Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Tanu: Nem volt 11 óra. Ezt arról tudom, mivel Süssmanhoz is mentem, mert volt egy beteg gyermeke, hogy elviszem Jósa doktorhoz Kállóba, Veiszsteinnak is volt egy beteg gyermeke, ezt is akartam elvinni. Kértem, hogy 11 órakor lehessen etetni és készülni, hogy vasárnap menjek. Elnök: Itt csak az a kérdés, hogy először azt mondta, hogy 11 óráig volt a templombau; most meg azt állítja, hogy kevesebb ideig. Tanu: Én akkor is azt mondtam a vizsgálóbiró urnák és kértem, hogy engedje elolvasni a jegyzőkönyvet. Azt mondta, hogy óriási szemtelenség! ítemer : Nekem is azt mondta, hogy óriási szemtelenség ! Groszberg: Elakartam olvasni, hogy tudjam, ha jól van-e ? Heuman: Hiszen felolvasták önök előtt! Tanu : Felolvasták. Elnök : Az hihetetlen dolog; ha nem valóan volt felvévo a jegyzőkönyv, hogy azt maga jószántából aláirjaRemer: Nem akartam azt aláírni, mert nem olvastam, később, midőn ismét felszólítottak, megint nem akartam tenni, mert nem tudtam, mi van benne. Azt mondta erre, óriási szemtelenség, azt még embertől nem láttam, hogy maga bele akar nézni, nem hisz nekem ? Grosberg: Azt tudom bizonyosan, hogy mikor haza érkeztem 11 óra lehetett. A templom is távol van, továbbá Süssmannhoz is bementűnk. Elnök: Hát azt tudja-e bizonyosan, hogy Süssmann is eltávozott a tarczali metszővel ? Tanu: Igen. Elnök: Kihallgatása alkalmával éppen ezen kérdés tétetvén magának, hogy a templomtól együtt ment-e Süssmann 11 órakor a tarczali metszővel: azt mondta, hogy nem biztosan tudja. Tanu: Biztosan tudom, hogy együtt. Elnök: Akkor biztosan nem tudta, mert biztosan tudja. Tanu: Tudom biztosan. Elnök; A másik két metsző kivel távozott ? Tanu: Az bent volt a falubeli emberekkel. Elnök: Kik azok a bent volt emberek ? Tanu: Rosenberg Hermann, Schvarcz Salamon, két ládányi ember Groszmann és Guttmann s mások, azokkal távoztak el. Elnök: Hát Braun Ábrahám magával ment? Tanu: Nem emlékszem, arra sem emlékszem, hogy volt-e a templomban, nem volt rá gondom. Elnök : Ugyancsak a vizsgálat folyamán következőket felelte maga a feltett kérdésre: Meglehet az is, hogy Szüszman nem jött velem, hogy később jött és csak Buxbaum volt velem. Tanu: Eiuhornnal beszéltem, igaz. Elnök: Továbbá azt is mondta: Nem tudom, hogy Buxbaum hol maradhatott. Csak annyit tudok, hogy az akkor jelen nem volt: bizonyos, hogy velem nem jött, és hogy én az Einhorn testvérekkel mentem. Tanu: Azokkal mentem. Beszélgettünk. Azt mondták; nekem ez, nekem az kell metszőnek, s tudom, hogy Szüszmann akkor uem volt jelen. Elnök: Tehát a mai kihallgatás és a vizsgáló biró előtt történt kihallgatás alkalmával tett vallomása közt sokféle eltérés mutatkozik. Tanu: Nem tehetek' róla; de arról hitet tehetek, hogy igy volt, a mint mondom. Heumann: Mikor a jegyzökönyvet irták, csak ő hallgatta ki magát. Tanu; Hát ki más lett volna! Heumann: írnok nem volt ott ? Tanu: A biró ur csak maga volt. Elnök: A vizsgálati jegyzőkönyvek, különféleképen vannak aláírva, egyesek a jegyző által is. Tíinu: Az ügyész ur kérdezte szükség lesz-e rá; ha nem: kimegy a Sóstóra, és eltávozott. Heumann: Lesz szives konstatálni a t. elnök ur, hogyha irnok jelen van, annak kezeirásával van irva a jegyzőkönyv. Elnök: Nem. De a tanúvallomások saját kezeirásával vannak ellátva. Friedmann: Az ideiglenes rendtartás szerint a vizsgálat során felvettek hitele attól függ: hogy az illető közegek akként jártak-e el. mint a törvények és szabályok előirják. A törvényben és szabályokban az áll, hogy tollnok használandó, de semmi törvény nem érti azt ugy, hogy a biró irja a jegyzőkönyvet és A szerkesztésért felelős; Jóba Elek. aláirja tollnokként az, a ki nem irta azt, a tollnok csak azon esetben Írhatja alá a jegyzőkönyvet, ha az csakugyan saját keze irása. Kérem méltóztassék e kérdést felderíteni. Elnök: Az e tekintetbeni vizsgálat, a védelem sorára nem tartozik. Tessék majd a kifogásokat a védelemnél előterjeszteni. Friedmann; Nem kívánok vitatkozni, de fentartom magamnak a constatálást, mert az csakugyan tartozik a végtárgyaláshoz, hogy valamely vizsgálati vagy nyomozási jegyzőkönyv szabályosan volt-e felvéve formailag. Az, hogy felelősségre vonassék az illető, természetesen nem tartozik ide, de a hitelesség igen. Elnök: A jegyzőkönyvek, valamint a vizsgálati iratok tárva állottak, és ennélfogva, hogy a kifogások a védelem előadásánál megtehetők, azt tudja oly jól, mint a védő ur. Tanu: Nekem volna még egy kis előadásom. Akkor kérdezett engem a vizsgáló biró ur, hogy mit tudok Solymossi Eszter eltévedéséről. Mondani akartam, de azt mondta, erre nincs szükség. Hát ha indítványozza a ngs. elnök ur vagy a tek. törvényszék akkor elmondom. Elnök: Az minden esetre igen fontos előadás lenne, ha maga tudna valamit Solymosi Eszterről. Tanu: Ot óra tájon mentem volna a templomba. Akkor jön sietve Huriné. Kérdem, hogy hova siet? Azt mondja: Beküldtem reggel azt a szajhát festékért, és nem jön. Majd C9ak hazakerül — mondok neki — talán félre állt valahová. Azt mondja, hogy én nem tudom; de ugy meg vagyok ijedve, hogy hol marad el annyi ideig. Talán megverte Huriné ? mondom neki. Igaz, hogy verni meg nem vertem — azt mondja — de adtam neki valami csúnya piszkos edényt és azt mondtam, mossa meg a mosóteknőben, és ő megmosta a sütőteknőben; megszidtam, hogy lehetett azt tenni és megpiszkoltam érte. Ez akkor volt: későbben csakugyan kérdeztünk maguk és a leány után.Vasárnap délután kijöu hozzám? !

Rosenberg szolgálója szintén Solymosi Zsófi, czukorért küldte. Mondom neki: Még nincs meg Eszter ? Dehogy van! azt mondta; ugy sajnálom, olyan szomorú volt az a leány. Elnök : Ezt mondta ? Tanu: Ezt Solymosi Zsófi. Későbben magam mentem be a községházához valami végett, hogy kétszer megadóztattak, egyszer megtagadták kérvényemet s ennélfogva találom Solymosi Jánost, kifelé jött a faluból. Kérdem tőle meg van már Eszter ? Azt feleli: Nincs, épen most is oda mentem, van egy kút, azt néztem, hogy oda nem-ugrott-e bele. Akkor aztán mindjárt kezdélc pengetni, hogy az izraeliták bántották; de kis idő múlva ez is megszűnt. Akkor azt zúgták, már meg van a lány és szégyellik haza hozni, hogy előbb a zsidókra fordították. Tizedike táján bementem találkoztam Üveges Mihálynénál, a ki komája Hurinénak, és azt mondom neki, mert az uton találtam, hogy ez a zúgás igaz-e vagy nem. Elibe mentem és azt kérdem: mondja meg igaz lelkére, maga mindig Huri Andrásnénál van, meg van-e az Eszter? Azt mondta nincs meg. Ott volt-e mondom mikor Huriné beküldte a faluba ? Azt mondja Üveges Mihályné : Ott voltam, talán meg is verte. Későbben, szeptember utolján kellett történni, beszéltünk megint a leányról, hova lett, mint lett. Én egyebet nem állithatok, mondom, minthogy a leányt Huriné megpiszkolta, meg is verte: azt is mondtam Farkas Gábornénál; nem nagyon, csak esedezem, hát mondom maga ment a Tiszának. Üvegesné is azon napokban rám jött, hogy azt mondtam, agyba főbe ütötte. Azt pedig nem mondtam, csak azt mondtam, lehet, hogy egy kicsit rávert. Elnök (Hurinéhoz): Azt állítja Groszberg, hogy azon a napon, midőn elküldte Solymosi Esztert a boltba, három órakor találkozott vele. Huriné: Nem igaz. Elnök: Akkor azt mondta: azon szerencsétlen leányt elküldtem a boltba, még sem jött elő. Huriné: Nem igaz. Elnök: Azt is mondta Groszbergnek, hogy megszidta a leány azért, mert a sütőteknőben mosta fel a piszkos edényt. Igaz, hogy délután 5 órakor találkozott vele és akkor ilyen beszéd folyt közöttük ? Huriné: Nem igaz! Nem is láttam szombaton; egész nap nem voltam az utczán, csak délután, amint elmondtam. Groszberg (Hurinéhoz): Nem látott? Huriné: Esküszöm az élő Istenre, hogy nem ! Nyíregyháza, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.