Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

39 másképen nem lehet; az igazi tudomány komoly férfiait nem lehet megcsalni. Azon memorandumban, melyet a tekintetes bírósághoz benyújtottam, felállítottam a hypothezist, hogy azon hullának a Solymosi Eszter hullájának kell lenni; de mert nem volt jól megviszgálva, mert sok mulasztás történt, sok tévedés követtetett el, mert a vizsgálóbiróság által felvett iratokban tömérdek az ellenmondás, a kiegyenlítetlen ellentét, azért azon hullát sirja fenekéről fel kell ásni, meg kell vizsgáltatni oly férfiak által, kik erre a kellő tudoraányos szakképzettséggel birnak, s azon hulla pontos, tudományos vizsgálatából ki kell derülni, hogy az nem lehet más, mint Solymosi Eszter hullája. Ez volt az én hypothesisem, és ezen hypothesist felállítottam azon férfiak ellenére, kikkel konzultáltam, és a vizsgálat minden addigi eredménye ellenére igy gondolkoztam: ha az a hulla, melyet soha sem láttam, mely ott rothad a temetőn, a temető árka mellett, ha az a hulla kiásva lesz, s feltevéseimet igazolni fogja, akkor ezen szerencsétlen vádlottak pere nyerve lesz: ha pedig az eredmény nem fogja igazolni az általam felállított hypothesist s azon jelenségeket, melyeket az általam emiitett 3 jegyzőkönyvből kivontam, akkor a kudarcz az, mely rám vár kötelességem visszavonulni e térről, mint oly ember, aki víziókat lát, kinek elméje hullaczinatiókban szenved, s kinek kezébe az igazságszolgáltatás fonala nem való. És bár orvos nem vagyok, bár a hullát nem láttam, és bár én az orvosokkal szemben állítottam fel ezt a hypothesist, a kiásott hulla vizsgálata s a vizsgálat folytán felmerült jelenségek összesége mind kétségtelenül igazolta feltevésemet; nem utólagosan tehát, hanem már előzetesen állitottam fel ezt a nézetemet. A vizsgálati eljárás irtóztató hibái alapján magam provokáltam a próbát, kértem a tek. törvényszéket, azt mondtam, ott van a hulla, tessék kiásni, megvizsgáltatni ahhoz értő férfiak által, majd akkor igazolva lesz: vagy az, hogy én vakul néztem, vagy az, hogy nekem igazam vau, s hogy a vádlottak ártatlanok. Az eredmény minden részben igazolta feltevésemet, a tekintetes törvényszék kegyes figyelmét fel fogom hivni azon hiányokra, melyek a junius 19 és 20-iki vizsgálóhirósági eljárásnál előfordultak, fel fogom pedig hivni, nem rekrimináczió czéljából, mert lesz szerencsém majd később hivatkozni arra, hogy daczára a vizsgálóbiróság sok tévedésének, sok mulasztásának, sőt sok helytelen és törvénytelen tettének, melyek készakarva is elkövettettek, mind a mellett nézetem velők szemben nem nagyon szigorú; nem pedig azért, mert egy oly veszett hangulat pressziója alatt állott Magyarország közönségének egy része, és a bíróságnak is némely alárendelt közege, hogy szinte csodálatos és emberfeletti dolog lett volna, ha olyan a törvénykezésben kevéssé jártas egyének, mint akár a vizsgálóbiró ur, akár az alügyész, akár pedig a főügyészi helyettes ur, kik ezen vizsgálatnál eljártak, súlyos tévedésekbe, helytelenségekbe nem estek volna,— de erről később fogok nyilatkozni. Én a felismerési eljárásra a tek. törvényszék figyelmét azért hivom fel, mert többé pótolni, ennek hiányait kiegészíteni, azt jobbal, mással, törvényszerűvel helyettesíteni lehetetlen. A tek. törvényszéknek nincs meg többé azon módja és hatalma, hogy az ott elhibázott dolgokat ismét kijavíthassa. Mindenekelőtt az az alighanem szintén példátlan eset történt, hogy azon szemléből és eljárásból, a mely a dadai hullával jun. 18-án, 19-én és 20-án elkövetett, a vádlottak védője kizáratott. * * A magánvádló tegnapelőtti vagy mikori előterjesztésében bizonyos előszeretettel hangsúlyozta nem is egyszer, hogy a védelemnek milyen tág tér engedtetettt s a fél világ pénze és hatalma segiti a védőket és titkos védelemről s miről nem beszélt. No hát vegye tudomásul az igen tisztelt magánvádló ur, aki abban az időben tul a Tiszán, tul a Dunán lakott és talán nem is tudja ezeket a dolgokat, hogy tartatott ezen dadai hulla felett egy nyilvános szemle, nyilvános birói eljárás, nyilvános orvosi vizsgálat, ahova szabad járása volt minden tisztességes embernek, csak a rendet, fegyelmet ott meg ne bontsa; a hova oda juthatott boldog, boldogtalan: történt egy halottfelismerési eljárás, ahova oda kell bocsátaui mindenkit, aki oda akar jutni. Oda is eresztettek mindenkit, csak a vádlottak védőjét nem eresztették. A törvény nem is parancsolja épen, hogy mindenkit oda kell ereszteni, csak megengedi; de azt világosan parancsolja, hogy a védőt oda kell ereszteni és még sem eresztették. Az igaz, hogy zsidót egyet sem, pedig zsidók voltak a vádlottak és joguk lett volna, hogy azt mondják a vizsgálóbírónak: »Hallja az ur! az ur azzal vádol minket, hogy megöltük Solymosi Esztert, tessék nekünk a megölt testet előmutatni. Dadánál egy hullát találtak, melyről az a hir, hogy talán Solymosi Eszteré; tessék nekünk előmutatni!« Világosan parancsolja ezt a törvény, százados gyakorlat. Megtörtént-e? Még azt se mondták meg nekik, hogy védőjük is el van zárva azon oculatától, pedig a védőnek ellenőrzési és előterjesztési joga — nem üres beszéd, nem szabad, hogy üres beszéd legyen; mert az a vizsgálóbiró még nem biró, ő csak a bíróságnak egy alárendelt közege, nagyon is törékeny cserép, nagyon is tévedhető emberi lélek, és akinek kezében nagyon sok jog van, azzal nagyon vissza lehet élni. Hát törvényeink bölcsesége és őseink bölcsesége századokon keresztül azért rendelte és azért állapitá meg a törvényes gyakorlatot, hogy védőnek ott helye legyen, hivatalosan, van is mindenütt, van az egész országban és nincs egyetlen eset sem, csak a tisza-eszlári ügybeD volt az, hogy a védőt nem bocsátották a nyilvános eljáráshoz közel sem; még nem is tudatták vele, hogy hullát találtak-e vagy sem. Ez is egyik furcsasága a pörnek: ajánlom a t. magánvádló ur szives figyelmébe. Egy másik, kicsinek látszó, de szintén jelemző vonás az, hogy az a hulla nem fényképeztetett le. Pedig azt mondta a vizsgálóbiróság, hogy ismeretlen eredetű az a hulla; azt mondták, hogy tudja isten, mikor deflorált nőnek és honnan teremtetett kórházi nőnek, vagy kinek a hullája. Ismeretlen nő volt. Fel kellett volna ismerni, de oda nem bocsátottak minden embert, mert hiszen Tisza-Eszlárra el nem megy a fél világ, hogy azt megnézze. Miután a művészetek és a mesterségek oda fejlődtek, hogy a rendőrség és biróság használja a fényképészetet, miután kapott volna a vizsgálóbiróság akárhonnan fényképészt és miután oly sok ezer forintjába került már a statusnak ezen pör, legkevesebb, mit megvárhattunk volna, bogy fényképeztesse le azt a hullát. Tette? Eszébe sem jutott, mintha csak az lett volna a szándéka, — nem mondom pedig, hogy volt — hogy az a hulla soha fel ne ismertessék, hanem eltemettessék, jó mélyen, hogy soha senki annak a nyomára ne jusson. De tovább megyek; arról a hulláról junius 18-án egy hamis tartalmú rendőri szemle jegyzőkönyv vétetett fel. Nem mondom, hogy szándékosan tétetett hamissá, nem; hanem szintén jellemzi az eljárást, jellemzi azon könnyelműséget, szórólszóra, igy szól: (olvassa). Most lássuk, mit ir a »Függetlenség?« »Aug. 15. 1882. aláírva Horváth Géza.« »A hajzatától tökéletesen megfosztott ép és felismerhető hulla egy széles ajtón hanyat fekvő helyzetben volt betakarva a fej és láb kivételével egészen egy lepedővel. Szemhéjait, szempilláit kuszált állapotjaikból rendbe hoztam, beesett orrczimpáját megigazítottam s leesett alsó álkapczáját a felsőhöz támasztottam.« Igaz, hogy ezen tanu azt mondta itt a törvényszék előtt, hogy hiszen sajtóhiba ez, ő csak annyit irt, hogy orrát kitisztította és ez istentelen lap csinálta belőle azt a nagy sajtóhibát, (derültség a közönség közt) azonban felolvastam azért, hogy a tiszt, törvényszék bölcsesége győződjék meg arról, hogy ilyen sajtóhiba még a »Függetlenség«-ben sem létezhetik. (Élénk derültség a*közönség közt). Mindezek kicsi dolgok, hanem nagyobb dolog az aztán, melyre a t. törvényszék bölcseségét különösen felhívom: hogy azt a szerencsétlen hullát egészen meztelenre vetkőztetve tették oda a tanuk elébe ós pedig a dadai Csonkafüzesben is, és Tisza-Eszláron is a Bátoriné kertjében. »Levetkőztetve«, mit tesz ez! A t. kir, közvádló főügyészi helyettes ur előterjesztésében az mondatott, hogy ez azon meggondolatlanságot és azon elfogultságot jellemzi, melylyel ezen egész kérdés kezdettől fogva kezeltetett. Abban a szemlejegyzőkönyvben az állíttatott például, hogy a hullának öve van: piros csíkos öve a dereka körül és állíttatik az, hogy sárga papiros van a kezében, abban festék van. Egyikből sem igaz egy szó sem. Nincs megmondva^ benne, hogy jobb karjáról hiányzik az izom ; pedig hiányzott. És több ilyen furcsaság, amely tartalmára nézve azon szemlejegyzőkönyvet egyszerűen hamissá teszi. Tudom később vizsgálat íeljesitettetett és azon a doktor urnák jóhiszemű tévedése kiderült; mondom, hogy jóhiszemű, de nem hiszem; azt se állítom, hogy roszhiszemü. hanem állítom, hogy könnyelmű. Továbbá az a hulla, mielőtt felismerésére tanuk oda hivattak volna, az arczában meg is lett változtatva; szempillája, 10