Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

29-dik szám. ,TISZA-ESZLAR,, Friedman: A 75. napló sz. alatt van egy levél, amelynek felolvasását kívánatosnak tartom. Elnök: E levél Braun Leopold Lewi vallomása mellett van s fel fog olvastatni. Simon Viktor jegyző olvassa a levelet. Friedman : Bemutatom az iratokhoz való csatolás végett egy Braun Leopold által irt, de el nem küldött levelezőlapot, melynek 1882. julius 2-áról keltét a rajta levő postajegy igazolja ; továbbá felolvasás végett becsatolok egy másik levelet, mely már 1882. évi február 12-én küldetett el és majduem hasonló tartalmú és irályu, ennek valódisága szintén igazolva van a rajta levő postajegy által, minthogy akkoriban a juniusban irt levelek kapcsolatba hozattak a jelen bünügygyel s az mondatott, hogy ezekben a lelkiismeret szólal fel. Ezen levelet hiteles — mert a budapesti rabbi-szeminárium által készült s igy legjobb — fordításban annak igazolására csatolom be, hogy Braun már február 12-én is ily irálylyal s ily modorban irt. Tehát még mielőtt azon állítólagos bűntény elkövettetett volna. Elnök: Szükségesnek tartja a vádhatóság ezen fordítások felolvastatását ? Szeyffert: Részemről nem tartom szükségesnek. Elnök: Eötvös Károly védőügyvéd ur az 59. szám alatti tanuvallomási jegyzőkönyv felolvasását kívánja. Simon V. (olvassa) a Boros Borbála tanúval felvett jegyzőkönyvet, melyszerint nevezett nő vallja, hogy a tisza-löki piaezon egy nadályos asszonynyal találkozott, ki azt beszélte, hogy Solymosi Eszter teherbe esett, s ezért vetett véget életének, azt az asszonyt nem is ismeri s azóta nem látta, de akkor is részeg volt, mikor ezt beszélte. A vizgálóbiróság kimondta., hogy e vallomás tartalmánál fogva további eljárás alapját nem képezheti. Elnök : Ugyancsak Eötvös Károly védő ur kérte a 106. sz. alatti levélnek a felolvasását. Simon jegyző olvassa Szabolcsmegye alispánjának Bary vizsgálóbíróhoz intézett megkeresését, a dadai hulla személyleirásának köröztetése végett leendő közlése tárgyában. Alatta «a f. évi jun. 19. és 20-án tartott hullaszemlénél a közigazgatási hatóság is képviselve lévén, a kért személyleírás közlésének szüksége fenn nem forog, Bary J. 1882. jun. 29.» Elnök: Felolvasandó a 184. sz. mellől Szakolczay Zsófi és Szalka vallomása. Eötvös : Mert Tóth Borbála kihallgattatott és ezekre hivatkozik, mint tanukra. Simon jegyző olvassa Szakolczay Zsófinak 1882. szeptember 7-ki vallomását, melyszerint azon a héten, mikor a hullát' Eszlárra hozták, Tóth Borbála nem jött hozzájuk az ő udvarukba, és ő vele nem aludt, továbbá Szalka Eszti vallomását, melyszerint ő jun. 23-án Tóth Borbálánál aludt és ott éjjel arra ébredt fel, hogy Römer Jakab és Klein József mellettük beszélgettek. Szolár Gábortól hallá, hogy ő a kapuban látta Römert és Kleint és bizonytja, hogy 2—3 óráig ott álltak az ő lábuknál, hogy Tóth Borbála testét megmérték volna, azt tanu nem mondta, nem is látta. Elnök: Fel fog olvastatni a 109. sz. vizsgálóbírói végzés. Simon jegyző olvassa Barynak a táviró hivatalokhoz intézett azon utasítását, melylyel a tisza-eszlári ügyben feladandó magántáviratok továbbítását betiltja. E rendelet kelte 1882. jun. 24. Elnök: Ehhez a határozathoz a kir. ügyészség nem járult, azonban a törvényszék a vizsgálóbiró határozatát fentartotta, végül azonban a távirda-igazgatóság értesítette a vizsgálóbírót, hogy az intézkedés az 1876. 56. t.-cz. határozatába ütközik és hogy erről az igazságügyi és közlekedési miniszterek értesítettek. Az elnök: A legközelebb Eszláron végbement birói szemlének a jegyzőkönyve van itt, kivánja-e a vádhatóság ezt egész terjedelmében vagy csak bizonyos részben felolvastatni ? Szeyffert: Nagyságos elnök ur! Nézetem szerint ezen jegyzőkönyvet egész terjedelmében kellene felolvasni. A mint méltóztatik tudni, oly cselekmények történtek és foganatosíttattak, a melyeket az ottani résztvevők nem láthat egy időben s egy szerre, ennélfogva én nélkülözhetetlennek tartom, hogy az egész jegyzőkönyv felolvastassék. Eötvös: A védelem is hozzájárul. Simon jegyző olvassa a t.-eszlári helyszíni szemle-jegyzőkönyvet. Friedman; Nagyságos elnök ur! Az egyes paszszusoknál tegyem-e meg észrevételeimet, vagy a végén ? Elnök: A végén. Simon jegyző (folytatja a szemlejegyző könyv olvasását). Elnök: (A felolvasás befejeztével). Még beiratlau maradt ebben a szemlejegyzőkönyvben az, hogy a biróság és ugyanazon tagok egyszersmind megvizsgálták azon helyet j is, melyre nézve Tapasztó Miklós kijelölte, hogy amidőn ő a Pap József kertjében szántott, Solymosi Eszter ott elhaladva a kerítés mellett, neki köszönt. Továbbá megtartatott a helyszíni szemle azon pontra nézve is, ahol Tapasztó Miklós állította, hogy a leányt a gátról lemenni látta, amennyiben a gát és ezen kert közt mostan magas vetemények, t. i. tengeri van, és több kerítés most magas lombozattal bir, ez időben onnan a kérdéses helyre látni nem lehetett. Fridman: Nekem nagyságod helyreigazítása után, melyre nincs semmi észrevételem, három megjegyzésem van, melyekhez képest, ha azok megegyeznek nagyságod tudomásával, kérem, hogy a jegyzőkönyvet pótlólag kiegészíteni méltóztasék. Először dr. Heuman ügyvéd ur nem maradt bent a pitvarban, amint a jegyzőkönyből is kitűnik és ez csak tollhiba, ő kint tette a kérdéseket. Elnök: Ez ugy van. Friedman : Kérem továbbá pótolni a jegyzőkönyben, hogy a boglya helye világosan a kerítés mellett állapíttatott meg. Elnök: Igen, a sövénykerités mellett. Friedman: Harmadik leglényegesebb észrevételem azonban az, hogy ezen jegyzőkönyvnek leglényegesebb, legfontosabb része hiányos, minthogy nincsen minden egyes szemleköz alkalmával megjelölve, hogy az illetők bent hogyan helyezkedtek el, — én akkor felkértem volt a t. jegyző urat, hogy ezt jegyezze fel, de feljegyeztem magam is, hogy a mint az ajtó van, hogyan van elhelyezve a pokrócz meg az asztal. A fiu a betekintésnél többször megnevez egyeseket a gyorsiró urak közül, mert a próba alkalmával egyedül a gyorsiró urak voltak az asztalnál, ott dolgoztak. Szükségesnek tartom tehát, hogy minden egyes betekintésnél előbb megjegyeztessék, hogy az egyes bent levők elhelyezkedtek, következőképen a pokrócztól jobbra-balra. Saját feljegyzéseimet bátorkodom nagyságodnak bemutatni, méltóztassék a jegyző ur által és talán egyik-másik ur által, a ki ott részt vett, azokat megvizsgáltatni, hogy megegyeznek-e valósággal és kérem méltóztassék a jegyzőkönyvet ily értelemben kiegészíteni, mert csak akkor állapitható meg aztán, hogy vájjon a jelenetet ott a pokrócz körül, ugy, a mint állítólag látta, látta-e, vagy csak megnevezett ott egyéneket, akik ott álltak, egyszer néha kétszer-háromszor is, ellenben azok közöl, a kik ott működtek, mint több esetben volt, midőn a nyolezas csoport volt fölállítva, hármat megnevezett, akik közvetlenül a pokrócznál voltak, ellenben ötöt nem. Úgyszintén azon jelenetnél, midőn a csuporbaöntés történt, ennek semmi nyoma sincs, ez pedig felveendő a jegyzőkönyvbe, hogy e jelenet insceniroztatik, a fiu pedig nem látja. Az elnök: Ezen rész a gyorsírói jegyzetek nyomán ki fog egészíttetni. Heuman: Tek. törvényszék! Mielőtt az iratok felolvasása bevégzettnek jelentetnék ki, még nekem egy alázatos kérésem volna. Az elnök: Még van felolvasni való. Heuman: Tehát az az alázatos kérésem van, hogy a 141 naplószám alatt van egy levél, mely rendőri uton koboztatott el a megye szolgabirója által; lefordítás végett felküldetett a. minisz-