Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

egyházára (Nyíregyházára) és azt mondta, hogy nem a magunk fogatán fogunk jönni, hanem Lichtmann úréval. Elnök: Akkor nap volt-e Grosz Márton Lichtmanéknál ? Tanu: Nem. Elnök: És sem Lichtmann nem volt ottt ? Tanu: Sem Lichtman ur nem volt. Elnök: Hát azután sem látta Lichtmant vagy Groszt egy­máshoz menni? Tanu: Nem láttam, hogy Lichtmann ur lett volna, hanem Grosz urat azt láttam. Braün Ábrahám: Egyik szava azt mondja, hogy a vizitá­lás alkalmával szerszámját betette és mondja, hogy Húsvét első napja következett. Hogy lehet az? Mikor volt tavaly a vizitálás? Elnök: Nem húsvét első napja következett akkor, hanem húsvét előtt egy héttel volt. Braun Ábrahám: Azt mondta, mikorra esett a vizitálás. Elnök: Virágvasárnapot emiitett. Braun Ábrahám: Az első nap állították és tessék raeg­engendni, hát nem akkor vették be a fiut. Tanu: Nem azért tettem el a szerszámot, hanem kÜD volt mindenféle szerszámunk, mig én csak ott laktam; mert nem volt semmi kerítés, hát nekem muszáj volt mint cselédnek felügyelni a szerszámra. Elnök: Abban az időben esett-e, mikor asszentálásra a fia­talság be volt rendelve? Tanu : Nem volt berendelve, hanem gyülekeztek, Tanyi Gábor és Kupási Miklós közösen egyik a másiktól jött éjszaká­nak idején dalolva. Braun Ábrahám : És akkor, mondja meg, jut-e eszébe, hogy hideg volt ? Mikor még maga vágta a fát ? Tanu: Hiszen a szántást is be lehet végezni és mégis hi­d eg volt ? Ezután Hataloczky András tanu hallgattatott ki, aki azt vallja, hogy Solymosiné (talán Huriné?) gyakran Esztert is hasz­nálta a tehén körüli dologra és hallotta, hogy Huriné Eszter­nek délután 3 óra felé mondta, hogy menjen festékért és a leány azt mondta, hogy nem megy, mire Huriné azt mondá, ki­jöhetsz estig háromszor. Csak Huriné hangját hallotta, de azt nem látta, kihez beszél. Frenkl Sámuel eszlári lakos azt vallja, hogy 5 a kérdéses szombaton találkozott Hurinéval, ki ;azt mondá, hogy Esztert már másodszor küldte a faluba. Ezt Huriné valótlannak nyil­vánítja. (A szünet után.) Folytattatván a tanuk kihallgatása, bevezettetik Hataloczky András tanu, ki az általános kérdésekre előadja, hogy Gyüdön született, 23 éves, róm. kath., nőtleu, foglalkozására nézve ko­csis Nánáson, Jéna Mihály gazdánál. Elnök: Hogy kerültél ide? Tanu: Hát elhivattak. Oda voltak értem, egy izraelita ember, bogy jöjjek el. Élnök: A kir. törvényszék előtt ugy állasz, mint hivatko­zott tanu. Figyelmeztetlek, hogy csak a való igazságot, feleld a kérdésekre, minthogy esetleg a hitet le fogod tenni. Figyelmez­tetlek, hogy lelkiismeretedet el ne veszítsd, hanem egyedül az igaz mellett maradj. Mult esztendőben laktál-e te Észláron? Tanu : Igenis ott laktam. Elnök: Kinél? Tanu: Debreczeni Mihálynál. Elnök: Debreczeni Mihály lakása közel van-e Huri An­drásnéhoz ? Tanu: Épen a szomszédságban van. Elnök: Tudod-e te Huri Andrásnénák gazdálkodási dolgai ? t Tanu: Annyiból tudom, hogy ott laktam; de én is csak cseléd voltam annál a Debreczeni Mihálynál, hát nem sokat jartam nála; máskülönben ismerem, amióta nála vagyok. Elnök: Hát mindig ott laktál? Tanu: Mindig, csak éppen ez év folytán lakom Nánáson. Elnök: Huri András otthon Tartózkodott ? Tanu: Azt nem láttam, mert cseléd ember ő is, hát ott künn van a tanyán. Élnök: Miből áll az ő házi gazdálkodása ? Van-e mar­hája ? Tanu: Van tehene, sertése, megint igavonó barma, lova. Elnök: És azok mellett cselédet tart? Tanu: Tartott egy szolgát, mint én. hlnök: Hát ha ő munkában volt, ki látta el a teheneket? Tanu: Vagy a gazdasszony, vagy a szolgálója. Elnök: Tavaly ki volt szolgája ? Tanu: Addig az ideig, amig ez a baj nem történt, Soly­mosi Eszter volt. Elnök: Hát Esztert láttad-e a tehén körül foglalkozni ? Tanu: Az bánt vele, mikor cselédje nem volt otthon. Elnök: Több tehene is volt ? Tanu: Egy volt, meg egy bornyu. Elnök: Es a kútnál itatták meg, vagy távolabb kellett hajtani ? Tanu: A kútnál itatták. Elnök: Ez a kut hol volt ? Tanu: Éppen a mi házuuk elölt, az útfélen. Elnök : Huri Andrásné jöjjön be! (Huri Andrásnét beve­zetik). Tegnap azt állította itt a királyi törvényszék előtt, hogy a tehén körül rendesen mindig maga szokta az etetést és ita­tást végezni. Huriné: Igenis, Elnök: Ezt másra nem szokta bizni ? Huriné: Nem. Elnök: Hatalovszky pedig azt állítja, hogy ez nem ugy van; mert ő tudja, látta, hogy ezt a szolgálója is szokta végezni. Nevezetesen tavaly addig, amig Solymosi Észter nála lakott, többször történt, hogy az itatást Solymosi Eszter végezte. Huriné: Engedelmet kérek a nagyságos királyi törvény­szék előtt, nem volt ez igy, mint ő mondja. Bebizonyítom ezt szolgámmal, aki tavaly volt. Olyan becsületes — az igaz, hogy katonai szolgálatnál van Bécsben — olyan becsületes ember, hogy annak párja nincs a faluban. Áz a gyermek a marha körül nem járt. Téli időben, ha kocsisom ben volt, még magam sem. Midőn tavaly a szántásra kiléptek, és sem szolgám, sem fiam, sem férjem oda haza nem volt, magam jártam körülötte. Elnök: Erre a fiu azt mondja, hogy látta, bogy Solymosi Eszter is járt a tehén körül. Huriné: Nem igaz, ha csak olyan múlhatatlan dolgom nem volt, hogy azt nem mondtam a gyermeknek, — mert jámbor ám az a tehén nagyon, — eredj fiam adj annak a rosz állatnak. Nem igazat mond az a gazember. Elnök: Nem szabad ilyet mondani. (Hatalóvszkyhoz): Meg­marad állítása mellett? Hatalovszky: Nem mindig láttam, de egyszer a szolgáló itatta, egyszer a gazdaszony. Nem is mondtam én, hogy mindig. Elnök: Mit mond erre Huriné ? Történt-e még Eszter nála volt, hogy ő járt a tehén körül ? Huriné: Ha csak történetesen otthon nem voltam. De soha sem biztam rá az itatást, mert nem volt oly nagy koru. Elnök: Hát megengedi, hogy ha maga nem volt odahaza, Eszter is tehette? Huriné: Igen. Heuman: Azt mondta maga, hogy megtörténhetett, ha tá­vol volt, hogy Eszter járt a tehén körül; de megtörtént néha ha otthon volt is. Huriné; Hamuihatatlan dolgom volt, azt is bevallom. Heuman: Ugyanazon körülményre lesz talán Huriné is bizonyos részletekre kihallgatandó, hogy tehát ne hallják egymást, kérem Hurinét addig eltávolítani. (Megtörténik). Elnök (tanúhoz): Emlékszik-e a mult esztendő virágva­sárnap előtti szombatra? Tanu: Igenis emlékszem. Elnök: Azon a napon találkozott-e Solymosi Eszterrel ? Tanu: Azt nem moudom,mert nem találkoztam vele. Egyéb­képen ott, mikor küldték volna be a faluba, én az udvaron, amint cselédembernek kötelessége, azt végeztem, hát hallottam, hogy küldték volna be a faluba és nem akart menni. Többet nem hallottam annál a szónál. Elnök: Kicsoda küldte ? Tanu : A gazdaszonya. Elnök: És hogyan nyilvánult, hogy nem akart menni? Tanu: Már azt nem tudom. Elnök : Szólt valamit arra ugy, hogy nem megyek. Tanu: Azt nem hallottam, semmi egyebet, csak mondta a gazdasszonya, hogy miért nem mégy, hisz kijöhetsz még estig háramszor is. Elnök: Láttad-e azután, hogy csakugyan elment ? Tanu: Azt se láttam, mert gondom nem volt vele, a ma­gam dolgát végeztem. Elnök: És milyen időtájban volt, hogy felszólította a gazdasszony ? Nyíregyháza, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom