Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

lO-ílik szám. ,TISZ A-ESZLAR« Nyíregyháza, junius 28. Taub vádlott: Alásan kérek egy szót, arniut észrevettem ebből a három tanu kihallgatásából, egy kicsit tévednek. Ugy látszik, hogy nem értik, hogy mit kérdenek tőle; mert egyik azt mondja, hogy kimentünk együtt, de vele nem meutüuk együtt, mert mikor mi mentünk a templomból. . . Elnök : Maga arról ne beszéljen, hogv a tanuk mit mondanak, hanem ha van valami kérdése azt felteszem; de ne bírálja azt, hogy vájjon ők igazat szólnak-e Taub: Csak azt akartam kérdezni, hogy lehet-e elbeszélni, hogy ezek ugy jönnek ki, mint a vizsgálat alatt. Elnök: Nem értem. Heuman: Osszeakarja a dolgot egyeztetni. Elnök; Nem értem, hiszen semmi összeegyeztetést nem tesz. Következik Lichtman Jakab kihallgatása. Született Borsodmegyében, Zsadányban, 42 éves, nős, gyermekes haszonbérlő Eszláron. Előadja, hogy tavaly húsvét előtti szombaton jelen volt a templomban a próba könyörgésnél, midőn Schwarcz, Buxbaum és Braun pályáztak a raetszőségre. Elnök: Tudta-e előtte, miért jöttek ezek Eszlárra? Tanu; Határozottan nem emlékszem, hogy tudom-e mindegyikről. De Schwarczról határozottan tudtam, hogy azért jött. Elnök ; Előbb beszélt önuel ? Tanu : Igen is. Elnök: Mikor volt a választás; akkor vagy kősőbb ? Tanu: A választás később ejtetett meg. Elnök; A próba könyörgés alatt együtt volt velők a templomban ? Tanu: En később jöttem és valamivel előbb mentem el, mint a többiek; mert mindig ugy teszek: legkésőbben megyek be, leghamarabb ki (Derültség a közönség körében). Elnök: Azt tudja-e hogy kijövet miként oszlottak szét? Tanu : Határozottsággal nem emlékszem. Elnök: Akkor nap volt-e még a templomban ? Tanu: Voltam este, de nem azou czélból, hogy imát monjak, hanem mert felkérettem korcsmárosom Szüssmann által, és Einhorn József által, amenyiben az italmérés felett valami viszály volt közöttük. Felkértek, hogyha lehetne köztük valami egyezkedést létre hozni, hogy egymást ne rontsák, és egyik vagy másik azon helyzetbe ne jusson, hogy a haszonbért Dem volna képes fizetni. E czélból bementünk nem a templomba, de az elő pitvarba, amenyiben szokás, ha valami kiegyenlítés van egyik vagy másik (zsidó) fél közt, vagy tanácskozást akarnak tartani, uemcsak Eszláron, de mindenütt, az imaház szobájában ejtik meg a tanácskozást. Elnök : Mikor mentek a templomba ezen egyezkedés végett ? * Tanu : Bocsánatot kérek tek. törvényszék! tüzetesen viszszaemlékezni már uem tudok. Valószínűleg 8 óra tájban. Határozottan nem mondhatom. Elnök : És hoszasan tartott a tanácskozás ? Tanu : Más félóráig, vagy egy és három negyedig. Eluök : Hányan voltak együtt jelen ? Tanu: (gondolkozva) Börner volt, a két Einhorn, Szüssmanu is ha jól emlékezem Groszberg is. Enök: Kiadta a világot? gyertyát vagy lámpát? Tanu: Rendeseu ha beszoktuuk menüi, van ott gyeryta, maradvány gyertya, vagy egész gyertya. Elnök: Nem volt, akire a dolog uem tartozott? Tanu: Meglehet, hogy Scharf vagy a fia. Elnök : Tehát a templomban az egyezkedés körülbelül egy óráig vagy másfél óráig tartott? Tanu: Másfél vagy egy és három-negyed óráig, olyan formán. Elnök: De az állíttatik, hogy sokkal tovább tartott, hogy 11 óráig tartott? Tanu: Azt már határozottsággal mondhatom, hogy nem? Elnök: Rózenberg Herman adott-e valami megbízást a mult esztendő junius közepén? Tanu: (Gondolkodva): Ha méltóztatik megmondaui, hogy miféle ügyben, adhattam neki de igy határozottan nem emlékszem, Elnök; Valami leánynak a keresésére nézve. Tanu: Igen, mondtam neki, hogy vaLmi levél jött — ugy gondolom — Sztropkó vidékéről, melyben azt irták, hogy van ott egy lányka, ki hasonlít az elveszett leányhoz, meglehet, hogy a levelet is átadtam neki. Elnök : És tovább nem folyt ön be a dologba ? Tanu: Nem. Elnök: Azt sem tudja, hogy elment- e azután oda Rosenberg vagy nem. Tauu; Igen, azt tudom. Elnök: Mondta magának, hogy el fog menni? Tauu: Arra uem emlékszem, hogy határozottan moudta-e, hanem azt nem tudom, hogy tudomásom volt róla. Elnök: Arról L, mikor visszajött ? Tanu; Arról is, mikor visszajött. Eluök: Milyen időbeu esett az a mult évben? Tanu: Azt tudom kérem, hogy akkor be voltam rendelve kihallgatás végett. Eötvös K. (Lichtman Jakabhoz): Hányszor lett kihallgatva Licthiuann Jakab ez ügyben, mióta az folyik ? Lichtman Jakab; Ezeu ügyben ki lettem hallgatva, mikor az izraelitákuak pünkösdjük van; nem emlékszem a napra hányadikán. a nagyságos ur kérdezte és éu feleltem rá. Továbbá be voltam rendelve Lökre, ott voltam tartóztatva két napig. Feleségem is be volt rendelve, de akkor a kihallgatás nem volt megejtve. Be voltam egyszer rendelve, erre emlékszem, mert cséplés ideje volt és a cséplőktől kellett elmenni — Tisza-Eszlár községbe; de ott nem hogy kihallgatva, hanem az égbe kellett néznem, daczára annak, hogy mondtam azou hajdúnak, vagy ki volt, hogy fájós szemeim vannak, megkapta és igy (mutatja) felrántotta nékem a fejemet. Eötvös: Tisza-Lökön le volt tartóztatva? Tauu: Igeuis. Eötvös: Talán internálva, ott tartóztatva, de bezárva nem! Tanu: Ne m, bezárva, nem; de elég volt nekem abból annyi is. Eötvös: Hát miként? Élő szóval jelentette ki a vizsgáló biró, hogy le van tartóztatva, vagy írásban ? Tanu: Kérem, kiküldtek értem. A napra én tüzetesen nem emlékszem vissza ; hanem jegyzökönyvet vezettem magamnak, otthon tuduáru, hogy melyik nap történt. Jelentkeztem a vizsgáló biró urnái és a szolgabírói hivatalban kellett várnom két vagy bárom óráig és azután a vizsgáló biró ur azt mondta; hogy mehet be a városba, mondja meg, kinél fog tartózkodni. Kérve-kértem engedje el, ha szükség nincs reám, és mivelhogy cséplés ideje van, uem akartam tartózkodni, mert dolgom van. Tessék — azt mondja a vizsgálóbiró ur — bemenni a városba, távozni egyáltalában nem engedem, mert nem tudjuk, melyik perczbeu lesz magára szükség. Akkor én kijelentettem, hogy nem lehet az. Újra mondta, hogy el ue távozzam. Estefelé ismét kimentem, hogyha megengedné, hogy mégis haza mehessek legalább hálásra. Akkor uem találtam a vizsgálóbiró urat, le volt küldve, a pandúr azt mondta: bogy nekem hazsmennem nem szabad. Éu kin levén a szolgabírói hivatalnál, jön a pandúr elém és azt moudja, hogy; épen most voltam a vizsgáló biró urnái, — azt mondta, hogy mondjam el Lichtmann urnák, »hogy ismét ne távozzék el, hálásra is itt kell maradnia.« Én kerestem a vizsgálóbiró urat, de nem találtam, mert nem engedtek felmenni. A kertben egy őr azt mondta, hogy arrafelé senkinek sem szabad menni. E szerint nem kérhettem magam a vizsgálóbiró urat, hogy engedje meg, hogy haza mehessek. Másnap, pénteken delelőtt jött egy pandúr, 8 tudatta velem, hogy nincs rám szükség, menjek haza. Eluök; Ki sem hallgattatott ? Tanu: Nem. Sem feleségem, ki szintén ott volt, sem én. Eötvös: Előbb azt mondta, hogy jegyzőkönyvet is vezetett. Miféle jegyzőkönyv volt az ? Tanu; Jegyzőkönyvet vezettem, hogy láttam, hogy Eszláron oly dolgok történnek, milyenek csak ostrom állapotban történhetnek. Az embernek minden percztől félni kellett. Láttam, hogy eugem is uton-lépten, mindenütt nagy figyelemmel kisérnek ; de egyszersmind tudomásomra jutott, hogy ki van küldve csekély személyem ellen kém. Tehát hogy igazolhassam mindenkor az alibit, vezettem a jegyzőkönyvet. Eötvös: Bemutatta ezen jegyzőkönyvet a vizsgálóbiróságnak ? Tanu : Nem mutattam be, de volt eset, midőn a vizsgálóbiró ur előtt kinyilatkoztattam, nevezetesen az első és második jegyzőkönyv felvételénél, hogy visszaemlékezem azon időre, midőn volt egy igazgató ur Kassán, Imre Lörincz volt neve, ki azt moudta mindig a deákoknak: jó az embernek mindig ovatosnak lenni, s azért ő naplót vezetett. Elnök: Tehát e példa vezette? Tanu: Nem ez vezetett. Csak azt akartam kihozni belőle,