezen egész elfogatásnak nem tudtam semmi törvényes alapot adni, valamint itt tartásunknak sem; mert ugy bántak velünk, mint a legaljasabb, leggonoszabb emberekkel szoktak; még ugy sem bántak velünk. Tehát én azt a hatóság részéről üldöztetésnek tekintettem, s ennek következtében elhatároztam magamban, hogy inkább föláldozom magam, mint sem hogy itt szenvedjek én és szenvedjenek a többiek. Elnök: Tehát ön elhatározta volt, hogy többi társait is megmentse ? Vádlott: Hogy végetvessek a dolognak. Elnök: Tehát, hogy ön magát megmentse és társait megmentse ? Vádlott: És egy kis zavarban is voltam, Eötvös Károly védő ügyvéd: Szabad kérdést intéznem ? Elnök: Méltóztassék. Eötvös Károly: Mikor lett elfogva vádlott ? Vádlott: Május 19-én. Eötvös Károly: Mikor adták először tudtára, hogy mivel vádoltatik ? Vádlott: Akkor mindjárt, 3—4 nap múlva. Eötvös Károly: Mindjárt tudtára lett adva ? Vádlott : Igen. Védelmezni akartam magam; de nem engedték. Elnök : Ott Taubnál voltak ebéden ? Vádlott: Igen, ott ebédeltünk. Elnök: Ebédeltek már akkor, mikor Rosenberg bort hozott ? Vádlott: Igen, ebédeltünk. Elnök: Ebéd után is hozott bort Rosemberg ? Vádlott: Ebéd után is. Elnök: Többször hozott, vagy csak egyszer ? Vádlott: Csak egyszer. Funták Sándor védő: Nem emlékszik arra, hogy valaki ételt hozott és ki volt az? Vádlott: Hozni kellet valakinek. Funták védőügyvéd: Kire emlékszik ? Vádlott: Rosenberg hozta. Elnök: Taubnál nem főztek? Vádlott: Szombat volt, nem. Elnök: Nem volt valami kész étel? Vádlott: Igen volt a kemenczében. Az a szokás van nálunk, hogy négyen-öten szomszédok egy kemenczében rakják az ételt, és azután szombaton haza vitetik. Elnök: Tudja maga, hogy Taub számára sütött-főzött étel van Rosenbergnél? Vádlott: Hallottam. Székely Miksa védőügyvéd: Ismerte ön Junger Adolfot ápril elseje előtt? Vádlott: Nem. Székely Miksa: Hát azután látta? Vádlott: Látnom kellett, mert ott volt a templomban. Székely: Honnan ismerte? Vádlott: Ismertem, mert láttam a templomban és kérdeztem egyiket-másikat; mert a pályázónak ismernie kell jövendő gazdáit. Székely: Délután szavazatokat keresett, tett-e látogatást ez alkalommal Jungernél? Vádlott: Nem. Székely: Hát Braunnál? Vádlott: Ott sem. Székely: Nem ismerte ? Vádlott: Nem ismertem. Székely: Lusztig Sámuelt ismeri? Vádlott: Igen. Székely : Ott tett látogatást ? Vádlott: Ott sem. Friedman védő: Ebéd alkalmával kik voltak Taubnál? Vádlott: Taubnál? Friedman: Egyedül ebédelt ott, vagy voltak ott mások is ? Vádlott: Hárman voltunk ott, én, Braun és Taubb. Friedman: És ebéd után ott maradtak-e vagy elmentek onnan? — Vádlott: Ott maradtunk. Friedman: Volt még valaki ott ? Vádlott: Rosenberg, aki Ebéd után jött. Fridman: Más nem jut eszébe ? Vádlott: (hallgat.) Elnök: Hát az estét hol töltötték? Vádlott: Mikor? Elnök: A szombat-estét. Vádlott: Megvoltunk hiva Licbtmannál, ott voltunk kis ideig és hazamentünk. Elnök: És mely idő volt, mikor haza mentek ? Vádlott: Nem tudom határozottan. Elnök : Hát hozzá vetőleg ? Vádlott: Ugy tiz óra volt. Heuman védő ügyvéd: Maga azt mondja, hogy délután pihentek, mindjárt ebéd után. Nem imádkoztak mindjárt, mint rendesen szokás? Vádlott: Ebéd után szokás szerint imádkoztunk. Heuman: Azt mondja, hogy két ládányi zsidó volt ott. Tudja-e azoknak neveit? kik voltak? Vádlott: Ismerem őket, de vezeték nevüket nem tudom. Heuman: Mondja meg hát a zsidó nevüket. Vádlott: b.-ladányi korcsmáros és botos. Heuman: Ezen két tanú eddig nem lett kihallgatva ; én tehát tisztelettel kérem a tek. törvényszéket, hogy Grosz Farkas és Guttmann József ládányi lakosokat arra nézve méltóztassék kihallgatni, hogy a kérdéses napon a templomból kimenet csakugyan együtt mentek a vádlott és társai? Elnök: Leülhet vádlott. A tárgyalást félórára felfüggesztem. (Szünet.) Szünet után elővezették Vollner Herman vádlottat. Elnök kérdéseire előadja, hogy 37 éves izraelita, nős, két gyerméke van, napszámos szokott lenni, vásárra szokott menni, marhákat szokott hajtani, vagyona semmi sincs. Előadja, hogy a mult évben egészségtelen volt, nem tudott dolgozni, nem tudott megélni. Utóbb Szathmármegyében Hodászon tartózkodott 7—8 évig. Elnök kérdésére elmondja, hogy a mult évben, húsvét előtt, szombaton volt Eszláron és vasárnap ment el onnan, az egyházfinál tartózkodott, nevére nem emlékszik. Elnök: Mi czélból utazott Eszlárra?