Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

(Egy félórai szünet után.) Következik Liecktmann Mórné kihallgatása. Friedmann védő: Mielőtt a tanu ki hallgattatnék, egy körülményre kérem ki Dagyságod figyelmét. Értesülésem szerint ugyanis, a tanuk szobája tényleg lazán őriztetik ugy, hogy a tanuk közül néhányan itt a közönség között is vannak, másrészről kijárnak, egymással értekeznek; holott az eljárási szabályok értelmében, még a szobában sem szabad egymással az ügy felett értekezni. Meg vagvok győződve, hogy ez nagyságod utasítása ellenére történt. Ennélfogva azon kérést terjesztem elő, hogy midőn nagyságod intézkedései ez irányban bizonyára intentiói ellenére, kétségtelneül nem voltak elég hatályosak arra nézve, hogy a tanuk tökéletesen isoláltassanak; méltóztassanak elrendelni, hogy ben a tanuk szobájában egy csendőr alkalmaztassák, a ki egyenesen megtiltja azt, hogy a tanuk egymással az ügy felett értekezhessenek, és őrködjék a felett, hogy a tanuk közül senki ki ne menjen és senki a tanuk szobájába be ne menjen, aki oda nem tartozik. Elnök: Részemről ugyanazon intézkedések, az ellenőrzés tekintetében, megtörténtek; azonban majdnem lehetetlen volt meggátolni, hogy mégis visszaélések ne történjenek. Igy például tegnap reggel jelentették nekem, hogy egy zsidó fiu be akart menni a tanuk szobájába, sőt tényleg be is ment ugy, hogy ki kellett őt utasítani. Megtörtént az is, hogy egy szabad lábon levő vádlott ugyancsak be ment a tanuk közé, akit hasonlóképen kikellett vezettetni. Ily túlkapások és ily tolakodás ellen, majdnem lehetetlen kellő szigorral eljárni, mert a csendőrök sem ismerik az embereket, vájjon tanuk-e vagy sem; és ha kiakarják játszani az intézkedést, valamely tanu idézvényét a kezébe nyomják a nem tanúnak, aki igy bejut a tanuk szobájába. Friedmann : Kiegészítem előterjesztésemet azzal, hogy nemcsak a zsidó fiu, hanem egy magas raugu katonatiszt is bement a tanuk közzé, és jött ide a terembe egy tanu, tudtommal most is itt van. Nem akarom megnevezni, csak az intézkedés némi igazolására hozom föl. Elnök: Amennyire lehetséges, a kellő intézkedést ezentúl is megtétetem. (Tanúhoz,) Lichtmanu Mórné! midőn deczember 21-én kikallgattatott a vizsgálóbiró által, tekintettel beteges állapotára, egyszersmind az eskü is kivétetett öntől. Megtudná mondani azt, hogy mily körülményekre hallgattatott ki a vizsgálóbiró által ? Tanu: Nem emlékszem, mert mindig beteg vagyok. Elnök: Emlékszik-e a mult év azon napjára, amelyen idegen metszők voltak Eszláron próba-könyörgés megtartása végett, hogy közülök valamelyik metszőnek megválasztassék ? Tanu: Igenis. Szombaton volt, gondolom ápril 1-én. Elnök: Vissza tud-e emlékezni arra, hogy a kérdéses napon este vacsoráltak-e házuknál idegen metszők? Tauu: Igen. Feküdtem, de láttam. Elnök: Hát arra emlékszik-e, hogy házuknál ebédelt egy idegen ? Tanu: Egy szegény koldus ember. Elnök: Emlékszik-e azon ember kinézésére? Tanu : Azzal nem szolgálhatok, mert mindig beteg vagyok. Pár napja csak, hogy fenn vagyok. Elnök: Künn ebédelt-e azon ember, vagy az asztalnál? Tanu: Az asztalnál. Elnök: Ez volt-e azaz ember? (Wollnerhez): Álljon fel! Tanu (Wollnerre tekint): Azzal nem szolgálhatok ez volt-e. Már egy éve elmúlt. Elnök: Akkor feküdt-e ön vagy fenn járt ? Tanu : Nem emlékezhetem rá. Elnök: De ha feküdt, akkor nem láthatta. Tanu: Láttam, mert azon szobában feküdtem, melyben ebédeltek. Heumann védő: Engedjen meg nagyságod, hogy Wollner; előre lépjen, mert ott ahol áll, fel nem ismerhető. Elnök : Wollner lépjen előre! (Wollner a bíróság asztala elé lép). Wollner: A tekintetes asszony a divánon feküdni tetszett. Tanu: Lehet, én ritkán ülök az asztalnál. Elnök: Felismeri ezt az embert? Tauu: Egy éve elmúlt. Tudom, hogy volt ott egy szegény ember, de hogy az volt-e, arra esküdni nem merek. Elnök: Ázt mondja, hogy tudja, hogy egy szegény ember náluk ebédelt. Honnan van az, hogy deczember 21-én erre egyátalán nem emlékezett? Tanu: Éppen akkor ohau helyzetben voltam, a vizsgálóbíró maga is mondhatja, hogy nem voltam képes még beszélni sem. Elnök: De ki tudta mondani azt, hogy nem emlékszik vájjon ott ebédelt-e, éppen ugy kitudta volna mondani azt is, hogy emlékszik. Ezen kihallgatás ezelőtt 6 hónappal történt, tehát sonkái közelebb esett a kérdéses eseményhez, mint a mai kihallgatás. Tanu: (Nem felel.) Elnök: Hogyan oldja meg ezen relytélyt ? Tanu: Csak ugy mondom, hogy nem emlékeztem akkor, mert nagyon rosszul voltam. Még a vizsgálóbiró ki sem ment a szobából émelygésem és hányásom volt. Székely védő: Nein tartott attól, hogy a vizsgálóbiró letartóztatja, ha megmondja, hogy szegény ember volt a házánál? Tanu: Nem is tudtam semmit, nagy émelygésem volt. Elnök: Nem félt-e kegyed? Tanu: Nem féltem. Miért félnék? Székely : Akkor sem félt ? Tanu: Nem. Heuman védő; Nem tudja azon szegény ember, ki ott ebédelt, kvártélyon hol volt? Tanu: Azzal nem szolgálhatok. Heuman: Ott volt a felesége is ? Tauu: Semmit sem tudok, beteg voltam, a szobából ki sem mehettem. Elnök: Milyen idő tájban szoktak ebédelni? Tanu : 12 órakor. Elnök: Ezt pontosan megtartják. Tanu : Rendesen, ha férjem otthon van, és szombaton otthon volt, hát 12 órakor ebédeltünk. Eötvös : Emlékezik-e arra, hogy ugyanazon időben mikor az a vándorló vagy koldus ott ebédelt, ételt küldött egy más szegény öreg zsidó részére, aki a faluban valakinél volt elszállásolva ? Tanu: Nem emlékezhetem mert feküdtem, hanem mondtam, hogy küldjenek, mert én nem voltam kint, hanem van cselédem. Elnök : Kit küldtek, kik intézték el ? Tanu: A Szakácsné. Eluök: Hogy hivják. Tanu: Fräukl Hani. Elnök : Most is ott szolgál ? Tanu : Igen. Elnök: Es azt a Sáfár leányát hogyan hivják ? Tanu: Ohrenstein Berta. Elnök: Hová küldték az ételt ? Tanu: Ugy hiszem Braunhoz küldték, Braun Ábrahámhoz. Elnök: Délben, vagy este ? Tanu; Ebéd után. Elnök: De ezt csak a szakácsnétól elbeszélve tudja, de kegyed nem látta ugy-e ? Tauu: Én nem voltam a konyhában. Elnök: Kijelentette kegyednek azt, hogy szükséges volna, hogy idegen helyre, egy szegény embernek étel küldessék ? Tanu: Az már tudva van a cselédeknél, hogy ha szegény ember van, nincs neki mit eDni, akkor visznek neki. Bejött a szakácsné, mondta, hogy szegény ember van, nincs mit ennie, hát küldtek neki. Elnök : Melyik szakácsné ? Tanu: Frankel Hani. Bevezetik Frenkel Hanit. Született Eszláron, 19 éves, hajadon, szakácsné Lichtmaunál. Eluök: A mult esztendő húsvét előtti szombaton délben küldött -e maga ebédet a faluban valamely házhoz, vagy sem ? Tanu: Igen. Elnök: Ki által küldött ? Tanu: Az ispán ur leányával. Elnök: Kinek a rendeletéből ? Tanu: A tensasszony rendelte. Elnök; Ki jelentette az asszonynak, hogy szükséges étel valahol ? Tanu: Felmentünk az ispán úrhoz kérdezni, hogy haza jött-e a szegény ember a templomból. Azt mondta, hogy nem, oda haza van, ahol a kvártélya van, beteg. Elnök: Honnan tudta, hogy szegény ember van a faluban ? Tanu : Nálunk vacsorált. A szerkesztésért felelős; Jóba Elek. Nyíregyháza, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.