Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

61 De hát Eötvös Károly védő ur előáll és védi a zsidót, hogy ki ne pusztuljon, véghetetlenül természetesnek találom. Elnök: Mindez a jelen tárgyalással semmi összefüggésben sincs sem a személyre, sem a tartalomra nézve; tessék tehá más pontra áttérni. Szalay: Bocsásson meg nekem a nagyságos elnök ur, ha határozottan visszautasítom mindazt, a mit az antisznmitizmusról mondott. Az antiszemitizmus nem támadás, hanem védelem, és e védelmet meg nem akadályozhatja senki sem a világon, ha még százszor és ezerszer annyi ereje lesz is, mint Eötvös védő urnák ; mert megtörténhetik, hogy az, a ki a rohanó szekér kerekébe kapaszkodik, azt a szekér agyon tiporja, de oly földi erő nincs a világon, a mely azt mentében megállítsa. És most átadom t. törvényszék a szót ellenfelemnek, pár baj ez itt, istenitélet, egyfelől vannak a gyilkosok és védők s azon paizs, melyre piszkos hetükkel e szavak vannak irva: »aururn omnia sancta,« másfelől itt van egy szegény özvegy megfosztva öregsége gyámolától, szemefényétől, gyermekétől, a a fájdalom hétszeres dárdájától átjárt szívvel, keservével, szegényen, de méltóságteljesen: hallgatagul, de mégis oly beszédesen. Ki védi meg ezt az ügyefogyottat? Megvédi az alázatosak istene, ki itélend elevenek és holtak, igazak, és bűnösök fölött, ki most is tartja kezében a mérleget, a melyben a szegény asszonynak egyetlen kisajtolt könnye, az ártatlanul kiontott vérnek egyetlen C9epje többet nyom, mint az egész világnak a bölcsesége, kincse. Braun Lipót (Lébi) (fölugrik): Én nem vagyok gyilkos ! Az elnök: Vissza kell utasitanom e kifejezést, hogy »gyilkosok,« mert a vádlottak még nincsenek elitélve, s e kifejezést csakis akkor szabad használni, ha már jogerős ítélet volna. Szalay: Én a tekintetes kir. törvényszéktől Ítéletet kérek. IX. A védők viszonválaszai. Az elnök: A védelem részéről van-e észrevétel ? Eötvös Károly: A magánvádló ur fejtegetéseire én hasonló fejtegetésekkel felelni nem fogok, hanem kötelességemnek tartom a tek. kir. törvényszék kegyes engedelmével azon valótlanságokat, melyeket a t. magánvádló ur az iratokra való téves, nem akarom mondani hamis hivatkozással itt feltárt, egyszerűen, a legrövidebben ós a legkevesebb szavakkal nem visszautasítani, hanem helyre igazítani, de csakis azokat, amelyek a fennforgó bünvizsgálati ügyre és annak egyes részeire vonatkoznak ; mert azokra, amiket Voltaire-ról a talmudról, Mózes öt könyvéről 4s a pápákról beszél, én nem fogok kiterjeszkedni, mert azok felett ítéletet mondani nincs a tek. törvényszék hivatva. Mindenek előtt azt mondta magánvádló ur, — s ez egyszemélyes megjegyzés a tek. kir. törvényszék engedelmével — hogy amit én a bazini vérvád felől és a damaskusi vérvád perről mondtam, azokat zsidó krónikából olvastam. Tisztelettel kijelentem, hogy ez nem igaz. A damaskusi dolgokat én többek közt abból a Taylorból olvastam, melyet itt a magánvádló forgatott és itt ő is megtalálhatta volna, és miután, mint látom, ő tekintélynek ismeri el Taylort, tessék azt elismerni abban is. Ami pedig a bazini dolgokat illeti, erre nézve Magyarországról nem a zsidók által, hanem kiváló magyar emberek áhal irt történet — nem is egy példányban — ad felvilágosítást. Azt mondta magánvádló ur, hogy én tegilapi előadáí-omban azt állítottam, hogy az adipocera csak vizben képződik. Tisztelettel megjegyzem, hogy ez sem igaz! En azt szóval sem mondtam, tegnap uem is mondhattam, mert tudom, hogy nemcsak vizben képződik. Egyáltalán adipoceráról nem beszéltem, csak megemlítettem, hivatkozással a m. kir. tudományos egyetem tanárainak itt a törvényszék előtt kifejtett nézeteire. Megjegyzem egyébiránt, hogy adipocera képződik vizben, vizes földben is; arra nézve azonban, amit a magánvádló ur állított dr. Mihálkovics és társaira való hivatkozással, hogy az adipocera képződhetett és képződött a tisza-eszlári temetőn is, megjegyzem, hogy az nem igaz ; mert ők világosan azt mondták: hogy nem lehetetlen, hogy képzelődhetett ott is, de nem valószínű, azt mondták az adipocera képződése, ha már megkezdetett a vizben, továbu folyhatott a t.-eszlári temetőben is. Tessék megnézni a nyilatkozatokat ós azokat helyesen czitálni. Azt mondta magánvádló ur, hogy dr. Kovács József mindenben helyben hagyta dr. Trajtler ur és társainak látleletét. Tisztelettel magjegyzem, hogy ez nem igaz, mert dr. Kovács József azon nyilatkozatában, melyet az iratok mellé csatoltam, és mely ott szemlélhető, a többek közt kimondotta, hogy azon vélemény, melyet dr. Trajtler és társai adtak, sok tekintetben indokolatlan, tulpozitiv s adatokon nem nyugszik: kimondotta a dr. Trajtler és társai által I felvett látlelet azon pontjára, melyben az agyállomány van leirva, hogy az más hulláról vétetett, előtte nem látszik igaznak; ki mondta, hogy a kor megállapítása nincs indokolva semmivel ; mert azon látlelet alapján az ép ugy lehet 15 éves, mint lehet 30 éves egyén hullája; különösen megrótta dr. Kovács azt, hogy a geniális részek azon látleletben leirva nincsenek, és igy tovább vau 50 pont is, melyekben eltérnek és pedig erősen eltérnek dr. Kovács ur nézetei dr. Trajtler ur és társa nézetétől. Továbbá arra utal magánvádló ur, hogy Scheuthauer ur jan. 9-én a tek. kir. törvényszék elébe terjesztett véleményéhen azt mondja, hogy az egyének csontfejlődései, viszonyai a ne:n tekintetében még nincsenek tanulmányozva, itt a tek, törvényszék előtt tett nyilatkozatában eddig már kifejtette, hogy igenis a nem különbséget tesz a csontok kifejlődésére nézve. Ez a hivatkozás sem helyes. Tisztelettel jelentem ki s mellékesen jegyezem csak meg, hogy azt a január 9 ki szakértői véleményt nemcsak Scheuthauer profeszszor, hanem Mihálkovics és társai is aláírták. Mindamellett abban a véleményben is meg van érintve, hogy fel kell tenni, hogy a nem, tudniilik az, hogy férfi vagy leány-e az illető egyén, az osteologiai viszonyokra befolyással van; hogy ezt még jobban emlékébe idézzem magándvádló urnák, felhívom figyelmét azon körülményre, hogy ott egy 17 éves figyermek csontvázára van hivatkozás, s e csontváz leírása után az egyetemi szakértők hozzá teszik: »azonban, miután az férfi csontváza, azt itt irányadóul venni nem lehet,« ezzel csak azt akartam konstatálni, hogy a magánvádló által felállított azon ellentét, hogy netalán a szakértők véleménye a január 9-iki és a mostani datumu vélemény között fenforogna, egyátalán nem létezik. Azt mondta magáuvádló ur, hogy ő és barátjai nem tartották helyesnek, hogy országgyűlési képviselő egyáltalán ily magas állású személy akár a vád, akár a védelem érdekében megbízást fogadjon el, Ez az ő nézete. Én azonban kijelentem, hogy nagy és kis gondjaim közt egyátalán nem foglal el helyet az a gond, hogy e tekintetben magánvádló ur és barátai mikép vélekednek. Azt hiszem az a diploma, melyre én esküt tettem és a feladatnak az a magasztossága, melyet érzek, jogot ad, de hozzá te szem kötelességemmé is tette a védelemre vállalkozni. Azt mondja magánvádló ur, hogy a védelem vádat támaszt ellene, vagy kárhoztatta azt, hogy a nyíregyházai kir. törvényszéket hozzáférhetetlenuek jelentette ki. Tisztelettel megjegyzem, hogy ez sem áll, mert én nem azt róttam meg, hogy a nyíregyházai kir. törvényszéket megvesztegethetlennek mondta, de azt róttam meg, hogy csak a nyíregyházai kir. törvényszéket vélte ezen senki által sem kért dicsérettel felruházni és hozzá tettem, hogy az ország minden törvényszéke áll azon a fenséges magaslaton, hogy ily gyanúsítással ne illettessék, de ily dicsérettől is megkíméltessék. Ebben pedig nagy a különbség. Azt mondja magánvádló ur, hogy Solymosi Jánosné azért ment a javasasszonyhoz, mert a zsidók biztatták fel arra. Nem hiszem, hogy ebben igaza lenne; nem hiszem, hogy he tudná ezt bizonyítani. Mert a tárgyalás 42 napja alatt soha szó sem merült fel. hogy Solymosi Jánosnét kivált első dargói útjára zsidók biztatták volna, de arra sem, hogy a másodikra biztatták. Solymosi Jánosné ezt nem állítja maga sem; a magánvádló ur tehát honnan veszi ezen állítást? Ignotos falllit, azt mondotta a magánvádló ur, hogy Scharf József azért küldte át a Móricz gyereket oda Bátoriné házához, hogy biztos értesülést szerezzen arról, hogy ők mi dologgal vannak elfoglalva és hoozá teszi, azt következtetvén ki belőle, hogy annál kényelmesebben és háborítatlanul végezhessék azt a gyilkossági müveletet, kijelentem itten, hogy az én emlékezetem szerint, az általam átnézett g;> orsirati jegyzetek szerint, ezt sem Scharf József nem mondotta, sem senki be nem bizonyította, tehát a magánvádló urnák ezen állítása is légből kapott. Végül egy ténybeli állítására reflektálok a magánvádló urnák, nevezetesen oly gyanúsítását fejezte ki, hogy Smilovics ama ténye, melylyel vallomását visszavonta, valószínűleg azon beszélgetésnek lehet eredménye, a melyet netán állítólag én tettem, én végeztem Smilovies Jankellel. Kijelentem, hogy én nem tudom mikor vonta vissza vallomását Smilovics; kijelentem, hogy én Smilovicsnak ügyvédje soha sem voltam, én Smilovicscsai soha sem beszéltem; én Smilovicsot a végtárgyalás megkezdése előtt soha sem láttam: