Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

jávai mértük; ha valaki 4 liternél több bort vett, 22 krval, fél litert pedig 14 krjával. És ma is ugy áll az ár. Friedmanu: Midőn kijöttek a templomból, merre látta menni az idegen saktereket Braunt és Sehwarczot ? Tanu: Azt láttam, hogy a falu felé indultak. Friedmann: A gát felé ? Tanu: Igen, a gát felé. Friedmann: Nem vette észre, hogy megállottak ? Tanu: Nem. Friedmanu: Körülbelül a templomtól milyen távolságra lehettek akkor, mikor maga befordult a maga lakása felé, Újfalu felé ? Tanu : Talán lehetett 30 ölre. Olyanra gondolom. Heuman; Scharf gyújtotta meg a gyertyákat szombaton este, mikor a templom pitvarában tanácskoztak ? Tanu: Azt nem tudom. Scharf-e, vagy a fia. Heuman : Lámpa volt-e, vagy gyertya ? Tanu: Gyertya, kis milly-gyertya, vagy talán fagyugyertya. Székely: Ki nyitotta ki a templom ajtaját este ? Nem emlékezik reá ? Tanu: Nem tudom. Elnök: Üljön le. Einhorn Mór ! Bevezettetik Einhorn Mayer, ki az általános kérdésekre előadja, hogy született Eszláron, 24 éves, izr., neje, gyermeke s egy kis boltja van. Elnök: Igaz-e, hogy a t.-eszlári metszői állás megüresedett ? Tanu: Igaz. Eluök : És azt a hitközség betöltetni akarta ? Tanu : Igen. Elnök: Jelentkeztek-e valamikor erre a helyre valami idegen metszők ? Tauu: Igen. Elnök : Mikor volt ez ? Tanu: Azon héten történt; bizonyosan nem tudom, hogy mikor, csak pénteken érkeztek, azt tudom. Elnök: Melyik pénteken volt ez ? Tanu: Ugy nevezték nálunk: nagypéntek. Eluök: Tehát a húsvétot megelőző pénteken. Tanu: Akkor. Elnök: Hányan voltak ? Tanu: Hárman. Elnök: Tudja-e hová valók voltak ? Tanu: Igen, egyik volt téglásra való, egy másik Tarczalra, egy meg a tisza-löki. Elnök: Ismerte őket ? Tauu: Az előtt nem ismertem. Eluök : Tartottak-e ezek aztán valami próbaimádságot ? Tanu; Igen. Elnök : Mely napon volt az ? Tanu: Pénteken este és szombaton. Elnök: Szombaton mikor mentek be a templomba ? Tanu; Félkilencztől kilenczig. E tájon. Elnök: És ki jöttek ? Tanu : 11 óra körül. Elnök: Maga is ott volt a templomban ? Tauu: Azt határozottan nem tudom megmondani, mert én bátyámmal egy kissé elébb jöttem, betértünk: nem kisértera figyelemmel, hogy oda mentek-e vagy valahová: de azt tudom, hogy velünk jött az uton. Elnök: De azt állitja a bátyja épen, hogy Szüszmann nem ment magokkal? Tanu: Egy darab uton igen; nem mondom, hogy hazáig. Elnök: Sőt ellenkezőleg, bátyja azt állitja, hogy Süszmann a templom mellett maradt a metszővel és maguk előre mentek? Tanu : (hallgat). Elnök: Ugy van, ugy mondta ? Einhorn József: A templomból kérem alásan, kimentünk mi ketten, és ők jöttek. Einhorn Májer : Kijöttünk, egy kevés uton elindultunk együtt. Elnök: De előbb világosan azt mondta, hogy együtt mentek. Tanu : Hát tévesztettem. Elnök: Hát a másik két metszőt látta-e, mikor a templomból kimentek ? Tanu: Igen. Eluök: És látta-e őket merre mentek ? Tanu: A belfaluba mentek. Elnök: És meddig kisérték őket szemmel ? Tanu: Csak amikor elfordultunk a templomtól, mert én azután nem néztem hátra, hogy kivel mentek és merre mentek. Elnök: Hát csak aunyit látott, hogy elindultak az Ófalu felé? Tanu: Igen. Elnök; Braun Ábrahámot látta-e ugyanakkor a templomban ? Tanu : Nem emlékszem reá. Elnök: Midőn kihallgattatott Buxbaumra vonatkozólag, akkor azt mondta: »azt biztosan tudom,^hogy sem előttem, sem velem nem ment, később jöhetett.« Tanu : Ott is ugy mondtam. Elébb kijöhetett, de velünk nem jött; csak egy darabon jöttünk együtt. Lehet, hogy akkor eltévesztettem, és most jobban emlékezetembe jött, hogy miként volt. Elnök : Akkor közelebb állt a dolog megtörténtéhez, tehát akkor jobban kellett emlékeznie, mint ma. Tanu: Hirtelen nem tudtam rá gondolni. Elnök: Nem volt hirtelen, mert először kihallgattatott május 26-án, ez a vallomás pedig szól 6-áról. Eötvös védő: Ismerte maga Solymosi Esztert? Tanu : Ismertem, mert ő is Újfaluban lakott, és lakásom előtt többször elment. Eötvös: Sok lakója van Újfalunak ? Tauu: Van bőven. Eötvös; Van-e ötven ház benne? Tanu : Több van. Eötvös; Sokszor látta Esztert? Tanu : Mikor arra ment, mert épen az utczában lakom, többször láthattam; figyelemmel nem kisértem, de ismertem. Eötvös: Bizonyosan meri állítani? Tanu: Bizonyosan merem mondani, hogy ismertem. Eötvös: Egy kérdésem volna a tanúhoz, mely a dadai hullára vonatkozik. Elnök : Ennek ma.jd később lesz belye. Eötvös: Akkor kérem a tanút itt tartóztatni. Friedmaun: Eltérés van a vizsgálat alkalmával tett vallomása és a mostani vallomása közt. Fel lett-e olvasva magának azon jegyzőkönyv ? , Tanu: Fel. Friedmanu: Hát miért irta alá, ha oly dolgokat tartalmazott, melyek nem valók? Tanu: Hirtelen nem tudtam, és ijedtemben megvallottam a mint van. Friedmanu: De ha felolvasták, akkor csak hallotta ; tudta hát, hogy mit hallott ? Tanu (gondolkozik) : Ugy látszik, hogy jobban emlékezetembe jött most, hogy és miként jöttünk ki a templomból, mint akkor. Heumanu: Mitől ijedt meg? Tanu: Hogy oly hirtelen behívtak. Elnök: Első kérdésemre azt mondotta, hogy most jobban emlékszik. E fölött nem kell vitatkozni. Tanu; Igen. Elnök; És mindjárt haza távozott? Tauu; Igen. Elnök: Kinek a társaságában? Tanu: Később, majdnem egyszerre, azután máskép; van Ó-Falu is, Újfalu is, hát mi eltértünk az ujfalusiak Újfaluba, az ófalusiak mentek ófaluba. Elnök: De kinek a társaságában ment maga ? Tauu: Akkor elindultunk: Groszberg Leon, Süssmann Jakab, a tarczali metsző Újfalu felé. Eluök: Egyszerre indultak el? Tanu: Igen. Elnök -. A tarczali metsző is ezekkel volt ? Tanu : Mi velünk jött. Elnök : És ezután kinek a lakása van előbb, a magáé vagy a Szüszmanné ? Tanu: Előbb van az Einhorn Józsefé, azután az enyém volt, azután a Szüszmanné. Elnök: Hát maga visszatérvén haza, látta-e, hogy Szüszmann és a metsző elhaladnak háza előtt ?