Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

38 I tette; bocsásson azonban meg a magánvádló ur, de én azt hiszem, hogy a jogi fogalmakat nekünk nem volt szabad a fejők tetejére állítanunk, s hogy a tárgyi tényállást annak kellene első sorban előállítani, a ki a vérvádat emeli, tehát nem a védőnek, hanem a vádlóknak, a magánvádló urnák lett volna e szerint első sorban kötelesége azt mondani: gyilkosság történt, ime itt az áldozat; gyilkosság történt, ime a vérző seb; gyilkosság történt, ime itt vannak rá a szavavihető és megbizható tanuk; gyilkosság történt, ime a vádlottak beismerése, de a gyilkosság tárgya, ennek objektiv jelensége egyetlen tanu, egyetlen beismerés nélkül, sőt azon ezer meg ezer nemű nagy sulyu bizonyítékok daczára, amelyek a gyilkosság fenforgását teljesen kizárják, váddal lépni elő, no magánvádló ur, ez oly jogi eljárás, melyet én magam törvényes gyakorlatban soha sem láttam és megvagyok győződve, másodszor nem is fogom látni. Azonban ily jogi tévedés furcsa labyrinthusába belekeveredni, mint a melybe a magánvádló ur beletévedt, és abból ki nem keveredni, emberi dolog. Azonban a mely mulasztást ön maga követett el, amelyet a vizsgálat közegei követtek el, ezért a védelem közegeit tenni felelőssé, és azt, hogy itt tárgyi tényállás nincs, a védők terhére róni oly felfogás, melyet nem jelezhetek máskép, mint a hogy jeleztem kezdetben: ez minden józan jogi fogalomnak a feje tetejére való állítása. Tehát ismétlem, bebocsátkozom a tárgyi tényállás kérdésének fejtegetéséhe, de nem ám a gyilkosság tényállásáéba, mert olyat én nem látok, de nem lát sem a magánvádló ur, sem seuki más, hanem azon eseménynek fejtegetésébe, amely okul és alkalmul szolgált: ezen szerencsétlen bűnügynek feltámadására. * * * Tisza-Dadán mult évi junius 18-án a Tisza hullámai partra vetettek egy női hullát, tutajosok észrevették, helybeli csőszök kifogták, el is temették, a közigazgatási hatóság megvizsgálta, a vizsgálóbiróság közegei is megvizsgálták, nem he lyesen, nem czélszerüen, sőt sok törvénysértéssel és ügyetlenséggel ugyan, de azért a vizsgálat közegei azon hullával alakilag mégis elvégezték a vizsgálati teendőt. Amint a hulla partra vetődött, azon a vidéken rögtön elterjedt a hir, amint ezt több tanu vallomása igazolja, hogy Solymosi Eszter, az eltűnt szerencsétlen leány hullája megkerült. A vizsgálat közegei előtt tanuk nyilatkozatokat tettek s jelenségek állittatak elő, melyekből azt kellett és lehetett következtetni, hogy a hulla az eltűnt Solymosi Eszter maradványa. Ruházata az volt, kezében ugyanazon festék találtatott, szine, nagysága s egyéb körülményei találkoztak. A 28—30 kilométernyire folyó Tisza habjai a lefolyás mentén vetették ki. Közönséges körülmények közt mindenki, a biróság is azt hitte volna, hogy ez nem lehet más, mint Solymosi Eszternek, az eltűnt szerencsétlen leánynak a hullája. Azonban a vizsgálóbiróság nem ekképpen konstatálta, hanem akkép, hogy a hulla egy ismeretlen nőnek a hullája Solymosi Eszter ruháiba öltöztetve, melyet a Tiszán csempésztek a zsidók, a biróság félrevezetésére szántak; ujabb bűntény, ujabb vétség. Ez összekomplikálta a dolgot annyira, hogy a tek. törvényszék bölcseségének is aligha fog sikerülni a maga eredeti egyszerűségébe az egész esetet vissza állítani. Első pillanatban magam is azt hittem, hogy a dologban valami csempészetnek kell lenni; hogy egy eltűnt leány hullája, mikor ez a hulla az eltűntnek kétségtelen felismert ruházatában van, fel ne ismertessék ; hogy midőn felülről beleesik valaki a vizbe, vagy legalább annak partján látják utoljára és többé soha, alul pedig kivet egy hullát, melynek ugyanazon ruházata, ugyanaz a nagysága, neme és szine van, hogy még akkor is bíróilag kétség kivül be legyen bizonyítva, hogy a hulla még sem az volt; az ily tévedést nem hihettem s igy magam is arra a meggyőződésre jutottam, hogy itt csempészetnek kell lenni, mert, hogy ismétlem, három szakértő tévedjen, hogy tévedjenek a vizsgálat közegei, hogy ott legyen egy kir. alügyész s egy kir. főügyészi helyettes, hogy az mind tévedjen, rosszul lásson, elfogult legyen, vagy hogy valamennyi gonosztettet kövessen el és csak azért, hogy a zsidókat vádolhassa, s ezért kimondja, hogy itt csempészet történt, ilyesmit én, ki magam is sok ideig az igazságszolgáltatás közege voltam, feltenni nem tudtam. Midőn novemberben az ezen hullára vonatkozó előterjesztésemet a tek. törvényszékhez megtettem, mint azt előterjesztésem kezdete világosan bizonyítja, még akkor sem voltam bizonyos abban, hogy vájjon ez a hulla csakugyan a Solymosi Eszter hullája-e; de nem ugy áll a dolog, mint a magánvádló képviselője mondja, hogy nem voltam abban a meggyőződésben, hogy az Solymosi Eszter hullája. Igy formulázva nem igaz az állítás, hanem igazság az, hogy akkor nem volt előttem még bebizonyítva, hogy Solymosi Eszter meghalt, de az sem volt bebizonyítva, hogy az a hulla idegennek a hullája és kétségem volt, amint kell is, hogy kétség támadjon minden ember lelkében, ki nem előre elfogult ideával lát egy ügyhöz, hanem aki keresi az igazságot; oly ember uem az utczáról hozza be meggyőződését a törvényszéki terembe, annak fel kell tenni különböző lehetőségeket és mindezen lehetőségek fonalán magának szigorú Ítéletet kell alkotni, s egyúttal szigorú igazságszeretettel kell vizsgálnia a tüneteket és a bizonyítékokat, és ahova józan ész és az erős, emberséges igazságszeretet elér, ott kell lenni az igazságnak. Ez volt methodusom, ez volt eljárásom, melyről meggyőződhetik mindenki, ha fáradságot vesz magának a hulla ügyében a tekintetes törvényszékhez benyújtott terjedelmes memorandumomat komoly figyelemmel végig olvasni. Egyik idea, melyből kiindultam, az volt, hogy ez csempészett hulla, a másik pedig az, hogy itt az eltüut Solymosi Eszter hullájával van dolgunk. Mi bizonyítékok állottak rendelkezésemre? Allott az orvosi látlelet, a felismerési eljárásról felvett jegyzőkönyv és dr. Kiss Jenőnek közigazgatási szemléje, semmi egyéb. A védelem kivolt zárva a hullaszemlétől; majd rátérek, hogy mily qualifikálhatlan törvénysértés volt az, és minő következései lettek ennek. Nem állott előttem más, mint három okirat, mind a három telve hibával, mulasztással, valótlansággal, nem szántszándékos valótlansággal, hanem mégis csak valótlansággal. Ezen mulasztásokból és valótlanságokból már az első pillanatban sokat észrevettem; de mert én orvos nem vagyok, tanácskoztam kiváló orvosokkal, hogy vájjon igaz-e, és a valóságnak megfelelhet-e azon látlelet, azon felismerési jegyzőkönyv és azon rendőri szemle-jegyzőkönyv? bárkivel konzultáltam, mindazok a hiákbnak és tudomáuybeli, sót tényben tévedéseknek is egész seregét vették észre: azon szakférfiak, kikkel tanácskoztam, nézetet is alkottak maguknak arról, hogy ezen látlelet és felismerési jegyzőkönyv mögött mi lehet a valódi igazság, mert az iratok, mert a jegyzőkönyvek, fájdalom, még ha biróság által vétetnek is fel, gyakran nem az igazságot tükrözik vissza, hanem az igazságot leplezik el. Én is kerestem, s a szakértők is, kikkel konzultáltam, keresték ezt azokkal, kiket a tekintetes törvényszék bölcsesége később ide állított szakértőkül. A budapesti királyi egyetem tanáraival előzetesen nem konzultáltam, azok egyikével sem találkoztam soha az életben előbb, mint azon napon, midőn Tisza-Eszlárra a hulla exhumácziójára el kellett jönniök ; sőt ezelőtt személyesen nem is láttam egyiküket sem, bár volt tudomásom létezésökről, mint egyetemi tanárokról, s részint mint tagjairól a közegészségügyi tanácsnak. De nem véltem alkalmasnak, hogy mint a vádlottak hivatalos védője, velők bár csak magán uton is konzultáljak. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni bizonyos vádak és gyanúsításokkal szemben, melyekben az antiszemitizmus nagyon gazdag, és melyektől még azon nagy tudomáuyu és tekintélyes férfiak sem kiméltettek meg hivatalos működésűk kezdete óta. Ismétlem, azon tudományos férfiak, kikkel konzultáltam, nézetet alkottak az iránt, mi van azon iratok mögött, melyeket a vizsgálóbiró junius 19. és 20-án felvett. Én azon nézetet magamévá nem tettem, mert amint mélyebben belehatoltam azon vizsgálati iratok titkaiba, amint azok szavait mérlegeltem, s az azokban tapasztalható ellenmondásokat és kiegyenlithetlen ellentéteket felfedeztem és nyomára jöttem azon tenger mulasztásnak, azon sokszorosan elhibázott vizsgálóbírói működésnek, azon sok törvénytelenségnek, mely ott elkövettetett; amint mélyebben hatoltam azon tanuk nyilatkozataiba, kik részint az identitást, részint a nonidentitást állították, ezen hosszú mun-\ kálkodásom végével rendületlen meggyőződéssé vált bennem az, hogy a hulla mástól mint Solymosi Esztertől nem eredhetett és ha van tudomáyos igazság, ha ez megfejthető, ha ez bebizonyítható, akkor ez a tudományos bizonyossággal bebizonyítva van, azon jegyzőkönyvben, melyeket a törvényszék hites gyorsírói 40 nap óta itt felvettek. A tényt és annak bizonyítékait és jelenségeit gyanúsításokkal, általános állításokkal betanított tanukkal, Scharf Móriczczal és Matej Ignáczczal nem lehet megdönteni. Tisztelt magánvádló ur! tanút lehet fogni mindenre a világon, a tanúvallomás szubjektív dolog, de az objektiv jelenségeket semmivé tenni, vagy olyanokat megteremteni sem csempészet eszközlésével, Sem