Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök: Közel ment a zsidó templomhoz ? Tanú: Csak épen az ut van ott egy kicsit távol, nem tudom innen megmondani, milyeu forma lehet. Elnök: Például mint ez a szoba hossza ? Távolabb vagy közelebb ? Tanú: Távolabb. Elnök: Mégis milyen távolság, nézzem csak végig ezen a szobán. Tanú: Távolabb. Eluök: Van kétszer annyi ? Tanú: Nincs kétszer annyi. Elnök; Midőn az uton haladt, feltünt-e magának valami? Tanú: Egyéb semmi, csak a fülembe csapódott, midőn a zsidó templom mellett mentem, egy kis sirást hallottam, akkor oda tekintettem, két zsidó ott állt a kapufélen egyik az egyik félen, másik a másik félen, egyik eljött a fürdőházhoz, a másik ott maradt. Ennél többet nem tudok. Eluök: A sirás miként hangzott, hogy honnan jönn ? Tanú: Csak a zsidó templom felől. Elnök: A templom felől vagy a templomból ? Tanú; Hát azt nem mondom, csak egyszer csapódott fülembe, de a zsidó templom irányában. Elnök: Melyik oldalánál haladt a templomnak? Tanú: A templom ugy jobb oldalt esett, mikor mentem hazafelé. Elnök: a. templom háta mogett ? Tanú: Nem a háta megett, mert a végén van a templom. Elnök: De a templom bejárata befelé van, és ott, ahol maga ment, arra nincs ajtó. Tanú." De látszik oda az ajtó. Elnök: De az oldalt esik ? Tanú: Igen oldalt esik, de mégis látszik. Elnök: És ez a sirás milyeu volt, zokogás ? Tanú : Nem, csak egyszer a fülembe csapódott, miut egy sirás, egyebet nem tudok, fel nem tudtam fogni, hogy micsoda. De csak egyszer hallottam, nem vettem figyelembe, nem tudtam többet belőle. Elnök: Mert ugy egy hangból nem biztos, hogy sírásból származik-e vagy honnan. Tanú: Biztosan sírásból. Elnök: És meddig tartott? Tanú : Épen csak egyszer a fülembe csapódott, többet nem hallottam, és akkor tekintettem oda, amikor a sirást hallottam. Elnök: És amint oda tekintett hogyan látta a két zsidót ? Tanú: Ugy állt szemközt egyik az egyik oldalon az ajtó félen, a másik a másik oldalon; az egyik elindult a fürdőház felé, a másik ott maradt. Elnök: Es ment tovább? Tanú: Én mentem haza. Elnök: Nem ismerte fel azokat a zsidókat? Tanú: Nem, mert én öreg cseléd vagyok, én már arról nem ismerem. Elnök: Még csak nem is gondolta, hogy ki lehetett ? Tanú: Nem. Lehet, hogy ha ezt az eseményt tudtam volna, jobban oda czéloztam volna. Igy nem tudtam, utamra indultam. Elnök: Es mit csináltak azok a zsidók ? Tanu.: Csak állottak. Elnök; Csak állottak? Tanu: Igenis csak állottak, Elnök: Azt nem vehette ki a sírásból, hogy vájjon nagy embernek a sirása, vagy gyermeké volt az? Tanu: Nem kicsi gyermeké. Azt már tudom, hogy nem kicsi gyermeké volt. Élnök: De hát nagy gyermeké, vagy felnőtt emberé lehetett ? Tanu: Sem kicsi gyermeké, sem öreg cselédé nem volt. Elnök: Az időt pontosan tudja-e, hogy mely időtájban lehetett az? Tanu: Hát mikor haza mentem, Újfalunak majd a derekán lakik egy testvérem, bekiáltottam, hogy hány óra lehet. Mindjárt II óra lesz. Odahaza a pitvarban is vau hely, ahová a nap is besütött, azt is tudom, hogy 11 és 12 óra közt szokott besütni, oda tekintettem 11 órát láttam, mert a kéménybe is besütött a nap, mert már annak nem messze kellett lenni azután, hogy beszóltam a testvéremnél. Russu biró: De hát a vizsgáló biró előtt nem igy mondta ? Tanu: Igy mondtam mindig és ugy is mondom. Russu: Az előtt máskép vallott, hogy nem sokára dél volt. Tanu: Nem ugy vallottam, hanem ugy vallottam, hogy 11 órakor. Elnök: Hát azután biztosan tudja, hogy 11 óra tájban lehetett. Tanu: Mikor oda értem testvéremhez 11 óra lehetett. Szeyffert: Egy fiút nem látott maga a templom körül? Tanu: Nem senkit sem. Szeyffert: Megállott-e és a sírásra halgatózott? Tanu: Nem állottam meg, oda tekintettem és mentem utamra. Szeyffert: Akkor ez nem tünt fel magának. Tanu: Nem. Szeyffert: Solymosi Eszterrel nem találkozott küun ? Tanu: Nem sehol. Szeyffert: Ismeri Solymosi Esztert?. Tanu; Ugy, hogy olyan nagyon ismertem volna, nem ; de ismertem ugy, hogy megismertem volna, ha találkozom vele. De nem is találtam semmi olyan félét, hogy valamit észrevettem volna. Russu: Többen voltak a templomban? Tanu: Igeuis többen. Én meg magam haza mentem. Eötvös: Maga a szokott uton ment, mely az Ó-- és Újfaluba vezet? Tanu: Azon. Eötvös K: Találkozott-e másokkal? Tanu: Senkivel. Eötvös K: Senkivel sem. Hát a templomhoz legközelebb az ut a testvére lakásától, midőn rokonától kérdezte, hogy hány óra van, körülbelül mily messze lehet ? Tanu: Nem messze vau, csak egy fertály múlva lehet oda érni. És én akkor kérdeztem testvéremtől hány óra. Eötvös: Kérdezte és azt mondta : 11 óra ? Tanu: Igeu, aat mondta, hogy 11 óra és otthon is láttam. Eötvös: És a maga napjele az is 11 órát mutatott ? Tanu: Az is 11 órát. Friedmaun: Azt szeretném tudni, Feketéné nem találkozott-e azután Zsófival. Tanu: Nem, sohasem beszéltem vele. Scharf József: A vizsgálóbiró ur azt mondta nekem, hogy Fekete Jánosné azt mondta, hogy éjszaka 12 órakor jött Tokajból haza és akkor világosságot látott még a templomban. Tanu: Nem igaz, 12 órakor este nem lehet az réven átjönni. Scharf József: A vizsgálóbiró ugy tette nekem a kérdést, hogy Fekete Jánosné azt állította, hogy éjjel 12 órakor jött Tokajból. Tanu: Nem igaz.Akkor nem is lehet jönni. Elnök: Üljön le. Adamovics József következik. (Bejön). Adamovics József római katholikus lelkész ur! Felesleges a tanút az igazság megmondására figyelmeztetnem. Beidéztetett a kir. törvényszék által azon körülménynek igazolására, hogy a húsvét előtti gyónás és áldozás alkalmával, hány órakor szoktak rendesen a templomba menni ? Adamovics: Rendesen reggeli 9 órakor és ha sok a gyónó, ez rendesen egy pár óráig eltart. Elnök: Emlékszik-e arra tisztelendő ur, hogy a mult évi virágvasárnap előtti szombaton nagy volt-e a közönség, vagy sem ? Továbbá kezdete és vége a gyónásnak mikor volt ? Tanu: Közönségem igen nagy volt éppen amaz időben, miután a fájdalmas hétre esett; azon héten pedig hiveira többnyire meggyónnak. Az időt, mikor volt vége, határozottan nem tudom; csak annyit mondhatok, hogy dél felé volt az idő. Elnök: Nem messze déltől? mert 11 órát is mondja az ember már dél felé. Tanu: 11 órán okvetlenül tul volt. Elnök: Tehát 11 órán tul volt, mikor kifelé mentek. Tanu: Igen. Elnök: Elmondta a tisztelendő ur, hogy miért tartott hosszabb ideig a gyónás: mert a fájdalmas hét lévén, sokan gyónnak. Tanu : És most, a tanyákról szombatra rendeltem be őket. Kovácsné: Azt akarom csak mondani, hogy tetszik talán emlékezni, hogy a mise után is tetszet gyóntatni. Előbb a mise volt.