Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu: Igen. Kérdőre vontam Gruttmann Józsefet, hogy miért nem tart gyűlést; azután metsző próba előadást tartottak, hogy kit fognak választani, kérdeztem. Nem tudtak reá felelni semmit, én azután mentem tovább. Elnök: Remer Jakabhoz eljárogatott maga gyakrabban ? Tanu : Igen. Elnök: Mert ennél lakott egy szolgáló Tóth Borbála, aki a vizsgáló biró által kikérdeztetvén, tudja, hogy Tóth Borbála mit állított? Tanu : Azt tudom. Elnök: Mi volt az? Tanu: Hogy megmértem egy metszővel együtt. Elnök: Ugyan mikor volt ez ? Tanu : Én nem tudok semmit ; hanem többen azt mond­ják, hogy az a hir, hogy állították azt a hazug pletykát. En később haza jöttem, mert Alter urnái voltam. Elnök : Az más. Hanem, hogy a vizsgálóbiró feltette azt a kérdést, hogy Tóth Borbálát Remerrel együtt megmérték volna, ő maga mit felelt ? Tanu: Éu mit feleltem, azt, hogy nem igaz, nem tudok semmit. Különben én vissza sem emlékszem erre. Nem is mond­ták nekem, hogy mertem volna, vagy hogy. Elnök : Ismeri maga azt a Tóth Borbálát ? Tanu : Igenis ismerem. Eluök : Megbízást adott-e neki ? Tanu : Igen. Egykor az udvaron volt egy rakás belindek, mondtam, hogy szedje a levelét. Erre adtam neki megbizást, más egyébre nem. Elnök: Meg bizta, hogy szedjen beléndek levelet. Tanu: Igen. Szombaton reá ér, akkor nem ad neki a fő­nöke dolgot. Elnök : Tehát volt magának czélja a beléndekkel ? Tanu : Igenis ! Eluök : Micsoda ? Tanu : Lakott egy Deutsch nevü — Elnök ; Tehát eladás végett ? Tanu : Igen. Elnök: Tehát eladás végett. Miért mondta maga Tóth Borbálának, hogy este vigye azt hozzá ? Tauu ; Ezt nem mondtam. Éu csak azt mondtam egysze­rűen, hogy szedjen. Lakott egy Deutsch nevü kereskedő, ez adta a megbizást, hogy szedessek. Elnök : Jöjjön be Löventhal Salamon. Elnök ; Löventhal Salamon, született Eszláron, 36 éves, nős, családos, Ófaluban lakik, van egy kevés vagyona. A mult évi zsidóhusvétot megelőző szombaton, volt-e a templomban ? Tanu ; Igen. Elnök : Idegen metszők is voltak ott ? Tanu : Igen. Elnök : Ismerte azokat ? Tanu : Akkor ismertem meg őket, azelőtt uem láttam. Elnök : Részt vett végig az isteni tiszteletben ? Tanu : Igen. Elnök : Meddig tartott ? Mikor ment be ? Mikor jött ki ? Tanu : 9 óra táján mentünk be, fél 11 órakor jöttünk ki. Elnök : Nem tartott az isteni tisztelet tovább mint máskor? Tanu: Nem. Elnök: A templomból kikkel jött ki maga, kikkel ment haza ? Tanu: Mindnyájával, kik azon faluba tartoznak. Elnök: Kikre emlékszik még is különösen, hogy a maga társaságában lettek volna? Tanu: Emlékszem többekre. Ott voltak velünk: Klein, Rö­mer, "Weistein és Junger. Elnök: Ezek egyike sem emlékszik magára; sem Römer sem Klein. A metszők eltávozára nézve mit tud ? Tauu: Rosenberg Lakásáig velem jöttek; ott bementek. Elnök; Rosenberg lakik tehát legközelebb, s maga nem is tudja meddig maradtak a metszők Rosenbergnél ? Tanu: Nem tudom. Elnök : Látta Taubot kijönni a templomból ? Tanu: Igen mindnyájan együtt jöttek. Elnök: Látta haza is menni? Tanu: Nem, csak Rosenbergig láttam. Elnök: Látta Taubot is, hogy bement Rósenberghez ? A szerkesztésért felelős; Jóba Elek. Tanu: Háznál láttam csak. Eluök: Otet és a három idegen metszőt? Tanu: 0 volt a harmadik. Elnök: Melyik volt a két idegen metsző? Tanu: Akkor bizonyosan nem ismertem a Táglásról való metsző nevét, a löki volt Schvarcz, a harmadik Taub volt. Elnök: Hát a harmadik idegent látta, hogy hová tért be ? Tanu; Nem láttam, csak hallottam, hogy Újfaluba ment. Ezt csak a templomban láttam. Elnök: Látta-e tovább a metszőket szombaton? Tanu: Nem. Elnök: Vasárnap sem látta ? Tanu : Nem. Elnök : Nem látta többé egyáltalán ? Tanu: Nem emlékszem. Elnök : A vizsgáló biró feltette volt magának azt a kér­dést, hogy állitja-e azt, hogy szombaton délután C3ak is Römer Jakab és Klein József társaságiban ment haza a templomból ? Tanu: En azt nem mondtam akkor, hogy többen is men­tek, de hogy ők is fognak-e emlékezni, hogy én velők jöttem ; nem mondhatom. Nem tudom, hogy ők is emlékeznek-e erre. Elnök : De mások is vottak ? Tanu: Hogyne! többen voltunk. Elnök; Mert épen az iránt tétetett fel a kérdés, hogy vájjon csak Römer és Klein társaságában ment-e haza és maga azt felelte, hogy csak evvel a kettővel ment. Tanu : Nem lehet, nem tudok róla, mert voltunk tizen­öten, tizenhatan is. Elnök : „Itt a vallomása. Tanu: Én emlékezem, hogy többen is voltak, de hogy a többi, is fog-e emlékezni, hogy én voltam-e vele, azt nem állit­hatom, mikor jöttek 15-en 16-an. Elnök: De van még egy eltérés az akkori és a mostani előadása közt. Nevezetesen az, hogy most határozottan emlék­szik arra, hogy tavaly magával együtt vagy egy időben az idegen metszők is haza mentek; mikor pedig kihallgattatott, akkor következőleg beszélt: »Arra emlékezem, hogy Taub ak­kori metsző ugyanazon időben hazajött az Ofaluból; de hogy az idegen metszők jöttek-e s melyikők jött az Ofaluból, azt uem tudom.» Tanu: Nem tudok róla, én ennek annyit mondtam, hogy a harmadikat nem ismertem, hogy a téglási vagy a tarczali volt-e. Elnök: Nem arról van szó, hanem hogy mikor kihallgat­tatott, határozottan állította, miszerint nem tudja, hogy a met­szők Taubbal együtt mentek volna haza felé; most meg állítja. Tanu: Akkor ugy mondtam, hogy hárommal jöttem haza. Elnök: Hogyan lehet aztán, hogy vallomásában mégis ugy vau ? Tanu: Én nem olvastam, nem tudom, hogy mit irtak oda. Akkor is ugy állítottam, megmondom a vizsgálóbiró előtt is. Székely ügyv.: Rosenberg kapujától nem ment Taub egyedül maga ? Tanu: Rosenbergtől ? Székely; Mikor megérkezett Rosenberg felé. Tanu: Nem láttam. Székely: Felolvastatott maga előtt a jegyzőkönyv «. vizs­gálóbiró által ? Tauu: Nem emlékezem. Székely: Erre csak emlékeznie kell Elnök: De aláirta ? Tauu : De éu tudom bizonyosan, hogy akkor is mondtam, hogy hárommal jöttünk haza. Székely: Nem tudja, hogy felolvasták-e ? Tanu: Nem emlékezem rá, nem sokáig tartott. Eötvös: Löwenthál, mikor lett maga a vizsgálóbiró által kihallgatva ? Tanu: Már utolja felé, mikor ott volt a vizsgálóbiró. Az ősszel, vagy a nyáron ? Friedmann ügyvéd: Szeptember 7-én. Eötvös: Maga a vizsgálóbiró ur hallgatta-e ki, vagy a vizsgálóbiró ur mellett még más is volt ? Tanu: Nem volt senki mellette, csak én magam. Friedmann (ülnökhöz): Kérem nagyságodat, van-e irnok aláírva ? Eluök: Nincs. Nyíregyháza, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom