Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

— 68 — szerint a kérdéses hullát, a melyről midőn ő legelőször megpillantotta, nem is tudta, hogy miféle tárgy, a Tisza sodra és a szél iránya vitte a többi tutajtól hátramaradt azon tutaj felé, melyen ő és Matej Ignácz voltak alkalmazva. A hulla a tutaj alá került, csakhamar onnan kibukkant és a szél iránya által a Csonka-füzesbe vitetett, hol a füzesben fennakadt. Amely előadást támogatja azon körülmény is, hogy Herskó Dávid 16 tutajos társa közül sem a hulla átadását s Matej tutaja alá kötését Tárkányuál, sem a ruhákat hozott asszonynak a Tiszán lett átkelését, a ruha átadását Ladánynál, sem végre a hulla felöltöztetését az egy Matej Ignáczon kivül senki sem látta; legfőképen pedig az, hogy Smilovics Jankelt a végtárgyalás alkalmával Weil Sámuel tanu megtekintvén, felismerte benne azon egyént, kivel neki m. évi jun. 11-én, akkor t. i. mikor Smilovilcs Jankel beismerése szerint Szentmártonban és Tárkányban a hulla szállítása s ott átadása végett Kerecsenyből távol kellett volna lenni, Kerecsenyben dolga volt. Weinstäg Ignácz tanu is bizonyitja, hogy Smilovics mult évi jun. 11-én esakugyau Kerecsenyben volt; ide járul, hogy Vogel Amsel, ki Smilovics állítása szerint a hulla szállítására megbizást és pénzt adott, tanukkal igazolja, hogy mult évi junius 6. vagy 7-én Smiíovicsnak Kerecsenyben a hullausztatásra megbizást és utasítást nem adhatott, mivel azon időben távol Váriban terhelt, honnan emberei állítása szerint sehova sem távozott, mig a terhelés befejeztével onnan el nem indultak. Kerecsenyben pedig ki sem kötöttek, s Eszenyben, miként Bayer Herman tanúsítja, csak mult évi junius 2-án állott meg. Végre Smilovics Jankel azt állította, hogy a hullát mult évi junius 11-én Grosz Márton és Klein Ignácz vádlottaktól vette át, kiknek tagadása ellenében nincsen semmi bizonyíték, hogy ők a mondott napon Szentmártonban jártak volna. A végtárgyalás alkalmával kitűnvén, hogy Klein Ignácz, Antal Mátyás kocsiját mult évi pünkösd előtt május havában kérte volt kölcsön egyszer más czélra és csak annyi időre, amely idő alatt a t.-eszlári szentmártoni utat oda és vissza meg nem tehette. Matej Ignácz tanúnak vallomása azért nem vétethetik a hullacsempészet igazolására bizonyítéknak, mivel ő is legelső kihallgatásakor a többi 15 tutajos-társ vallomásával egyezőn mit sem tudott, később a hulla szállítást körülményesen elbeszélte; de Huszton a a községi elöljáróság előtt, majd M.-Szigeten a vizsgálóbiró előtt a hullaszállitás történetét visszavonta. E mellett ő is több körülményt különféleképen adott elő. Először azt állította, hogy az 56 fortot Herskó Dádvidtól Tokajban kapta, vallomásának hitelesítésekor pedig előbbeui előadása helyreigazításául Herskó Dáviddal megegyezően Kerecsenyt jelölte meg, a hol pedig, minthogy ki sem[ kötöttek és itt Herskó Smilovicstól pénzt nem is kaphatott, az emiitett összeget meg nem kaphatta. Utóbb a végtárgyaláskor ismét azt állította, hogy az 56 forint Tokajban lett neki kifizetve. Állítása szerint Smilovics J. gúzsnál fogva húzta a vizbe í'ult hullát, Smilovics és Herskó állítása szerint pedig a hulla Hozatala egy kis tutajon történt. Cseres Andrásné tanúnak Gr .szberg Leon és feleségére tett terhelő vallomása ellen szól azon körülmény, hogy állítása szerint Grossberg Leonné a hulla felöltöztetés napján alkonyatkor már visszatért volna a ruhák átadása végett tett útjából, Matej Ignácz vallomása szerint pedig a ruha átadása oly későn történt, hogy a setétség miatt ő az átadó asszonyt fel nem ismerhette. Azonkívül nem vzlószinü, hogy Grossberg és neje, kiknek érdekükben állott volua e titkot megőrizni, nevezett tanu előtt, ennek vallomásában előadott dolgokról beszéltek volua, tudomásuk lévén, hogy a zsidó beszédet megérti. Ezeknél fogva figyelemmel arra is, hogy a gyilkosság Schwarcz Salamon s társsá ellen nem lévén bebizonyítva, a gyilkossági tett elpalástolására vonatkozó bünpalástolásról sem lehet szó; és hogy a hullának honnan történt megszerzése a vizsgálat által nem lett külön bebizonyítva, ugy a beismerésben volt Smilovics Jankelt, s Herskó Dávidot, mint pedig a folytonos tagadásban volt és immár Smilovics Jankel visszavont vallomásával egyáltalában nem terhelhető Vogel Amsel, Grosz Márton és Klein Ignácz vádlottakat a bűnpártolás vétségének vádja és következméuyeinek terhe alól fölmenteni kellett. * * * Az itélet kihirdetése utáu. Az eluök: A kihirdetett itélet utáu kérdezem a vádhatóságot, hogy ezen itélet ellenéhen kiván-e valamely jogorvoslatot használni ? Szeyffert: Kijelentem, hogy megnyugszom az Ítéletben. Az elnök: A magánvádló részéről kérem a kijelentést. Szalay: Tisztelettel bejelentem a tek. törvényszéknek felebbezésemet és az ihdokoknak írásban leendő beadhatása végett kérem az itélet kézbesítését. Az elnök: Méltóztassék a védelem részéről nyilatkozni. Eötvös Károly: Tek. törvényszék! A védelem részéről a most kihirdetett ítéletet, a vádlottak nevében, mély köszönettel tudomásul veszem és azon ítéletben vádlottak részéről és a védelem részéről megnyugszom.